Megtört a Videoton átka a Ferencváros ellen

TEKINTSE MEG ONLINE KÖZVETÍTÉSÜNKET A MÉRKŐZÉSRŐL!

„Minden sorozat megszakad egyszer" – bölcselkedett a találkozó előtt a hazaiak középpályása, Tóth Balázs, utalva arra, hogy a Videoton hazai pályán legutóbb 1993-ban tudta legyőzni a Ferencvárost. Nehéz lett volna eldönteni a találkozó előtt, hogy melyik csapatnak kell jobban a pont: a tavalyi bajnok vendéglátó már jócskán leszakította magáról üldözőjét, a negyedik helyen álló Budapest Honvédot (igaz, ezért a fővárosiak is tettek), és abban bíztak a forduló előtt, hogy megbotlik az előttük álló Győri ETO Kecskeméten; a ferencvárosiak pedig azért dolgoznak, hogy a középmezőny sűrűjéből annak élére ugorjanak.

Ideális idő, kiváló hangulat és ami mindennél fontosabb, közel tízezer néző várta a két csapatot, amelyek kezdője mindenféle meglepetést nélkülözött. A vendégek kezdtek aktívabban, az első helyzet is az övék volt: Aleksandar Jovanovic szép beadását rosszul találta el hat méterre a kaputól Marko Simic. A következő percekre kiegyensúlyozottabb lett a mérkőzés képe – sajnos, hiszen úrrá lett a gyepen a középszer, csak kósza hazai ívelések jelentettek némi változatosságot két rossz passz között.

Izgalmat csak az jelentett, hogy türelmetlenül vártuk Détári Lajosnak, a ferencvárosiak szakvezetőjének első „bírói jellegű" kifakadását: ez a 14. percben következett végül el, amikor Détári játékosa, Kulcsár Dávid kirúgta a labdát az oldalvonalon túlra, „ám" a Videoton jöhetett dobással. Két perc múlva eljutottak egy helyzetig a hazaiak is: Filipe Oliveira beadását nem sokkal fejelte a kapu mellé Paulo Vinícius, erősen kiszorított helyzetből.

Mladen Bozsovics megpróbálta izgalmasabbá tenni az egyre inkább eldurvuló mérkőzést egy ívelés kiejtésével, de megúszta, akárcsak az FTC védelme azt, hogy ismét magára hagyta Viníciust, aki az előbbinél nagyobb helyzetből fejelt a kapus ölébe.

Pár pillanattal később már azon tanakodhattunk, miféle labdamágnest rejthetett meze alá Jova Levente, mert előbb Nikolics Nemanja, majd Sándor György püfölte a kapusba a labdát, mindannyiszor ordító helyzetben.

A hajrára ismét visszaesett az iram, a vendégek teljesen feladták a támadásokat, és amíg Nikolics megpróbálta elvenni a lesre futások rekordját Torghelle Sándortól, mi elkezdtünk lapozgatni a közhelyszótárban az „unalmas mérkőzések"-szócikknél.

Maradjunk tehát annyiban, hogy a meccs nagy részére a tét és a hirtelen jött meleg rányomta bélyegét...

A szünetben egyik mester sem cserélt, sajnos a játék képe és élvezhetősége sem változott, valóságos előadást láthattunk rossz passzokból és csapnivaló labdalevételekből. Nikolics így is helyzetig juthatott volna, ráadásul kétszer, ám mindannyiszor inkább elesett, ahelyett, hogy harcolt volna a kapura lövés lehetőségéért. Nem úgy a másik oldalon Simic, aki két védőt is „megmászott", hogy kapura fejelhesse Júnior beadását, ám végül a kapu mellé talált.

A 62. percben a mérkőzés talán legnagyobb helyzetét hagyta ki Sándor, amikor az ötösről fejelhetett, védő nélkül, ráadásul a beadás is ideális ívben és erővel érkezett – minden hiába, a labda még csak kaput sem talált. A beívelést természetesen Oliveira jegyezte.

Nem sokkal később, a 67. percben Sándor két gyönyörű csel után lőtt kapura a tizenhatos elől, de Martin Klein blokkolt – a labda a csereként beállt Gyurcsó Ádám elé pattant, aki középre adott, és az ötösről Nikolics Nemaja már nem hibázott: a bal felső sarokba lőtt. 1–0

Az újabb védelmi hiba már nem maradt büntetlen: Nikolicsot három védő vette körül, mindhiába.

Érdekes módon Torghelle Sándor ekkor már az oldalvonal mellett toporgott, készen arra, hogy beálljon Nikolics helyére, és Paulo Sousának tényleg „volt szíve" lehozni góllövőjét.

Détárinak kötelező volt változtatnia, beállt az Oláh Lóránt, Zsivoczky Norbert, Rósa Dénes trió, de a szakember szándékait keresztülhúzta az addig remeklő Jova, aki a 77. percben teljesen fölöslegesen buktatta a kaputól elfelé futó Torghellét, a büntetőt pedig Nikola Mitrovics magabiztosan gólra váltotta. 2–0

Oláh labdafordultával visszahozhatta volna a mérkőzésbe a Ferencvárost, de inkább szezonbeli formáját hozta, és nem tudta ellőni nagy helyzetben a kapus mellett a labdát.

A legvégén Grúz Tamás még szépíthetett volna, de kisodródott helyzetből már csak a kapust találta el. Győzött tehát a Videoton, teljesen megérdemelten, megtört az átok, pontosabban a Videoton megtörte hazai átkát a Ferencváros ellen.