Van, amiben a Vidi a legrosszabb, másban a legjobb; fradista mesterlövészek - gólelemzés

Amint azt fenti bevezetőnkben már említettük, az előző szezon ugyanezen időszakához képest ugyan csökkent a gólok száma, de más tekintetben fontos változás nem igazán mutatkozik. Ezúttal is a gólok közel tizenöt százalékát szerezték a csapatok fejjel (52-t, ami 14.85 százaléknak felel meg), a találatok több mint harminc százaléka született rögzített helyzetből, azaz szabadrúgás, szögletrúgás vagy bedobás után, illetve tizenegyesből (108 gól, 30.8 százalék), és a gólok átlagos távolsága sem sokat változott, tavaly ősszel 10.11 méter volt ez a szám, most 10.23.

KEVESEBB GÓL, KEVESEBB KONTRA = CSÖKKENŐ TÁMADÓKEDV?

Az előző év hasonló időszakához képest jelentős csökkenést – a teljes találatszám mellett – a kontragólok mennyiségében tapasztaltunk. 2011 őszén már 15 forduló alatt jóval több kontragól (67) született, mint most 17 kör elteltével (45). A több mint 17 százalékos eltérés pedig már magyarázható játékfelfogásban, taktikában mutatkozó különbségekkel.

Egyre kevesebb csapat vállalja fel a nyílt támadójátékot, azt a totális futballt, amelyben a szélső védők és a védekező középpályások is végig követik az akciókat és gólhelyzetbe is tudnak kerülni. Talán nem véletlen, hogy ha a teljes góllövőlistát nézzük, akkor csak elvétve találunk védők által szerzett gólokat. Ebben a tekintetben a Ferencváros és a Kecskemét áll az élen három-három, védő által szerzett góllal, míg a Győr a védekező középpályások posztján volt a legeredményesebb, köszönhetően Djordje Kamber öt találatának.

Ha pedig kevésbé nyílik ki egy csapat, akkor kevesebb a lehetőség a kontrára. Nem meglepő, hogy a második legtöbb kontragólt (ötöt) éppen a Ferencváros kapta. A zöld-fehérek holland vezetőedzőjéről, Ricardo Monizról köztudomású, hogy a feltétel nélküli támadófutball híve, még azon az áron is, hogy így fellazulhat a csapat védelme.

Ugyanakkor a kontrázás, illetve a kontrák hárítása egy fajta képességet is feltételez, hiszen támadásban és védekezésben is megfelelő gyorsaságot kíván meg a játékosoktól. Alighanem ez a gyorsaság is hiányzott a legtöbb kontragólt kapó (hatot) siófoki védelemből, viszont a hét kontragólt szerző MTK-nak és a gyors ellentámadásokból ötször eredményes, a „műfajt" az Európa-ligában tökélyre fejlesztő Videotonnak megvoltak az ilyen akciókhoz szükséges játékosai.

A kék-fehéreknél Csiki Norbert, Kanta József és Könyves Norbert is nagy mestere a gyors visszatámadásoknak, ahogy a Videotonnál is több játékosról elmondhatjuk ugyanezt, például Gyurcsó Ádámról, Kovács Istvánról vagy éppen Nikolics Nemanjáról.

A FRADI JÓL ÁLL A SZABADRÚGÁSOK TERÉN, DE SOK GÓLT KAP SZÖGLETBŐL

A gól megoszlásának egy másik szempontja, hogy rögzített szituációból vagy akcióból született-e. Tavaly 17 forduló alatt 124 gól esett rögzített helyzet után, ebből 42 tizenegyest, 38 szögletet, 19 közvetett, 17 közvetlen szabadrúgást, 8 pedig bedobást követően. Ebben az idényben eddig 108 rögzített szituációból született gólnál járunk. Ebből 41 esett büntetőből, 26 szöglet, 19 közvetett, 18 közvetlen szabadrúgás, 4 pedig bedobás után.

Ebből most elsősorban a szabadrúgásokat emelnénk ki néhány szóban külön is (a tizenegyesekkel cikkünk második részében foglalkozunk). Az 1990-es években szinte minden egyes csapatnál volt kiemelkedő szabadrúgáslövő, még külön posztokra is lehetett osztani őket. A védők közül Váczi Dénes, Nagy Tibor, Plókai Attila, a középpályások közül Véber György, Miriuta Vasile, Illés Béla, a csatárok közül pedig Szarvas János, Fischer Pál, Kulcsár Sándor számított igazi mesterlövésznek – hogy csak néhányat említsünk. Ma a teljes mezőnyben kevés az igazi specialista.

A legtöbb gólt közvetlen szabadrúgásból az Újpest és a Ferencváros lőtte, egyaránt hármat-hármat. Ellenben öt csapat, köztük a bajnoki címvédő DVSC-Teva egyetlen gólt sem ért el ebben a kategóriában. Az Újpest mindhárom szabadrúgásgólját Kabát Péter szerezte. A Ferencváros kimondottan jól áll ezen a téren, ugyanis a három gólt három különböző labdarúgó lőtte: Józsi György, Orosz Márk és Máté János.

Szögletekből a Győr volt a legeredményesebb öt találattal, míg szögletből a legtöbb gólt, szintén ötöt, a Ferencváros kapta. Ez utóbbi azért érdekes, mert a Fradi a 2012-es tavaszi szezonban is a legtöbb gólt kapta szögletből, akkor négyet. Ezek szerint továbbra is az NB I egyik legalacsonyabb kapusának, a 186 centis Jova Leventének, illetve az általa dirigált védelemnek jelenti a legtöbb problémát a sarokrúgások semlegesítése.

BÖDE A FEJES KIRÁLY, A DEBRECEN SZEREZTE LEGKÖZELEBBRŐL A GÓLJAIT

A szabadrúgások és a szögletek valamelyest összefüggnek a szerzett gólok távolságával, illetve a fejes gólokkal.

Aligha véletlen, hogy a szabadrúgások terén kiemelkedő Ferencváros átlagosan 11.81 méterről szerezte a góljait, ami az MTK 13 métere után a második legnagyobb átlagos távolság. A legközelebbről, nyolc méterről a Debrecen szerezte góljait.

A ferencvárosiak hét találattal a legeredményesebbek voltak a büntetőterületen kívülről. A játékosok közül a legtöbb büntetőterületen kívüli gólt – hármat-hármat – az újpestiek szabadrúgás specialistája, Kabát Péter és a győri Koltai Tamás jegyezte.

A tizenhatoson kívüli legtöbb gólt, egyaránt ötöt, a Pápa, a Siófok és az Újpest kapta, míg az ötösön belüli legtöbb találatot, kilencet, a Haladás érte el.

A szögletből kimagasló győriek szerezték a legtöbb fejes gólt, hetet, a legtöbbet pedig a Siófok kapta, szintén hetet. A játékosok közül Böde Dániel (Ferencváros) volt a legeredményesebb, nyolc góljából négyet szerzett fejjel.

A GYŐR MINDEN OLDALRÓL VESZÉLYES

A távolság után nézzük meg azt is, hogy melyik csapat honnan, melyik oldalról szerezte a legtöbb gólt, és érdekes adat az is, hogyan oszlanak meg a jobb és bal lábas gólok.

A bal oldalról vezetett, gólt érő akciók sorában nyolc eredményes támadással az Újpest végzett az élen, megelőzve az egyaránt hét-hét találatig jutott Paks, Győri ETO duót. Ugyanakkor a győriek a jobb szélen is az élmezőnyben végeztek, hét találattal a harmadik helyen a Péccsel és az Újpesttel holtversenyben, a legeredményesebb jobbról a Debrecen volt kilenc találattal, második helyen az MTK végzett nyolc góllal.

Ez a két adat is mutatja, hogy a balról Varga Rolanddal, jobbról általában Koltai Tamással rohamozó listavezető ETO egyik legnagyobb erőssége a szélsőjáték. Nem mintha középen sokkal gyengébb lenne a Győr, ugyanis ott is dobogós, második a tizenhat csapat közül a szerzett gólok alapján 14 találattal, egy góllal lemaradva az ebben a sorban első Honvédtól.

Az a tény, hogy a Győr a támadó harmad mindegyik részéről a legeredményesebb csapatok közé tartozik, nagyban megmagyarázza, miért Pintér Attila csapata áll a tabella élén, méghozzá a legtöbb szerzett góllal (35).

Középről és bal oldalról egyaránt a Siófok kapta a legtöbb gólt (16, illetve 10 találatot), míg jobbról a Kecskemét (10 találat).

Jobb lábbal Délczeg Gergely (Bp. Honvéd) volt a legeredményesebb kilenc góllal, míg ballal Goran Marics (Lombard Pápa) hat találattal. Érdekesség, hogy a fentebb bal szélsőként említett győri Varga Roland bal lábbal csak két gólt szerzett, hatszor jobbal talált be. Hozzá hasonlóan a debreceni Adamo Coulibaly is igazi „kétlábas” csatár, ballal négy, jobbal hét gólt szerzett.

A VIDEOTON CSAK HÁROM GÓLT SZERZETT AZ ELSŐ FÉLIDŐBEN

Következő „menüpontunk" a gólok időbeli megoszlása. A legtöbb találat (68) az utolsó negyedórában, a 76. és a 90. perc között született, igaz, a 61. és a 75. perc között csak eggyel esett kevesebb (67).

Az első negyedórában a Győr (6 gól), a 16–30. percben a Honvéd (7), a 31–45. percben a Paks (9), a 46–60.-ban a Haladás (7), a 61–75.-ben a Debrecen és a Videoton (7-7), a 76. és a 90. perc között pedig ugyancsak a Videoton és a Ferencváros (8-8), míg a rendes játékidő hosszabbításában a Győr és az MTK (3-3) volt a legeredményesebb.

Érdekes, hogy a Győr góljai egyenletesen eloszlanak a mérkőzések különböző szakaszai között, a csapat minden hosszabb periódusban szerzett legalább négy gólt, az első játékrészben összesen 17-et, a másodikban 18-at. Ezzel szemben a Videoton például a teljes őszi szezonban mindössze három gólt szerzett az első félidőben (1-15. percben egyet, a 16-30. perc között kettőt), ez a legkevesebb a mezőnyben, a fehérváriakat eggyel előzi meg az első félidőben szerzett gólok tekintetében az Eger. Ugyanakkor a második félidőben, a Győrrel és a Ferencvárossal holtversenyben a fehérváriak a legeredményesebbek.

KURUCZ KAPTA A LEGTÖBB GÓLT, KIEMELKEDŐ A BÖDE, JENNER PÁROS

Végezetül néhány, játékosokra bontott statisztikai adat. A legtöbb gólt, 11-et Adamo Coulibaly jegyezte, a legtöbb gólpassz (hat) a kispesti Souleymane Diaby és a győri Pátkai Máté nevéhez fűződik.

A legeredményesebb kapcsolat Böde Dánielé és Julian Jenneré volt, kettejük összjátékából négy gólt is szerzett a Ferencváros, mind a négy alkalommal Jenner volt a feladó, Böde a befejező.

A holland támadó egyébként kiváló őszt zárt, hiszen szezon közben érkezett a csapathoz, szeptemberben a Haladás ellen lépett először pályára az NB I-ben, de ennyi idő is elég volt neki ahhoz, hogy a legtöbb gólpasszt adók közé kerüljön, öt assziszttal és szerzett egy gólt is.

A legtöbb gólt a siófoki Kurucz Péter kapta (26-ot), míg Tomás Tujvel és Nenad Novakovics csak egyszer-egyszer kapitulált. Kurucz 12 meccsen kapott 26 gólt, viszont a Videotonban Tujvel, illetve a Debrecenben Novakovics csak egy-egy találkozón védett.

Ez volt az NB I 2011–2012-es szezonjában született 350 gól „rövid” története. Vagy legalábbis annak első része. A keddi folytatásban a büntetőkből született gólokat, illetve az öngólokat elemezzük!

A STATISZTIKAI ADATOKAT ÖSSZEGYŰJTÖTTE: BACSKAI JÁNOS, HEGYI TAMÁS, NAGY PÉTER, PÓR KÁROLY, T. SZABÓ GÁBOR