DVTK: Luque válaszolt Dudásnak - „minden szava hazugság”

„Látva, hogy miket mondott Hunor, kitartok amellett, hogy mindenben hazudik. El is mondom, miért. Először is, ezentúl nem fogok többet arról az emberről beszélni, akinek minden egyes szava hazugság. Másodszor: nem a saját igazamat akarom bizonyítani, csak az én valós történetemet mondom el. 18 éves korom óta profi labdarúgó voltam, köztük a spanyolországi elitben, az első osztályban. Ez az ember nem több, mint három éve van a labdarúgás világában, és minden tiszteletem ellenére mondom, a tapasztalatlansága meghaladja az elvégzendő feladatokat.

A sérvemről: a klub ragaszkodott a műtéthez, én pedig ahhoz, hogy megkérdezhessek egy sevillai orvost. A Sevilla FC profi, labdarúgókkal foglalkozó sportorvosa azt mondta nekem, egyik játékosa, bizonyos Frédéric Kanouté öt évet játszott ugyanezzel a típusú sérvvel a legmagasabb szinten. Én ugyanezt tehettem volna, de mivel nem volt senki, aki a megfelelő terápiát elvégezhette volna a DVTK-nál, úgy döntöttem, tovább játszok a fájdalom ellenére. Minden nap reggel hét órakor már a konditeremben voltam, hogy speciális edzéseket végezzek. Láthatták a szurkolók, amikor a csapatnak pihenőnapja volt, én akkor is három órákat töltöttem az edzőteremben.

Az utazás, az orvos és a sevillai speciális klinika kezelésének költségeit én fizettem, bárkinek megmutathatom a számlákat, Hunortól nem kaptam érte semmit. Mindezt azért tettem, hogy játsszak, ne veszítsünk időt a műtéttel és a DVTK hasznára legyek.

Folytatva a pénz témáját: nettó fizetést kapunk ugye. Mivel minden hónapban változik a forint/euró-árfolyam – ez nem az én kompetenciám –, megegyeztünk Hunorral egy bizonyos összegben kompenzációként. Mindig mindent kifizettek, kivéve az utolsó hat hónapot.

Egy időben, amikor nem jöttek a sikerek, büntetést akartak kiszabni a csapatra, s azzal vádoltak minket, hogy miattunk nem jönnek a nézők a stadionba. Azt mondtam, rendben, mert én, mi veszítjük el a mérkőzést, de akkor Hunornak és Lázárnak is kell fizetnie, mert ők alakítják ki a csapatot, így ugyanúgy felelősek a sikerekért és a kudarcokért is. Nem csak elégedetten, győzelem esetén kell beszélni! Vereség után sosem szóltak. Én mindig ott voltam, sosem bújtam el senki elől, ők viszont igen.

A szerződéshosszabbításról: igen, 36 éves vagyok, de úgy gondolom, bebizonyítottam, hogy tudok még futballozni magas szinten, és nem azért, mert Luquénak hívnak. A pályán kell beszélni. Ők most be akarják csapni a szurkolókat.

Azok, akik igazán ismernek, tudják, min járt az eszem azokban az időkben, mire gondoltam, miken gondolkoztam.

Hunor volt az, aki elküldte Mikit, miután harmadikok lettünk ősszel, s jól játszottunk, majd Lázár kétszer is leülhetett a kispadra, aztán rosszul futballoztunk, lejjebb is estünk a tabellán. Aztán szerződtettek egy olyan edzőt, akiről inkább nem is beszélnék, de látjuk, mit ért el a DVTK-val.

Sosem hazudok, Hunor Úr, az igazat mondom. Minden, ami a DVTK-val történik, legyen az akár jó, akár rossz, azért te vagy a felelős ügyvezetőként, te döntesz. Spanyolországban van egy mondás: „Lo que siempre hoy recojarás manana" (Ki mint vet, úgy arat). Nagy ölelés nektek miskolci testvéreim és sok szerencsét a DVTK szurkolóinak!

Nem érdekel, hogy ott vannak a fotók rólam a DVTK irodáiban, csak az, hogy az igazi diósgyőri szurkolók szívében legyek. A klubvezetők – ahogy a játékosok – jönnek és mennek."