„Összességében nem vagyok elégedett – nyilatkozta Prukner László a rakoczifc.hu-nak. – A játékban láttam fejlődést, ezt talán a közönség is elismeri. Az eredményesség azonban a tavaszi szezonban kívánni valót hagyott maga után, minimum kilenc pont hiányzik a csapat összelszámolásából. Az őszi szezonban ismerkedtünk egymással, és ijedtünkben nyertünk egy pár mérkőzést. Nagyot lendített a csapaton, hogy az utolsó öt őszi mérkőzésből négyet meg tudtunk nyerni. Ez megadta az alaphangot a téli felkészüléshez: a fiúk pozitívan álltak hozzá, és példamutatóan dolgozott. Úgy próbáltuk időzíteni a formánkat, hogy az első meccseken eredményesek legyünk, és ez elkísérhetett volna minket az egész szezonban. Sajnos kikaptunk a Győr és a Kecskemét ellen is, pedig jól játszottunk, és egy bizonytalansági faktor belépett a játékosok tudatába. Hiába nyertünk Pécsen, már nem volt ugyanaz a motiváció, mint aminek kellett volna lenni. Ezért sikerült ilyen nyögvenyelősre a tavaszi szezon. A mérkőzések nagy részén, mind idegenben, mind pedig itthon, jó, közönségszórakoztató volt a játék, de ehhez nem párosult eredmény. Mivel versenysportról beszélünk, az eredmény a legfontosabb, a többi csak belemagyarázás. Ezért vagyok elégedetlen.”Prukner László a rakoczifc.hu-nak. – A játékban láttam fejlődést, ezt talán a közönség is elismeri. Az eredményesség azonban a tavaszi szezonban kívánni valót hagyott maga után, minimum kilenc pont hiányzik a csapat összelszámolásából. Az őszi szezonban ismerkedtünk egymással, és ijedtünkben nyertünk egy pár mérkőzést. Nagyot lendített a csapaton, hogy az utolsó öt őszi mérkőzésből négyet meg tudtunk nyerni. Ez megadta az alaphangot a téli felkészüléshez: a fiúk pozitívan álltak hozzá, és példamutatóan dolgozott. Úgy próbáltuk időzíteni a formánkat, hogy az első meccseken eredményesek legyünk, és ez elkísérhetett volna minket az egész szezonban. Sajnos kikaptunk a Győr és a Kecskemét ellen is, pedig jól játszottunk, és egy bizonytalansági faktor belépett a játékosok tudatába. Hiába nyertünk Pécsen, már nem volt ugyanaz a motiváció, mint aminek kellett volna lenni. Ezért sikerült ilyen nyögvenyelősre a tavaszi szezon. A mérkőzések nagy részén, mind idegenben, mind pedig itthon, jó, közönségszórakoztató volt a játék, de ehhez nem párosult eredmény. Mivel versenysportról beszélünk, az eredmény a legfontosabb, a többi csak belemagyarázás. Ezért vagyok elégedetlen.”
A Kaposvár az egyik legfiatalabb csapattal játszotta végig az NB I legutóbbi idényét, ám Prukner László két negatívumról is beszélt az ifjakkal kapcsolatban. Egyrészt nem tudtak olyan játékosokat felhozni az utánpótlásukból, akik meghatározóak lehetnek majd a jövőben, másrészt több olyan labdarúgójuk van, akik fiatal koruk ellenére már súlyos sérülést szenvedtek.
„Az ő terhelhetőségük megkérdőjelezhető; még úgy is, hogy az orvosi stáb tagjai mindent megtesznek azért, hogy ők hadra foghatóak legyenek” – mondta ezzel kapcsolatban a Rákóczi vezetőedzője. A klub jövőjéről szintén nem tudott túl optimistán beszélni.
„Valószínűleg nem leszek népszerű a véleményemmel, de úgy ítélem meg, hogy a klub állapotában van egy törés. Nem látom azt a fajta támogatottságot, ami megvolt, amikor feljutottunk az NB I-be. Azt gondolom, hogy ez nem jó irány. Ha tovább folytatódik a labdarúgás TAO-s támogatása, és megmarad a politikai akarat, nem csúszhatunk ki ebből a rendszerből, illetve az NB I-ből, mert az hosszú évekre meghatározhatja a kaposvári labdarúgás sorsát. Ez nemcsak az első csapat másodosztályú vagy harmadosztályú tagságát jelentheti, hanem kihathat a Bene Akadémia jövőjére is. Azt szeretném kérni, hogy mozduljon meg a város, mozduljanak meg a vállalkozók és a közönségünk is. Mi mindent megteszünk azért, hogy őket kiszolgáljuk, talán ennek voltak jelei is ebben az évben. Mindenképpen nagyobb összefogásra van szükség ahhoz, hogy a kaposvári csapat még hosszú ideig meg tudja őrizni NB I-es tagságát. Csak úgy tudunk országos támogatást is kapni, ha a helyi erők is hozzáteszik a sajátjukat.”