– A Fradival tréningezik, no de marad is a zöld-fehéreknél?
– Egyelőre edzéslehetőséget kértem, meg is kaptam, amiért roppant hálás vagyok – köszönte meg a törődést Vass Ádám, a Kolozsvárt elhagyó középpályás. – Nekem ez hatalmas segítség, ami pedig a jövőt illeti, maradjunk annyiban, hogy nem zárkózom el semmi elől.
– Csak annyit kellene mondania a Fradinak, hogy „Ádám, gyere!”, ön pedig rohanna aláírni, vagy ennél azért bonyolultabb az ügy?
– Ha van csapat, amelyért rohannék, az a Fradi. A Ferencváros az az együttes, amelyiknél a szívem a domináns, ennyire azonban nem egyszerű a kérdés.
– Mert Olaszország például a közös múlt, a jobb feltételek miatt előnyben van?
– Nem különösebben befolyásolja a döntésemet az, hogy Olaszországban lehúztam már néhány évet. Természetesen, ha lesz csapat, amelyik a fejlődésemet szolgálja, nem zárkózom el az itáliai folytatás elől, de azt kell mondanom, a Fradiban is kellemesen csalódtam.
– Ami azt illeti, régen járt már magyar klubban.
– Igen, ugyanakkor a ferencvárosi edzésekről és Ricardo Monizról csupa jót hallottam.
– És?
– Méltán. Más magyar klub munkamódszereivel ugyebár nem tudom összehasonlítani a népligetit, és a Fradiban is csak egy edzést csináltam végig, az viszont arról árulkodott, hogy Ricardo Moniz kétségtelenül érti a szakmáját, hajtós, jó kis foglakozást vezényelt.
– Olaszországi nívón is?
– Egy tréningen vagyok túl, ebből azért nem vonnék le messzemenő következtetéseket, az intenzitás azonban megütötte az olaszországi szintet.
– És mennyire hajtja magát afelé, hogy mielőbb csapatot találjon?
– Sürgetni nem szeretném a dolgot, miközben túl sokáig sem várnék. A Fradinál maradva, ha úgy látják a klubnál, érdemes tárgyalnunk, állok elébe.