– „Nyilvános kivégzés?"
– Tényleg ezt mondtam volna? – kérdezett vissza Rósa Dénes.
– Igen, amikor meglátta az összegyűlt újságírókat. Pedig a szombati vesztes derbi is kiérdemelné a jelzőt.
– Ez így van, nincs mentség az Újpesttől elszenvedett kudarcra. Borzasztó érzés, senkinek sem kívánom. Olyan fájó vereséget szenvedtünk, hogy azt sohasem felejtem el. Hiába is szépítjük, nulla háromnál szétestünk, nulla négynél meg azt kívántuk, bárcsak a játékvezető véget vetne már a kínszenvedésnek. Megaláztak bennünket, ám nem szabad elbújni, ahogy a sikert, a bukást is vállalni kell.
– Nem fér a fejembe a ferencvárosi kamikazeakció. Mivel magyarázza, hogy eszeveszetten támadtak – és kinyíltak?
– A szünet után úgy mentünk ki a pályára, hogy nekiugrunk az Újpestnek. Igaz, ember- és gólhátrányban voltunk, ugyanúgy, mint a kispestiek ellen korábban. Akkor alig telt el öt perc a második félidőből, és szépítettünk. Most is hasonló cél vezérelt bennünket, a csapatot azonban elbátortalanította, hogy a hazaiaknak szinte minden sikerült. Vártuk, hogy jobb lesz, de háromnál kicsúszott a kezünkből a meccs, és beláttuk, ez bizony nem lesz jobb, sőt!
– A következő ellenfelük a szívósan futballozó Siófok lesz.
– Kötelező a győzelem! Ha azt látják a szurkolóink, hogy mindent megteszünk a győzelemért, és felszántjuk a pályát, nyilván elnézik nekünk, ha csakis egyetlen – de győztes! – gólt sikerül bepréselnünk. Mondom, az is benne van a pakliban, hogy záporoznak felénk a kritikák. Sportemberek vagyunk, most viszont csodát kell tennünk. Azt kell bizonyítanunk, hogy van élet a halál után.
A RÓSA DÉNESSEL KÉSZÜLT TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A SZERDAI NEMZETI SPORTBAN!