„Természetesen tudok a Vasas érdeklődéséről – mondta Kenesei Krisztián. – Jólesik, hogy visszahívnak, visszavárnak. Annak idején szerettem Angyalföldön futballozni, de az sem titok, hogy Szombathelyen is jól érzem magam. Nem véletlenül tartozom immár öt éve a Haladáshoz. Nyáron jár le a szerződésem, de hogy mi lesz azután, egyelőre nem tudom. Most viszont aligha váltok klubot, s úgy tudom, a vezetők nem is engednének el.”
Andorka Péter, Ugrai Roland – és Kenesei Krisztián.
Három csatár harcol egy helyért a Haladásnál. Hogy Keneseinek milyenek az esélyei a csapatba kerülésre, nagy kérdés. Az ősz végén Artner Tamás, a Haladás vezetőedzője kitette a rutinos futballistát a keretből, azóta talán csak ők ketten tudják, mennyire rendeződött közöttük a viszony. Az sem véletlen, hogy a Vasas jelentkezett Keneseiért, akit ugye mellőztek az esztendő végén.
„Hogy mi volt a közelmúltban, arról nem szeretnék beszélni – folytatta Kenesei Krisztián. – Engem most csupán egy érdekel, hogy minél több játéklehetőséghez jussak. Harcolok, küzdök azért, hogy a csapatba kerüljek, de úgyis az edző dönt. Teszem a dolgom, edzek becsülettel. Játszottam néhány előkészületi mérkőzésen, ám a legutóbbi két találkozót kisebb Achilles-ín-sérülés miatt ki kellett hagynom. Jó erőben érzem magam, nem foglalkoztat a korom. Úgy vélem, még lehet egy-két jó évem a futballban. Én egyébként hivatalosan nem tárgyaltam sem a Vasassal, sem más klubbal, arra készülök, hogy a nyárig nagy valószínűséggel Szombathelyen maradok."