„Aki engedély nélkül cserélt mezt, ki kellett fizetnie”

– Bár gratuláció, amiért vitathatatlanul tisztességgel helytálltak a Puskás Ferenc Stadionban, mit gondol, a rómaiak hány százalékon pörögtek?
– Úgy hatvanon. Érezhetően az volt az elsődleges céljuk, hogy meg ne sérüljenek, mégis felfedezhető volt a játékukban egyfajta alázat, amivel a futball iránt viseltetnek.

– Szörnyű volt testközelből szembesülni a mérhetetlen tudáskülönbséggel?
– Nem volt kellemes, ugyanakkor számomra megint csak kiderült, mennyire egyszerű játék a futball. Semmi ördöngösséget nem csináltak a rómaiak, de az egy-két érintős futballt tökéletesen művelték. Ezt kellene megtanítani a fiataloknak, illetve elmagyarázni, megmutatni az NB I-ben is, nem pedig azt hirdetni magamról, hogy mekkora király edző vagyok, már tisztelet a kivételnek. Ki kellene menni külföldre, beszívni a tudást, de nálunk, úgy látom, ahelyett, hogy tanulna a többség, inkább csak fényezi magát. Tudom, sok minden pénz kérdése, de hogy akarunk előrébb lépni, ha a gyerekeket tornatanárok képezik? Nem szeretném azokat is bántani, akik nem érdemlik meg, de sokaknak fogalmuk sincs, hogyan kellene oktatni a futballt, ahogy az a szerencsésebb országokban működik. Mi ott tartunk, hogy a szerelés is probléma.

– Azt hittem, arra azért futja a Vasasban.
– Meccsenkénti egy garnitúrára igen. Amikor az egyik olasz világbajnok a szünetben felajánlotta, hogy elcseréli a szerelést, a csapattársam jelezte, neki arra még szüksége lesz a második félidőben. A római együttérzően megpaskolta a vállát, de odaadta a mezét, ők ugyanis hoztak vagy három-négy szettet. Meg volt külön bemelegítőedző, pályaedző nem is egy, ilyen-olyan tréner, vagy hétfős lehetett a szakmai stáb, nálunk Komjáti András mellett a szalagszakadással küszködő Tóth András és Szijjártó István alkotta a csapatot. Mindezt csak azért mondom el, hogy érzékeltessem, profizmus és profizmus között is van különbség.

– Cserélt végül dresszt?
– Kuncsorogni nem akartam, a marketingvezetőnk, Mohácsi Márta azonban cselekedett helyettem is, megkaptam Daniele De Rossi trikóját. Egy vadi újat. Kulcsár Dávidnak Francesco Tottié jutott, mégpedig egy másik színű. Ebből gondolom, hogy minimum három váltás felsővel jöhettek. Nekünk pedig bejelentették a csütörtöki edzésen, aki engedély nélkül cserélt mezt, ki kell fizetnie. A Roma ellen, a centenáriumi összecsapás után. Itt tartunk.

– Úgy hallottuk, kevesellte a Roma elleni egy félidőt.
– Minden futballista játszani szeretne, nem? Én is.

– Nem lehet, hogy Komjáti András csak pihentetni akarta a Haladás elleni, létfontosságúnak ígérkező bajnoki előtt? Vagy bírná harmincöt évesen a szerda-szombat ritmust?
– Miért ne bírnám? Lekopogom, nem kellett soha megműteni sem a bokám, sem a térdem, izomsérüléseim sem voltak, imádok focizni, azért nem mentem el eddig se levezetni, mert amíg nem futnak le, csinálom. Pápán mérték a rövid sprinteket, a beindulásokat, én találtattam a legjobbnak. A Győr ellen, amikor a megtett kilométereket számolták, majdnem tizenkettőt teljesítettem. Ha az edző csak amiatt pihentetett, hogy a Haladás ellen végig friss legyek, örülök, de ha elárulja a célját, még boldogabb lettem volna.


A BÁRÁNYOS ZSOLTTAL KÉSZÜLT TELJES INTERJÚT, AMELYBEN AZ IS KIDERÜL, MIÉRT NEM IGAZOLT VÉGÜL A BARCELONÁHOZ ÉVEKKEL EZELŐTT, A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN ELOLVASHATJÁK!