Kovac: A hajrában elfogyott a benzin a motorból

LOMBARD PÁPA–ÚJPEST FC 0–1

ZSIVÓCZKY GYULA, A LOMBARD VEZETŐEDZŐJE:
– Nagy erőket mozgósítottak, mégsem nyertek.
– Mindig dicsérik csapatomat a játéka miatt. Aztán tessék, itt vagyunk, és megint csak nem szereztünk pontot. Ez így nagyon nem jó. Mintha csak el lennénk átkozva, a futball hétről hétre büntet bennünket. Ugyanúgy, ahogy a tavasszal végig, számtalan helyzetet dolgoztunk ki, sajnos rendre ki is hagytuk őket.

– A kiállítás eleve bukásra ítélte együttesét?
– A piros lap nagyban befolyásolta a mérkőzést, végtére is olyan játékosunk vált ki, aki veszélyesen futballozik az ellenfél kapuja előtt, benne van a gól. Egy fegyelmezetlenség azonban megpecsételte a sorsunkat, ismét bebizonyosodott ugyanakkor, hogy ennyi helyzetet nem lehet büntetlenül kihagyni.

– Hogyan tovább?
– A hátralévő öt mérkőzésünket becsülettel lejátsszuk, mindent megteszünk a sikerért. De jó lenne, ha végre vége lenne a szezonnak, rendezhetnénk a sorokat, és találhatnánk olyan játékosokat, akik gólt, gólokat tudnak szerezni! Vannak nagyon tehetséges fiataljaink, de nekik idő kell, amíg beérnek.

MARC LELIEVRE, AZ ÚJPEST MEGBÍZOTT VEZETŐEDZŐJE:
– Ehhez hasonló mérkőzésre számított?
– Biztos voltam benne, hogy rendkívül nehéz találkozó lesz. El kell ismernem, a Pápa jól játszott, sokat tett a győzelemért. Nekünk ugyanakkor, ha jól emlékszem, az első félidőben nem is volt helyzetünk. A második félidőre cseréltem, Kabát Péter hátrébb helyezkedett, ez a húzás bejött, elégedett vagyok a megszerzett három ponttal.

– Telnek-múlnak a napok, lassan letelik a megbízatása. Tud esetleg valamit a jövőjéről? Hallott valamit? Készül valamire?
– Nem tudok semmiről, ezzel a kérdésével forduljon az elnök úrhoz. Ha kedve tartja, nyugodtan hívja fel telefonon.

KAPOSVÁR–HALADÁS 3–2

PRUKNER LÁSZLÓ, A KAPOSVÁR VEZETŐEDZŐJE:
– Úgy tűnt, jót tett a csapatnak a kiállítás.
– Korábban is jó játékot mutattunk, de nem volt meg az eredménye, emiatt görcsös volt az egész csapat, és ez a görcs oldódott fel a kiállítást követően. Tíz emberrel pluszenergiákat mozgósítottunk. Megküzdöttünk a három pontért, nem is a szép játék volt a fontos, hanem az, hogy három pontot szerezzünk.

– Megnyugodott?
– Hihetetlenül fontos győzelem volt, ennyi sikertelenség után szerettünk volna már kilépni a szimpatikus vesztes szerepéből. Szerencsére ezúttal jól jöttünk ki a fordulatokból, például a szünet előtti góllal.

ARTNER TAMÁS, A HALADÁS VEZETŐEDZŐJE:
– Mintha a Haladást zavarta volna meg a kiállítás.
– Így is történt. Nehéz mit mondani... Kaptunk az élettől egy lehetőséget, nem éltünk vele, pedig a kiállításig jól játszottunk. Emberelőnyben rögtön gólt kaptunk, az egyenlítés után megint.

– Lehetett teendője a szünetben.
– Átszerveztük az együttest, de azután sem volt átütőerő a futballunkban, vezéregyéniség sem, többek között hiányzott Halmosi Péter, aki ilyen esetekben azt mondaná a többieknek, „gyerünk, csináljuk”. Bevetettünk mindent, de nem éreztem, hogy meg tudjuk nyerni a meccset.

MTK BUDAPEST–DIÓSGYŐRI VTK 2–0

GARAMI JÓZSEF, AZ MTK SZAKMAI IGAZGATÓJA:
– Két váratlan vereség után nem is volt más választásuk, mint győzni.
– Fontos meccs volt ez számunkra. Valamennyiünket megviselt, hogy kikaptunk, és hogy nem ment a játék a legutóbbi két fordulóban.

– Miben javult csapata az előző két meccshez képest?
– Szinte mindenben. Stabilizáltuk a védekezésünket, türelmesen passzolgattunk, nyugodtan szőttük a támadásainkat. Ráadásul sikerült a gyors diósgyőri játékosokat is semlegesítenünk. Rászolgáltunk a sikerre.

– A korábbi rosszkedv újra átcsaphat hurráoptimizmusba. Az MTK-drukkerek már számolgatnak...
– Álljon meg a menet! Persze, szeretnénk győzni minél többször, és jó lenne minél előbb végezni, de most megismétlem, amit ezerszer mondtam ebben a szezonban: maradjunk a realitásoknál, maradjunk a földön.

– Két meccs, egy pont, ez a mérlege a DVTK kispadján.
– Nem az én szerepem a fontos, hanem a csapaté. Egyébként sem lehet tíz nap alatt csodát tenni, reformálni, átváltoztatni egy csapatot. Ehhez idő kell, idő és türelem – és sok meló.

– A DVTK rendkívül tompának, sőt a találkozó végén fásultnak, fáradtnak tűnt.
– Erről beszélek. Mindenki láthatta, hogy a hajrában elfogyott a benzin a motorból. Sajnos ez van. Most még ezzel a tudattal kell együtt élnünk. Van min javítani, van hová fejlődni.

HORVÁTH KÁROLY, A SIÓFOK SZAKMAI IGAZGATÓJA:
– Vélhetően nem ilyen első félidőre számított.
– A legnagyobb problémát abban látom, hogy játékban akartunk a Debrecen fölé nőni, ez nagyon távol áll tőlünk, hibát hibára halmoztunk, ezeket a hazaiak könyörtelenül kihasználták.

– A második félidőben már más felfogásban futballoztak.
– Valóban, a második félidőben már kiegyenlítettebb játékot nyújtottunk. Megjegyzendő viszont, hogy a Debrecennek akkor is voltak lehetőségei, köztük három nagy kapufa, míg a mi erőnkből csak szépítésre futotta.

– A következő hazai meccs a Kaposvár elleni, az utolsó lehetőségek egyike a bentmaradásért vívott harcban.
– Eddig is a saját játékunkkal foglalkoztunk, ezután is ez lesz a fő szempont. Mindent megteszünk a sikerért, de a szombatihoz hasonló súlyos egyéni hibákat nem szabad elkövetnünk.