Nikolics: Magyar válogatott? Ha a jóisten is úgy akarja!

– Gratulálunk a sikeres vizsgához! Nehéz volt?
– Köszönöm, de előre is szeretnék elnézést kérni, ha esetleg kicsit nehezen érthető a beszédem – kezdte a Nemzeti Sport Online-nak adott interjút Nemanja Nikolics.

– Miért lenne nehezen érthető? Úgy beszél, mint bármelyik magyar állampolgár.
– A vizsga után fogorvosnál jártam, kihúzták az egyik fogamat, ezért lehet egy kicsit nehezebben érthető, amit mondok. Az állampolgársághoz egyébként még szükség van a hivatalos ügyintézésre. A sikeres vizsgáról szóló igazolást be kell nyújtanom a bevándorlási hivatalnak – a többi szükséges papír már korábban is megvolt –, ezt követően már csak rajtuk múlik, mikor kapom meg az állampolgárságot. Remélem, még karácsony előtt. A vizsga egyébként szerencsére simán ment, 25 perc alatt túl voltam az írásbelin, majd a szóbelivel sem volt gond, aztán már mentem is a fogorvoshoz.

– Ahogy a szavaiból kiveszem, az már egy kicsit húzósabb volt… De térjünk is rá a szurkolókat talán leginkább izgató kérdésre: lesz önből magyar válogatott?
– Úgy érzem, egészen addig nem korrekt ezzel a kérdéssel foglalkozni, amíg nincs kezemben az állampolgárságot igazoló papír. Másrészt ez a kapitányon múlik.

–  A magyar válogatott szövetségi kapitánya, Egervári Sándor a Nemzeti Sport Online-nak korábban elmondta, ha meglesz az állampolgársága, nem zárkózik el az ön beválogatásától sem.
– Ezt én is hallottam… Most csak annyit mondhatok, hogy az édesanyám, a nagyapám és több rokonom is magyar. Nagyon jól érzem magam Magyarországon. Szóval boldog lennék, ha egyszer játszhatnék a magyar válogatottban. De hangsúlyozom, ha a jóisten is úgy akarja, és decemberben megkapom az állampolgárságot, visszatérhetünk a kérdésre.

– Alighanem sokan megkérdezték már: mi lenne akkor, ha a szerbek is hívnák?
– Valóban kérdezték már, de komolyan még sosem gondolkodtam el ezen. Nehéz döntés lenne…

– Térjünk át a játékára, hiszen a válogatottsághoz arra is szükség lenne, hogy kiegyenlített teljesítményt nyújtson, márpedig úgy tűnik, ebben a szezonban visszaesett.
– Nyáron azt hittem, ez az én idényem lesz, hiszen tavasszal jól sikerült a beilleszkedés, gólkirály is lettem. Ezek után nehezen viseltem, hogy a kispadra kerültem, de mindent megteszek, hogy bizonyítsam, helyem van a csapatban. Nincs könnyű helyzetem, hiszen gyakran egy középső támadóval játsszunk, márpedig André Alves kirobbanó formában van. Ráadásul így, hogy általában csereként jutok szóhoz, sokkal nagyobb rajtam a teher, hiszen a cseréktől várják, hogy lendületet adjanak a csapatnak, viszont mivel kevesebb időt töltök a pályán, annál kevesebb a lehetőségem is, és bizony a nagy bizonyítási vágy miatt sokszor elkapkodom őket. Tegnap is volt ilyen helyzet, de a gólnál szerencsére higgadt tudtam maradni.

– Alvesszel milyen a viszonya? Kaposváron is ő játszott, ön pedig ült a kispadon.
–  Kaposváron fél évig futballoztunk együtt, akkor ő és Oláh Lóri voltak a kezdők, én pedig csere voltam. Sokat tanultam tőlük, és nagyon örültem, hogy a Videotonnál is egy csapatban játszhatok Alvesszel, nagyon jóban vagyunk, nem vagyunk irigyek a másik sikereire, amiben csak tudjuk, segítjük a másikat a pályán és azon kívül is. Hihetetlen milyen formában van, megkérdőjelezhetetlen a helye a csapatban. Ugyanakkor úgy érzem, tudunk egymás mellett is játszani, és egyikünk posztja sem kötött, ugyanis bármelyikünk kihúzódhat a szélre is, jól ki tudjuk egészíteni egymást.

– Ki tudja, egyszer talán a válogatottban is lesz erre lehetőségük, hiszen ő is szeretne magyar állampolgár lenni. De tudom, erről majd decemberben… Addig  viszont beszéljünk a Videotonról! Bajnokok lesznek?
– Mindent megteszünk érte, de nagyon messze van még a vége. A Debrecent semmiképp sem szabad leírni, már csak azért sem, mert tavasszal nem szerepel már a csapat az Európa-ligában. Prukner László remekül felrázta a Fradit, ott van ugye a Zete is, és akkor olyan csapatokról még nem beszéltünk, mint a tegnap nagyon bátor játékot bemutató Újpest vagy a minket le is győző Honvéd. Szóval nagyon jó kis tavaszi szezon vár még ránk, sőt még ősszel is lesz két meccs.

– Udvariasságból is vizsgázott? Másképp kérdezem, mi kell ahhoz, hogy ne essenek abba a hibába, mint az előző idényben, amikor sokáig vezettek, aztán mégsem tudták megnyerni a bajnokságot?
– Először is nagyon fontos, hogy minden meccsen ugyanazzal a motivációval lépjünk pályára – mindegy, hogy éppen a Siófok vagy a Debrecen az ellenfél. Másrészt a rangadókon ki kell hoznunk magunkból a maximumot. Az előző szezonban például sokat bíráltak engem és Alvest, hogy az igazán fontos meccseken nem találtunk a kapuba. Most ez szerencsére másképp van, hiszen André például győztes gólt szerzett Zalaegerszegen, Győrben pedig egyenlített, míg a Ferencváros ellen az én találatommal szereztünk pontot, tegnap pedig, ugye, megvertük az Újpestet. Remélem, a folytatásban is segítségére tudok lenni a csapatnak góljaimmal.

– Meddig tervez Magyarországon? Anno a testvérével együtt érkezett hazánkba, most, hogy megszerzi az állampolgárságot, mondhatjuk, hogy a Nikolics család végleg megvetette lábát a magyar labdarúgásban?
– Talán igen. A bátyám is futballozik még, az előző idényben gólkirály volt az NB III-as Nagyatádban, és már most is 13 találatnál tart. Hosszú távon tervezek itt, és ha esetleg később külföldre is szerződöm – igaz, télen két és fél évre írtam alá a Videotonnál, és egyelőre nem tervezek váltást, – akkor is szeretnék majd visszatérni.