Magyar „szabadságharc” a fogadási cégek ellen, avagy lehetetlen küldetés?

A sportfogadások szabályozhatóságának kérdése itthon már sokakban megfogalmazódott. Csank János mesteredzőnek például ez az egyik vesszőparipája.

„Természetesen elítélem azokat a játékosokat, akik fogadási csalásokban vettek részt. Ugyanakkor arról senki sem beszél, hogy miért lehet Szlovákiában vagy bárhol a világon magyar mérkőzésekre fogadni, amikor ebből a hazai csapatoknak egy forint hasznuk sem származik. Aki pedig kitalálta, hogy az NB III-as meccsekre is lehessen fogadni, az egy nagy barom volt, már elnézést a kifejezésért” – nyilatkozta a szakember még tavaly decemberben a Nemzeti Sport Online „Beleremeg-e a magyar futballbiznisz a fogadási botrányba?” című körkérdésében.

Most a Magyar Labdarúgó-szövetség NB I-es bizottsága is foglalkozik a szabályozhatóság kérdéskörével. A bizottság elnöke, a Budapest Honvéd tulajdonosa, George F. Hemingway a témával kapcsolatban levélben fordult a Szerencsejáték Zrt. vezérigazgatójához.

A rangado.hu internetes oldalon közzétett levél megfogalmazása szerint a totó, góltotó, tippmix és tippmax elnevezésű játékok olyan fogadási lehetőségeket kínálnak, amelyek az NB I-es klubok tevékenységére épülnek, és ezeken a fogadásokon keresztül a Szerencsejáték Zrt. jelentős profitra tesz szert, de ebből a nyereségből semmiféle kompenzációt nem juttat az NB I-es kluboknak.

A levél szerint a klubok ezt a gyakorlatot elfogadhatatlannak tartják, ezért személyes megbeszélést kezdeményeznek az SzZrt.-vel, ellenkező esetben jogi lépéseket tesznek.

Nagy kérdés, hogy ezek a lépések mik lehetnek, van-e egyáltalán bármilyen jogi lépésre lehetősége a kluboknak akár az SzZrt.-vel, akár más, külföldi fogadóirodákkal kapcsolatban. A Nemzeti Sport Online ezzel kapcsolatban kérte ki egy sportjogász, dr. Bajáky Tamás véleményét, aki nem mellékesen a Magyar Labdarúgó-szövetség jogi bizottságának tagja.

„Magyarországon a sportfogadás állami monopólium. Ebből következően az ezekből befolyó pénzekről nem a Szerencsejáték Zrt., hanem a mindenkori állam hozhat bármilyen döntést. Nem az SzZrt.-n múlik a pénzek elosztása, megfelelő törvényi szabályozás nélkül ezt nem tudja befolyásolni” – szögezte le elöljáróban a sportjogász.

„Ugyanakkor mindenképpen érdekes és elgondolkodtató a klubok a felvetése. Adódik azonban egy másik kérdés: ha a magyar klubok kompenzációt kérnek, akkor ugyanilyen alapon fizessen kompenzációt az SzZrt. az említett fogadásokban szereplő külföldi csapatoknak, például a Manchester Unitednek vagy az AC Milannak is?” – vetette fel Bajáky.

A szakember szavaiból kiderül tehát, hogy a kluboknak elsősorban az állammal kellene tárgyalniuk bármilyen kompenzáció lehetőségéről. Ám az állam a taoszabályozással már így is jelentős forrásokhoz jutatta a sportszervezeteket, ezért nem biztos, hogy a politikai döntéshozókat meg lehetne győzni arról, hogy a SzZrt. bevételeiből is forrásokhoz jussanak a klubok.

A kérdés egy másik szegmense a külföldi sportfogadási irodákat érinti, de velük kapcsolatban legalább annyira behatároltnak tűnik a magyar klubok mozgástere, mint az SzZrt.-vel szemben.

„Nem tudok olyan nemzetközi szabályozásról, amelybe kapaszkodni tudnának a klubok. Ráadásul a külföldi, internetes irodák esetében az az elsődleges kérdés, hogy hol működtetik az adott szervert, amelyről üzemel az oldal, mert először is annak az országnak a szabályozása az irányadó. Sokszor azonban még ezt sem lehet olyan egyszerűen kideríteni” – nyilatkozta Bajáky, aki úgy véli, mindezek miatt nem olyan egyszerű bármilyen polgári eljárást indítani az NB I-es bizottság által felvetett kompenzáció kérdéskörében.

A jogász szerint a klubok széles körű, nemzetközi összefogásával, nyomásgyakorlásával talán lehetne változtatni ezen a helyzeten.

Azt mi tesszük hozzá, nem biztos, hogy ez minden klubnak egyformán érdeke lenne, hiszen például a Real Madrid, a Bayern München vagy más olyan klubok, szervezetek, amelyek szponzoráció útján már így is részesülnek ezeknek az irodáknak a bevételeiből, valószínűleg nem szívesen osztanák tovább a tortát…