Több légióst hozunk, mint az olaszok, a spanyolok, vagy a németek

CIPRUSRA ZÚDUL A LÉGIÓSÖZÖN

A téli átigazolási időszak után összegző cikkben foglalkoztunk a magyar labdarúgó NB I igazolásaival és az itteni játékoskeringővel, no meg a külföldiek nagy mértékű beáramlásával – mint a PFPO hétfőn közzétett jelentéséből kiderült, a hazai bajnokság Európa egyik legnagyobb „légiósfelszívója".

Magyarország az elemzés szerint a 2010-es évben Európa hetedik legnagyobb játékosimportőre volt, 123 légiós érkezett bajnokságunkba – a riport ezt nem elemzi, de a külföldi futballisták beválási mutatója igen alacsony, a 2009 és 2010 fordulóján szerződtetettek közül csak a labdarúgók 34.8 százaléka maradt hazánkban.

Hetedik helyével Magyarország megelőzi Spanyolországot (117, a mintavételi időszakban szerződtetett légiós, 8. hely), Németországot (113, 11.) és Olaszországot (112, 12.) is, a topligák közül egyedül Anglia (143, 4.) jár előtte. Európa legnagyobb sportági importőre Ciprus – a szigetországban az élvonal játékosainak 64.6 százalékát teszik ki a külföldiek, csapatonként csak 2010-ben átlagban 7.8-an érkeztek a határokon túlról!

A második helyen Görögország áll (205 légiós, a Szuperligában 50.9 százalék a külföldiek aránya), a harmadikon Portugália (182 játékos, 56.7 százalék), s a top tízbe még Anglia, Törökország, Oroszország, Magyarország, Románia, Spanyolország és az Egyesült Államok fért be.

Az egy szezonban a legtöbb légióst szerződtető csapat dicső címe a ciprusi AEP Pafoszé, amely 18 (!) légióst igazolt: a klubnál szerepel észt, belga, zöld-foki-szigeteki, bosnyák, bolgár, brazil, argentin, kameruni, portugál, szerb, ghánai, spanyol és lett futballista is. Ezen a listán az első húszban egy magyar egyesület található, a Ferencváros holtversenyben tizenhatodik.

AZ OLASZOK A FIATALOKRA UTAZNAK

Érdekesség, hogy a jelentés szerint az olasz klubok hozzák a legfiatalabb légiósokat: a Serie B-be bekerülő külföldi játékosok átlagéletkora 22.79 év, míg a Serie A-nál ez az arány 23.56 – ezzel összességében és az élvonalbeli bajnokságok között is az itáliai egyleteké az elsőség. Magyarország az NB II révén a hetedik (23.8 az igazolt külföldiek átlagéletkora). A legidősebbeket a brazil élvonalba szerződtetik (29.04 év), és jól látszik, hogy levezetni nem Európában szokás – a lista első tizenöt ligájából tizenkettő az öreg kontinensen kívüli. Brazíliában a hatalmas számban távozó fiatalok pótlását részben tudják csak megoldani a saját utánpótlásból, így részben külföldi, rutinos labdarúgókat szerződtetnek.

DÉL-AMERIKA: VÁR AZ OTTHON

A legtöbb játékost külföldről hazahozók listáján a várható képet látjuk: a világelső Brazília (135 játékos), megelőzve Argentínát (131) és Szerbiát (112). Ez a három ország több légióst hozott haza, mint a top 10 következő hét helyezettje (Uruguay, Bosznia-Hercegovina, Csehország, Ukrajna, Paraguay, Portugália, Grúzia) együttvéve. Brazíliában a megnövekedett visszaáramlásban jelentős szerepe van a 2014-es, hazai rendezésű világbajnokságnak is. Magyarország a 17. a listán, holtversenyben Moldovával és Lengyelországgal – huszonnégy futballistánk tért haza légióskarrierje után.

JÁTÉKOSEXPORT: CSAK A SZOKÁSOS

A világ legnagyobb labdarúgó-exportőre továbbra is Brazília, melynek klubjai a vizsgált időszakban 280 játékost adtak el külföldre. Argentína 215-tel a második, Szerbia 150-nel a harmadik – csak ez a három ország jutott száz fölé. Az első tíz további tagjai? Uruguay, Franciaország, Spanyolország, Kolumbia, Portugália, Horvátország és holtversenyben Hollandia, valamint Szlovákia.

Néhány plusz érdekesség: ghánai védőjátékost szinte senki sem keres, az afrikai országból légiósnak állók 79.2 százaléka középpályás vagy támadó. A legkevesebb légiós támadó Dániából kerül ki (30.4 százalék a középpályások és csatárok aránya).

A legkorábban az angol játékosok – számuk elenyésző – szerződtek külföldre 2010-ben, átlagban 21.8 évesen. Magyarország világszinten is az élvonalban van a hatodik helyével (24.02), míg legidősebb korukban a románok állnak légiósnak (28.18 év).

Ha nem számítjuk be a hazatérőket, messze Brazíliában a legnagyobb a kiáramlás – 172 játékos távozott, mindössze 26 érkezett, ez –146-os együttható – itt is Argentína a második (–125) és Szerbia a harmadik (–102).

A beáramlás Cipruson a legnagyobb (négy ciprusi állt légiósnak, de 178 érkezett (ez +174), Görögország (175), Törökország (112), Anglia (106), valamint Oroszország (104) előtt. Magyarország beáramlási mutatója szintén pozitív, 77 (14 játékos igazolt külföldre, 91 légiós érkezett, mindez hazatérők nélkül számítva). A hazaáramlást beszámítva Magyarország import-export mutatója +48, ez Ciprus, Törökország és az Egyesült Államok után a negyedik.

UGRÓDESZKÁK

A legnagyobb ugródeszka a légióskarrierhez három dél-amerikai csapat: az argentin River Plate és Boca Juniors, valamint az uruguayi Nacional. Ez a három klub 2010-ben 40 hazai játékost indított útnak külföldre.

Ha minden labdarúgót – tehát nemcsak a hazaiakat, hanem már a klubnál levő légiósokat is – figyelembe veszünk, a legjobb ugródeszkának az Udinese számít, amely 23 játékost „passzolt el" más országokba. Az udineieket a Benfica (22), a Celtic (17), illetve a Porto (16) és meglepetésre a dunaszerdahelyi DAC (16) követi.

JÁTÉKOSSZTRÁDA: BRAZÍLIÁBÓL PORTUGÁLIÁBA

A messze leggyakrabban használt útvonal egy történelmi kapcsolaton alapul: a brazil–portugál „játékossztrádáról" van szó, csak a vizsgált időszakban 95 brazil labdarúgó szerződött Európa délnyugati csücskébe. A második legnagyobb sztráda az angol–skót, a harmadik pedig – ez talán némileg meglepő – az argentin–chilei. Erős játékosmozgás figyelhető meg még Szlovákia és Csehország, Szerbia és Magyarország, valamint Görögország és Ciprus között is.

Az angol klubok – elsősorban a helyi különleges szabályzatoknak köszönhetően – kifejezetten kevés játékost hoznak Európán, és főleg az EU-n kívülről. Ennek magyarázata az a szabály, amely szerint Európai Unión kívüli futballista csak akkor kap munkavállalási engedélyt, ha hazája A-válogatott mérkőzéseinek háromnegyedén játszott az átigazolást megelőző két évben.

BIZTOS, HOGY A LÉGIÓSKODÁS UGRÓDESZKA?

A PFPO külön elemezte a légióséletutat is a legnagyobb exportőr, Brazília segítségével – a jelentés megállapításainak van áthallása a magyar futballistákra is.

„A labdarúgók, a klubok és a játékosügynökök várakozásai ellenére a nemzetközi átigazolási trendek gyakrabban mutatnak lefelé mozgást, mint felfelé irányulót. Egyre többen vándorolnak országról országra, és gyakori, hogy karrierjük során csak gyengébb színvonalú bajnokságokba igazolnak" – írja a jelentés.

Egy brazil légióskarrier nyitó lépése általában Portugália, de innen – bár a helynek ugródeszkának kellene lennie – rengeteg játékos kirostálódik, és leggyakrabban a ciprusi, a román vagy az örmény (!) bajnokságban bukkan fel utána. Ugyanez a helyzet az Angliában boldogulást kereső walesi vagy ír fiatalok esetében is, akik igen gyakran Skóciában kötnek ki. Az egyetlen olyan fontos liga, amelyből jó esetben ismét följebb lehet kerülni, a chilei: gyakori, hogy az Argentínában kihullott játékosok Chilében kötnek ki, ahol a lényegesen erősebb mexikói liga képviselői „vadásznak" rendszeresen.

Az út egyáltalán nem biztos, hogy fölfelé vezet...