Pintér: Én nem lehetek „szerelmes” egy játékosba!

– Talán sokakat meglepett, hogy a mindig kemény Pintér Attila a bajnoki címet eldöntő meccset követő első interjújában elérzékenyült, amikor az édesapjáról beszélt.
– Én is ember vagyok, nekem is vannak érzéseim, aki engem igazán ismer, annak ez nem volt meglepő. Édesapám a Salgótarjáni Síküveggyár SE gondnoka, mai modern szóval élve úgy mondanánk, létesítményigazgatója volt, így én gyakorlatilag a pályán nőttem fel, amellyel éppen szemben laktunk. Apu egyébként kapus volt, akárcsak a bátyám, a nálam hat évvel idősebb Zsolt. Neki rugdostam gyerekkoromban, és apu nagyon örült, hogy a két fia együtt edzett, ami mindkettőnknek hasznos volt. Édesanyám is gyakorlatilag a futballpályán élt, hiszen ő vitte a szertárt és a büfét.

– A háromszoros olimpiai bajnok Papp László édesanyja, az egyik olimpia előtt azt mondta: Lacikám, ha egy nagy fekete bokszolóval találkozol, hagyd ott az egészet a fenébe, nem ér annyit! A győzelme után Laci bácsi egyből az édesanyját hívta, üzenve neki, hogy legyőztem a fekete óriást...
– A sztorit nem ismertem, de értem a párhuzamot. Ugyanebben az interjúban azt mondtam, anyu, most már nyugodj meg, megnyertük! Tudtam, hogy ott izgult értem és a csapatért a tévé előtt. Rengeteget imádkozott a győzelemért, ezért első dolgom volt őt megnyugtatni.

– Ha már a családnál tartunk, a hétéves Filip mit szólt a bajnoki címhez?
– A „viselkedésén” úgy láttam, örült, amennyit a kis eszével fel tudott fogni. Ritkán voltam otthon az elmúlt időszakban, sokat elemeztük a mérkőzéseket, reggel elmentem, este jöttem haza. Kati, a feleségem gyakran kihozta a gyereket a pálya mellé, minden hazai meccsünkön ott voltak.

– Ők, ugye, annak idején nem hallották, mikor téged szidtak?
– Nem süketek... Már csak ezért sem erről kellene, hogy szóljon a futball. Meg kell, hogy változzon a lelátói hangulat. Gyakran előfordul, hogy nemcsak az ellenfelet, hanem a saját edzőjét is szidja a közönség! Pedig nem az a lényeg, hogy ki az edző, a klubot kell szeretni.

– Mi Pintér Attila edzői hitvallása?
– Egy embert, egy edzőt nem az minősít, hogy nyertél-e vagy kikaptál. De talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha megjegyzem, hogy mi győztünk a legtöbbször, mi lőttük a legtöbb gólt, három körrel a vége előtt tíz ponttal vezetjük a bajnokságot, és egymást követő huszonkét mérkőzésen nem kaptunk ki. Szomorú jelenségnek tartom, amikor bármelyik ellenfél edzője a másik csapatot kritizálja. Inkább térképezzük fel egymást, és próbáljunk meg egymás eszén túljárni, ahogy annak idején Mourinho az Inter edzőjeként a Barcelona elleni BL-elődöntőben. Pedig labdabirtoklásban messze a Barcelona volt a jobb. Az edzőnek stratégiát kell felépítenie. Minden csapat ellen más stratégiát.

– Igaz, hogy az első győri időszakodban a stadionban laktál?
– Igaz, hiszen minden percre szükségem volt. Filip még nagyon pici volt, és úgy beszéltük meg Katával, hogy sok időt vesz el, amíg megismerkedem a csapattal, így akkor ők még otthon maradtak Balassagyarmaton. De nemcsak a családdal tudtam kevesebb időt tölteni, úgy hidd el, hogy a városban alig voltam kint. Mindig komolyan vettem a munkámat, a győri időszakot megelőzően még holland szakirodalmat is járattam, próbáltam képezni magam.

– Hogy jutottál holland szakirodalomhoz?
– Antók Zoltánon keresztül, aki sokáig kint élt Hollandiában, neki köszönhetően olyan anyagokhoz jutottam hozzá, amelyeket a holland topedzők használtak. Akkoriban Magyarországon még nem voltak ilyen magas szintű képzések.

– Téged szeretnek a játékosaid?
– Engem a családom szeressen! A játékosaimat is szeresse a családja. Én nem lehetek „szerelmes” egy játékosba! Nem kell, hogy szeressenek, sokkal fontosabb, hogy tiszteljenek. Számomra a legfontosabb, hogy egy edzőnek meg kell nyernie a játékosait a tudásával, tehát a tisztelet sokkal fontosabb, mint a szeretet. Ha a magyar labdarúgás múltjára visszatekintek, mi mindig egy-egy győzelembe menekültünk, és nem a jövőre koncentráltunk. Magunkat csaptuk be. Pedig tudnunk kell, egy meccs van, nem több, ez pedig mindig a következő, amelyet meg kell tölteni tartalommal. Majd ki kell elemezni, a győztes meccseket is. De nem lehet, hogy a győzelem elvakítson! Meg kell ünnepelni, örülni kell, de nem szabad magunkat becsapni.

VOLT-E MENTORA? MI A LEGSZEBB EMLÉKE A VÁLOGATOTTBÓL? MENNYIRE FRADISTA? MI A VÉLEMÉNYE LEONARDO SÉRÜLÉSÉRŐL? A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA AZ MLSZ.HU-N!