„Bálás szerbek” helyett sztárügynökségek légiósai az NB I-ben

A DÉLSZLÁVOK UTÁN A NYUGAT-EURÓPAIAK ÉRKEZTEK A LEGNAGYOBB SZÁMBAN

Az elmúlt néhány évben az átigazolási időszakok alatt a különböző menedzserek úgy szórták szét a szerb, montenegrói, bosnyák, szlovén és horvát játékosokat szerte az országban, ahogy a turkálókban a ruhákat szokták bálabontás után. A délszlávok mellett nagy számban érkeztek még kétes kvalitású afrikai, brazil, esetleg román és szlovák légiósok is. Nyugat-Európából azonban csak nagy ritkán keveredett ide egy-egy játékos, ha pedig mégis, általában gyorsan kiderült róla, hogy futballozni nem nagyon tud.

Ha áttekintünk a nyári „szállítmányon”, akkor láthatjuk, még mindig a délszláv légiós volt a legkelendőbb portéka a hazai piacon – a 16 NB I-es csapatból 12 szerződtetett délszláv labdarúgót, összesen 22-t. Utánuk azonban már a nyugat-európaiak érkeztek a legnagyobb számban, 14-en. Más kérdés, hogy ezen a gyaníthatóan drágább „csomagon” már csak hat klub osztozott. A címben jelzett megállapítás tehát egyelőre inkább alternatívát jelöl.

A holland, francia, spanyol és portugál játékosok alkotta nyugati légió alapvetően három szálon érkezett Magyarországra.

Egyik, a bajnok Videotonhoz szerződő csoportjuk a csapat új portugál szakvezetője, Paulo Sousa kapcsolatrendszerén keresztül érkezett Magyarországra. A Videoton összesen egy-egy szerb, brazil és görög, illetve három portugál és három spanyol játékost szerződtetett a nyáron (Székesfehérvárra érkezett a legtöbb légiós, második a ZTE és a Vasas 7-7 külföldi játékossal), de az már most látszik, hogy közülük többen csak kiegészítő emberek lesznek. A legnagyobb fogás az ajánlólevele alapján a Valenciát is megjáró, 25-szörös portugál válogatott Marco Caneira, aki 2006-ban a németországi világbajnokságon is szerepelt.

A többi nyugat-európai légiós két elismert nemzetközi játékosirodán, illetve magyar képviselőjükön, Georgi Attilán és Paunoch Péteren keresztül szerződött Magyarországra – az új folyamatról a menedzserekkel beszélgettünk.

A MAGYAR FIATALOK SOKAT TANULHATNAK A NYUGAT-EURÓPAI PROFIKTÓL – A HOLLAND IRÁNY

A holland székhelyű Sports Entertainment Group (SEG) menedzseriroda többek között olyan kiváló játékosok pályafutását egyengeti, mint az Arsenal holland sztárja, Robin van Persie vagy az„ágyúsok” belga védője, Thomas Vermaelen, de említhetjük a CSZKA Moszkvában játszó japán Honda Keiszukét is. Január óta ennek az irodának a kelet-európai képviselője Georgi Attila, aki a nyáron hat labdarúgót (a korábban is itt játszó Igor Pisanjukot nem számítva) közvetített Magyarországra. A legutóbb a Willem II-ben játszó finn válogatott Juha Hakola és a NEC-től jövő holland Mark Otten a Ferencvároshoz, a szintén holland élvonalból érkező Adnan Alisic és a portugál első osztályt megjáró észt válogatott Vjatseslav Zahovaiko Debrecenbe, a szintén észt válogatott Sander Puri Pápára, míg a holland Kelvin Maynard Kecskemétre szerződött Georgi közreműködésével.

„A mostani időszak próba. Ha a Nyugat-Európából ideérkező futballisták azt tapasztalják, hogy itt rendezettek a körülmények, időben érkeznek a fizetések, a klubok tartják magukat a szerződésben rögzítettekhez, akkor a futballisták jó hírét viszik a magyar bajnokságnak, és egyre több játékos érkezhet hozzánk erről a vonalról – nyilatkozta a Nemzeti Sport Online kérdésére a menedzser, aki szerint most egy hosszú út elején vagyunk, amelyen a játékosok pozitív tapasztalatai lendületet adhatnak. – Erre már konkrét példát is tudok mondani. A Ferencvároshoz azért érkezhetett például Juha Hakola, mert kikérte Mark Otten véleményét, aki nagyon jó véleménnyel volt a körülményekről, a vezetők tartják magukat a szerződésben rögzítettekhez. Irodánk különböző országokban játszó játékosai is tartják egymással a kapcsolatot, informálódnak a klubokról. Ezért ha Magyarországról az a kép alakulna ki az itt játszókban, hogy nem rendezettek a körülmények, akkor a most elindult folyamat tiszavirág-életű lenne."

Georgi szerint a nyugatról érkező játékosok megszokták a rendet, szemben például a szerbekkel, akik hazájukban is ahhoz szoktak hozzá, hogy a csapatok tartoznak a futballistáknak, a klubvezetők nem tartják be ígéreteiket. Ezért egy szerbet nem éri akkora meglepetés, ha nálunk is hasonlóval találkozik, könnyebben elfogadja a helyzetet, és ettől még nem lesz kevesebb a szerb játékosok száma. A menedzser szerint a most elkezdődő folyamat alapja, hogy Magyarországon is kifehéredni látszik a labdarúgás.

„Az ekhós rendszer bevezetésével kialakult egy, az eddigieknél sokkal átláthatóbb, biztonságosabb rendszer. Az aláírt szerződések, az azokon szereplő teljes összegekkel bekerülnek az MLSZ nyilvántartásába, ezáltal azonnal számon kérhetővé váltak a klubok. Korábban az úgynevezett arculatátviteli szerződéseket nem rögzítették a szövetségben, és miután a klubok kifizették a minimálbérrel megegyező alapfizetést, azt mondhatták, hogy nincs tartozásuk. Az ekhós szerződések azonban teljes egészében lefedik a béreket, nincs másik szerződés” – mondta a játékosügynök. Georgi szerint a nyugat-európai játékosok érkezése nemcsak a pályán nyújtott teljesítményük, hanem a példamutató életvitelük, értékrendjük miatt is kifizetődő lehet.

„Az irodánkon keresztül érkező futballisták profi szemléletűek, ugyanezt elvárják a kluboktól is. Az általuk hozott profizmus azonban nem csak a pályán nyilvánul meg. A Ferencvárosban a fiatal Sváb Dániel például barátkozik Mark Ottennel, akitől látja, milyen egészségesen táplálkozik, hogyan viselkedik, hogy az edzések közti szünetekben nem a plázákban ül, hanem úszik, biciklizik, és nem a diszkókba jár pihenni. Ezek a jó példák ragadósak lehetnek a magyar fiatalokra” – véli a menedzser, aki ugyanakkor maximalizálná a külföldi futballisták számát.

„Előbb-utóbb eljutnak a csapatok odáig, hogy nem vesznek nyolc átlagos légióst, hanem mondjuk csak három kiemelkedőt. Limitálni kellene a légiósok számát, például klubonként öt külföldi játékosban, és abból csak három-négy játszhatna egyszerre. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy átlagos külföldieket szerepeltessünk a magyar fiatalok helyett. Csak olyan légiósokra van szükség, akiktől tényleg tanulni tudnak a mieink. Régen az NB II-ben volt egy szabály, amely szerint két húszéves magyar játékosnak mindig pályán kellett lennie. Ismerek olyan futballistát, aki például ennek a szabálynak köszönhetően lett később NB I-es labdarúgó, ha ez nincs, ma talán az NB III-ban játszana” – fogalmazott Georgi.

A MINŐSÉGNEK ÁRA VAN – SPANYOL VONAL

Paunoch Péter a spanyol székhelyű U1st Sports menedzseriroda játékosai közül már három labdarúgót is közvetített Diósgyőrbe. Enrique Carrenót és Francisco Gallardót nyáron, José Luquét pedig még a télen. Főleg a két utóbbi, jelentős spanyol élvonalbeli rutint szerző középpályás tűnik eddig nyerő igazolásnak. Gallardo és Luque nemcsak a DVTK-ból, hanem a honi mezőnyből is kiemelkedik (ezért is érintheti érzékenyen a DVTK-t Luque tegnapi sérülése). Az U1st Sports legismertebb játékosa a Manchester United spanyol kapusa, David de Gea.

Paunoch Péter a spanyolokon kívül a francia másodosztályú Le Havre-tól is közvetített játékost Magyarországra, a Debrecenbe érkező Selim Bouadla személyében (bár ő eddig nem sok szerepet kapott a nélküle is jól működő debreceni középpályán). A menedzser szerint a nyáron tapasztalt irányváltás elsősorban a tulajdonosok szemléletváltásán, a megváltozott anyagi lehetőségeken múlik.

„Az egyik, ha nem a legfontosabb tényező a pénz. A honi futballvezetők kezdenek rájönni, hogy a jobb labdarúgókat meg kell fizetni. Válogatott szintet képviselő futballista Nyugat-Európából még nem jön ide játszani. De Spanyolországban vagy például Franciaországban a gazdasági válság kezdete óta sok játékos marad szerződés nélkül, és számukra a magyar élvonal, már csak a nemzetközi szereplés lehetősége miatt is, sokkal nagyobb kihívást jelenthet, mint mondjuk a spanyol vagy a francia másod-, harmadosztály – válaszolta az NSO megkeresésére Paunoch, aki szerint egyes magyar klubok már anyagilag is versenybe tudnak szállni a topligák másodosztályú csapataival. – A válság hatására Nyugat-Európában is több klubnak romlott a gazdasági helyezte, és most már vannak például olyan spanyol másodosztályú csapatok, amelyek nem tudnak versenyezni egy-egy magyar klub kínálta szerződéssel.”

A menedzser ugyanakkor olyan játékosokról is beszélt, akik a korrekt ajánlat ellenére nem kívántak Magyarországra szerződni.

„Az NB I szakmailag és anyagilag is kezd vonzóvá válni a nyugati labdarúgók számára, de persze nem mindenkinek. A ZTE által az elmúlt hetekben csábított spanyolokat például nem sikerült meggyőzni arról, hogy Magyarországra szerződjenek. Jorge Larenának a családja nem akart Sevilla után egy magyar kisvárosban, Zalaegerszegen élni… Ebből a szempontból a fővárosi csapatok előnyt élveznek a vidékiekkel szemben, mert Budapest sok külföldi játékos számára nagyobb vonzerőt jelenthet” – fogalmazott Paunoch.

„Hogy miért épp Diósgyőrbe kerültek a spanyolok? Mert a DVTK-tól kaptam megbízást spanyol játékosok keresésére. Néhány klubvezető kezdi felismerni, hogy talán érdemesebb az eddigieknél úgy nagyjából harminc százalékkal többet áldozni légiósokra, mert például egy spanyol profi nemcsak játékban, hanem mentalitásban, szemléletben is hatalmas pluszt jelenthet. Idáig is el kellett jutni, ez egy folyamat, és ebbe beletartozik az is, hogy a klubok kezdik értékelni a menedzserek munkáját is. Ismerek olyan vezetőt, aki elvárná, hogy ingyen közvetítsünk hozzájuk labdarúgót, de ez a nyugat-európai profi világban sem így működik” – tette hozzá a játékosügynök, aki szerint ez a folyamat hosszú távon színvonal-emelkedéssel járhat.

„Szerintem jó példa lehet a magyar klubvezetők számára a török bajnokság. A török élvonal színvonala az elmúlt húsz évben hatalmasat emelkedett, mert a klubvezetők rájöttek, hogy áldozni kell megfelelő szakemberekre, és olyan külföldi játékosokat kell szerződtetni, akik valóban kicsalogatják a nézőket a stadionokba” – fogalmazott Paunoch.