Eldurvult az NB I vagy a bírók lettek profibbak?

Már az első fordulóban feltűnően sok, egészen pontosan öt kiállítás történt, de akkor még úgy volt vele a statisztikák iránt fogékony ember, hogy előfordul az ilyen, kicsit talán szigorúbbak voltak a „sporik"... S bár egészen tíz szezont kellett visszafelé menni az időben, hogy olyan nyitó fordulót találjunk az NB I-ben, amelynek mérkőzésein legalább öt játékost állítottak ki, nem tűnt kiugrónak ez az érték. Már csak azért sem, mert a tíz évvel ezelőtti, 2003–2004-es évad első fordulójában úgy jött össze az öt piros lap, hogy hat meccsen szórtak ki ennyi játékost (merthogy az a bajnokság még tizenkét csapatos volt, azaz egy adott fordulóban csak hat találkozót rendeztek), míg most nyolc mérkőzésen volt öt kiállítás.

Egy héttel később már „emelték a tétet" a főszereplők, és a játékvezetők hét labdarúgót küldtek le a pályáról piros lappal, ami már valóban soknak tűnik, de három évvel ezelőtt, a 2010–2011-es kiírás második fordulójában eggyel több, azaz nyolc futballistát állítottak ki, így még erre is azt mondhattuk, hogy ez sem extrém eset.

A tendencia azonban folytatódott, és a mostani harmadik fordulóban is„hullottak a fejek" rendesen: hatszormutatták fel a piros lapot a bírók – az első három forduló 24 mérkőzésén tehát összesen 18 játékos jutott a kiállítás sorsára.

Összegyűjtöttük, hogy amióta ismét 16 csapatos az NB I – azaz a 2004–2005-ös szezontól –, az egyes idényekben hány kiállítás volt az első három fordulóban, és elszomorító a mostani adat: a jelenlegi bajnokságban messze a legtöbb piros lapot húzták elő a zsebükből a játékvezetők (lásd táblázatunkat!). Még az utóbbi évtized korábbi „rekorderére", a 2010–2011-es bajnokságra is sikerült jócskán ráverni, abban a szezonban „csak" tizenhárom kiállítás történt az első három fordulóban. Az utóbbi négy kiírásban mindig legalább tíz kiállítás volt a tárgyalt időszakban, de soha ennyi, mint most, míg a 2007–2008-as idény vonatkozó 4 piros lapos adata már-már idillikusan sportszerű mérkőzéseket (vagy vajszívű játékvezetőket) feltételez...

A kiállítások megnövekedésének több összetevője van, ezek közül talán a legfontosabb a szabályok és a játékvezetői felfogás változása.

Egyrészt az egyre keményedő sportágban fokozottabban kell védeni a labdarúgók testi épségét, s mivel olyan „csodaszerkentyűt" még nem találtak fel, amellyel a bírók úgy tudnák megakadályozni a sérüléseket, hogy az ellenfél agyonrúgására lendülő lábat vagy az ütésre felemelkedő kezet, könyököt valamiféle „távirányítóval" meg tudnák állítani a levegőben – ezért nem marad más, mint az utólagos (az elkövetés utáni) fegyelmezés eszköze, a sárga, durvább esetben a piros lap, amelyeknek aztán már lehet megelőzési funkciójuk is.

Másrészt az utóbbi években nagy hangsúlyt kapott a gólhelyzetben történő szabálytalanságok szigorúbb elbírálása, így adott esetben egy látszólag apró szabálytalanság is kiállítást vonhat maga után, ha azzal nyilvánvaló gólhelyzetet akadályoz meg a játékos. Hogy konkrét példát is említsünk: a Videoton–Pécs mérkőzésen a vendégek labdarúgója, Eke Uzoma éppen csak kibillentette az egyensúlyából a kapura törő és lövésre készülő Nikolics Nemanját – ha mindez valahol a pálya közepén, egy egyszerű passz közben történik, még az is lehet, hogy le sem fújja a játékvezető, így viszont nemcsak szabálytalannak ítélte meg a bíró a szituációt, s tizenegyest adott, hanem ki is állította a pécsiek játékosát. De említhetnénk Alekszandar Alempijevics esetét is a Videoton elleni mérkőzésen: a Ferencváros (volt) szerb védője sem követett el égbekiáltó szabálytalanságot, de gólhelyzetben akadályozta nem kimondottan szabályos eszközökkel Juhász Rolandot, így neki is idő előtt kellett elhagynia a játékteret.

A játékvezetők szerepe azért is került fókuszba az új szezonban, mert a nyártól profi bírók működnek közre az NB I-ben. Mondhatnánk azt is, hogy azért van több piros lap, mert „profibbak" a játékvezetőink, de aligha erről van szó. Inkább arról, hogy a már említett eseteket egyre szigorúbban – sőt bizonyos esetekben szokatlan vasszigorral – bírálják el, és úgy tűnik, a játékosok még nem alkalmazkodtak a szabályok és a bírói felfogás változásaihoz.

Ráadásul a labdarúgók olykor érthetetlenül is fegyelmezetlenek, sárga lapos figyelmeztetéssel a hátuk mögött is elkövetnek olyan szabálytalanságokat, amiért büntetés jár. A 18 kiállításból 12 második sárga lappal történt, közülük a legbosszantóbb a szombathelyi Ugrai Roland és az újpesti Jarmo Ahjupera esete, mind a ketten sípszó utáni labdaelrúgásért kapták a második sárgájukat (Ahjupera ráadásul az elsőt túlzott gólörömért...).

Az egyből piros lapot kapó hat játékos közül négy – Kovács Olivér, Kamenár, Alempijevics és Uzoma – gólhelyzetben, a tizenhatoson belül szabálytalankodott ellenfelével szemben (akadt köztük a szurkolók által vitatott eset), Póti kezezett a tizenhatoson belül, Grumics pedig kakaskodás után ellenfele felé tett rúgó mozdulatot.

A kiállítást maga után vonó szabálytalanságok után tizenkétszer szabadrúgással jöhetett a vétlen csapat, hatszor tizenegyest végezhetett el – és mind a hat büntetőből gól született.

A Pécs az egyetlen alakulat, amelyből mind a három fordulóban kiállítottak játékost (a fehérváriak ellen kettőt is), míg a Videoton mind a három bajnokiján játszhatott emberelőnyben, igaz, a Haladás ellen csak rövid ideig, hiszen Ugrai Rolandot a 89. percben állították ki.

Nyolcszor a hazai együttesből, tízszer a vendégektől küldtek le piros lappal valakit, egy mérkőzésen a leghosszabb időt a Kaposvár töltötte emberhátrányban, a somogyiak Kovács Olivér kiállítása miatt csaknem nyolcvan percen át futballoztak tíz emberrel – ki is kaptak 7–1-re.

Az eddigi 24 bajnoki mérkőzésnek több mint a fele, 13 találkozó hozott kiállítást. A Kecskemét–Mezőkövesd összecsapáson három, a Győr–Diósgyőr, a Haladás–Győr és a Videoton–Pécs mérkőzésen két-két játékos kapott piros lapot.

Az 1. fordulóban csak magyar labdarúgót állítottak ki a játékvezetők (ötöt), ám úgy tűnik, a légiósok nem akarnak lemaradni ebben a „különversenyben", és beleerősítettek, bár egyelőre csak „szépíteniük" sikerült: az eddigi 18 kiállított futballista közül 11 magyar és 7 külföldi.

Farkas Ádám mindhárom fordulóban alkalmazta a kiállítást mint fegyelmezési eszközt, összesen ötször mutatta fel a piros lapot – ebből háromszor a KTE–Mezőkövesd meccsen. Bognár Tamás és Solymosi Péter egyaránt három piros lapnál tart – és még csak a tizede ment le a mostani bajnokságnak...