Orbán Viktor a magyar futball helyzetéről

Esztendővel ezelőtt Orbán Viktor az általa alapított felcsúti intézmény ötéves munkáját értékelte, és amikor a következő öt év esélyeit latolgatta, a következőképpen fejezte be mondandóját: „Nagyon várjuk, hogy a magyar válogatottban megjelenjen az első olyan játékos, aki nálunk tanulta a szakma alapjait.” A reményből valóság lett – ráadásul még sok apró, de fontos részletet átírt az élet –, hiszen azóta…

…a válogatottban bemutatkozott Gyurcsó Ádám: „Afelől nem volt kétségünk, hogy Gyurcsó Ádám helytáll, mert olyan egyéni képességekkel – különösen gyorsasággal – rendelkezik, amely minimalizálja a leégés kockázatát – mondta többek között a pfla.hu honlapon megjelent interjúban Orbán Viktor. – De hogy a csehek ellen ilyen éretten futballozik, arra kevesen számítottunk. Petr Cech mégiscsak a világ egyik legjobb kapusa (…) Láttam a Partizan Beograd elleni edzőmeccset, amelyen egy labdaátvételnél a belső lábával, a bal oldalon a jobb lábával úgy tolta be a labdát egy szerb védő elé, hogy utoljára ilyet csak a retró ismétlésben láttam Farkastól ott, ahol a hatvanhatos válogatottat szokták mutatni. Ettől kivirul az ember jókedve. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az NB I-ben rendszeresen pályára lépő Szolnoki Roland is a mi nevelésünk, ha ehhez hozzávesszük, hogy az NB II gólkirálya, Máté János most a Fradinál van, hogy a most leszűkített NB II-es keretben több ifistánk is helyet kap, a többiekért pedig, mondjuk úgy, hogy a börzén szinte kivétel nélkül bejelentkeztek, akkor ez mind-mind annak az elismerése, hogy az elmúlt években nem dolgoztunk hiába.”

…átszervezték az akadémiai munkát: „Olyan évet zártunk, aminél jobbat nem tudom, hogy lehet-e. Megnyertük az U19-es bajnokságot, az U18-ast, ezüstérmesek lettünk az U17-esek között, negyedikek az U15-ös bajnokságban, az NB II-es csapatunk pedig a korábbi ifistákra alapozva a nyolcadik helyen tudott végezni. Eredmények szempontjából ennél jobbat nehéz elérni, de azért a szakmai munka minőségét még lehet javítani. A Puskás Akadémiának abban a szerencsében van része, hogy Paulo Sousának hívják partnerünk, a Videoton vezetőedzőjét, és az akadémia munkájának irányítása is az ő szakmai felügyelete alá került.”

…jönnek a külföldi edzők: „Nemcsak a magyar futballban, hanem minden más területen természetes, hogy amikor külföldiek érkeznek, akkor az első reflex a piacvédelem. »A kicsi piacunk is épphogy megvan nekünk, most még mások is hasítanak belőle« életérzést jól ismerem. Ezért minden szakmában, így a futballban is van hajlam az elutasításra és a bezárkózásra, amikor külföldiek próbálnak szerencsét Magyarországon, vagy egy-egy klubtulajdonos úgy dönt, hogy külföldit hoz ide. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ez volt fordítva is: a magyar edzők elárasztották Európát, a Benficának Guttmann Béla, a Fiorentinának Hidegkuti Nándor volt az edzője, Puskás végig roadshow-zta a fél világot edzőként, és így tovább… Nem azt a kérdést érdemes föltennünk, hogy mit keresnek itt a külföldiek, hanem az a helytálló, hogy miért nincsenek magyar edzők külföldön. Ez az igazi kérdés, és szerintem nyitottan kell fogadnunk azt a tényt, hogy a magyar futball megújításához minden energiára szükségünk van, a belső és külső energiákra is.”

…a Videotonnál portugál szakvezető, Paulo Sousa dolgozik: „Természetes, hogy szorítunk a sikeréért, hiszen a Videoton számára neveljük a fiatalokat, így a Videoton a mi klubunk. De személyesen is szurkolok Paulo Sousának. Az igazi nagy edzők mind nehéz emberek. Az utóbbi már megvan nála, és előbb-utóbb meglesz az előbbi is. Komoly eredményt sem az utánpótlásban, sem a felnőtt labdarúgásban még nem értek el könnyű emberekkel (…) Valamit nem lehet elvitatni Paulo Sousától: a klubnál fölépített, rendszerszerű, átgondolt szakmai munka folyik. És azt reméljük, hogy az első csapatnál tapasztalható munkamódszer, munkaetika, stílus, gondolkodásmód megjelenik az utánpótlásjátékunkban is. Az akadémia csapatai jól szerepeltek, Gellei Imre remek munkát végzett, de még mindig nem jutottunk el oda, ahol egyébként az MTK már tart, hogy ha nincs fölírva a csapat neve a mezre, és messziről nézem a játékot, akkor is tudom, hogy ott az MTK játszik. A mi akadémiánkon dolgozó, egyébként kiváló edzőknek a saját személyes futballfelfogása erősebben nyomta rá a bélyegét csapataink játékára, mint a rendszerszerű felkészítés. Ezért mi nagyon színes csapatokkal rendelkeztünk. Egy bizonyos határig ez jó, de bizonyos határ után már a munka rovására megy. Most egységesíteni fogjuk az oktatást és a képzést úgy, ahogyan egyébként minden szakmában, a mesterképzésnél ez szokás, mindenki pontosan tudhatja egy-két év múlva, hogy aki a Puskás Akadémiáról került ki, a futball tizenöt alapvető képessége tekintetében jóval fölötte van az átlagos szintnek. Ma még nem tartunk itt. Ide szeretnénk eljutni a következő években.”

…a stadionhelyzet változik: „Folyamatos hangulatkeltés zajlik a sportlétesítmények fejlesztése ellen. Nem szabad megijedni ettől, itt ugyanis azt kell világossá tenni az emberek előtt, hogy nem a futballról van szó, hanem saját gyerekeinkről. Futball gyerekek nélkül nincs. Ezért amikor stadiont építünk, amikor létesítményeket fejlesztünk, amikor akadémiákat hozunk létre, amikor bevezetjük az adórendszert, ami támogatja a létesítményeket a futballban, a jégkorongban vagy éppen a kosárlabdában, vízilabdában és kézilabdában, akkor azt mind a gyerekeink érdekében tesszük. Ezt a harcot meg kell vívni a saját gyerekeink érdekében. Persze a nemzeti büszkeségünket is bántja, hogy nálunk egyébként nem szerencsésebb sorsú és múltú országok képesek rendbe tenni az életüknek ezt a területét, Magyarország pedig hátul kullog a sorban. De minden okunk megvan arra, hogy optimisták legyünk: a debreceni stadion építésének előkészítése talán már el is kezdődött, a Fradi-stadion építésére történő kormányzati rábólintás néhány perc kérdése, a Népliget Fradi-várossá történő fejlesztésének a kérdése percek alatt eldőlhet, az újpestiek keresik a kormánnyal a kapcsolatot, hogy a létesítményfejlesztésről megállapodást tudjanak velünk kötni, a 2002 után félbehagyott stadionokat megpróbáljuk gatyába rázni, ideértve például a dunaújvárosit. Az MLSZ készített egy átfogó stadionfelmérést, egy térképet, ami alapján ütemesen, tíz-tizenöt év alatt a méreteiben persze magyar, de minőségében a németországihoz hasonló állapotokat tudunk létrehozni sportoló gyermekeink számára. A stadionokban nem a futballisták ülnek, a stadionok nem a futballistákért vannak, a lelátókon a nézők ülnek. A családok, a gyerekek.”

…kirobbant a fogadási csalás ügye: „A fogadási csalás olyan, mint a pestis meg a kolera: ha fölüti a fejét, ott nem szabad gondolkodni, irtani kell. Nincs miről gondolkodni. Nincs helye megértésnek, nincs helye beleérzésnek, semminek nincsen helye, csak a betegség azonnali kimetszésének a testből. Tehát ütni, tiltani, megbüntetni, bebörtönözni és fölszámolni. Nem lehet mást csinálni vele. A világ egyébként mindenből pénzt akar csinálni, még a futballból is, például fogadások révén. A futballnak védekeznie kell ezzel szemben, és a legfontosabb védelmi reflex a játék szeretete. Aki életében csak egyszer is bundázott, az nem szeretheti a játékot – mondhat akármit. Ezért csak a korlátlan, súlyos, elrettentő ítéletekben reménykedhetünk. A magyar ügyészség jól harcolt a bundaügyben, és remélem, jól fog harcolni a jövőben is. Ez folyamatos küzdelem: a fertőző betegséget az embernek egy ideig sikerül távol tartania magától, aztán egy idő után megint fölüti a fejét. És akkor ismét a gyógyszerért kell nyúlnia. Ráadásul mutáns formái vannak, és reagál a védekezésre. De egy olyan ország, amely volt már egyszer nagy, nem eshet az önsajnálat hibájába. Amikor azt mondjuk, hogy mi futballnép vagyunk, akkor nem álmodunk, hanem egy történelmi tényt idézünk föl. Ha ez sikerült, akkor semmi sem akadályozhat meg minket abban, hogy újra sikerülhessen. Rajtunk múlik. Ha egyszer fel tudtunk mászni a Mount Everestre, fel tudunk mászni másodszor is.”

…van pénz a társasági adó révén: „Amikor arról volt szó, hogy a sportgazdaságot és azon belül a látványsportokat próbáljuk meg gazdaságilag jobb állapotba hozni, két lehetőség állt előttünk. Az egyik, hogy a hagyományos központi állami pénzelosztáson keresztül tesszük ezt, állami irányítással vagy – és én ezt a megoldást tartottam szimpatikusabbnak – adókedvezményen keresztül, a klubokra és a szövetségekre bízva a pénz útjának irányítását, ellenőrzését és kordában tartását. És az MLSZ így olyan feladatot kapott, amihez korábban nem voltak meg az eszközei. Ha Csányi Sándor nem szervezte volna át időben a megyei labdarúgó-szövetségi rendszert fegyelmezetten működő szisztémává, akkor most a TAO-törvény lebonyolításában bizony az MLSZ kudarcot vallott volna. Így azonban jó esélyei vannak. (…) Magam is szoktam néha rangrejtve járni az országot, másfelől vannak megfigyelőim, akiket szétküldök az országban, hogy információkat gyűjtsenek arról, hogyan haladnak a beruházások, vagyis közelképpel rendelkezem a helyzetről, és azt kell mondanom, hogy több mint nyolcvan százalékban jól haladnak a dolgok.”

…szép a múlt, de fontos a jövő: „Nekem még van egy álmom; a Puskás Intézet. Sok adományunk közül az egyik, hogy csaknem a teljes Puskás-hagyatékot mi őrizzük, és szeretnék egy olyan intézetet, amelyben helyet kap a könyvtár, a múzeum, a tárgyi emlékek, a szakmai anyagok. Szeretném, ha bekapcsolódnánk a magyar oktatási rendszerbe oly módon, hogy itt egymás után érkező csoportok tehetnének izgalmas és élő kirándulást a magyar futball múltjában (…) Az Európa- bajnokság kapcsán az egyik tévécsatorna régi magyar válogatott meccseket mutatott a hatvanas évekből. Ha ezek közül valaki csak egyet látott, annak nem kell érvelnem, hogy ez a mi játékunk. Nincs kétségem afelől, hogy ha sikerül a mérget kitisztítani a szervezetből, amit beleinjekcióztak ötvenhat után, akkor vissza fogunk emelkedni a legnagyobb futballnemzetek közé. Olvasok ugyan tanulmányokat, amelyek arról szólnak, hány utánpótlás-játékosból lesz egy európai zseni, hogy mi a transzferár, hogy fejlődnek a létesítmények, de azt kell mondanom, ezek ugyan fontos szempontok, de mind nem számítanak. A végén ott leszünk a legjobbak között. Egyszerűen azért, mert számunkra a futball maga az élet. Az élet, ahogy mi, magyarok éljük. A futball a mi játékunk.”

A teljes interjút ide kattintva tekintheti meg.