NB I: Fizetési sapka kellene - Gyepes szerint sok a légiós

„A korábbi hírekkel ellentétben nem próbajátékra kellett néhány napra Malajziába utaznom, inkább csak pofavizitre. Az edző személyes benyomásokat akart szerezni rólam. A jövőbeni mesterem beszélt a Cardiff-fal, és érdeklődött felőlem Erwin Koemannál is. Meglehetősen komolyan veszi a feladatát, mint ahogy az országban egyre komolyabban gondolkodnak a futballról. Hogy mást ne mondjak, Pablo Aimar is Malajziába igazolt, úgy tudom, öt évre” – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Gyepes.

„Én egyelőre egy évre írtam alá. Hagyok egy menekülési útvonalat – tette hozzá a védő, aki elismerte, nem azért szerződött Malajziába, mert gyerekkora óta Sarawak-szurkoló. – Nem látszik annyira rossznak a csapat. Veretlenül nyerte meg a másodosztályt, a január tizennyolcadikán kezdődő bajnoki szezonban a dobogó a célunk.”

„Az anyagi feltételek természetesen kedvezőnek bizonyultak, de nem most kötöttem meg életem szerződését. A másik vezérlő szempont, hogy futballozhatok. Odahaza erre nem nagyon volt rá mód. Nem láttak bennem perspektívát. Mondjuk annyi a kitűnő külföldi labdarúgó… De ha a klubvezetők bennük látják a jövőt, lelkük rajta. Nem érzem, hogy olyan rendkívül magas lenne a hazai nívó, hogy ne tudnék neki megfelelni. Azt sem gondolom, hogy azon a néhány találkozón a Videotonban csalódást okoztam volna. Sőt kaptam pozitív visszajelzéseket a sajtótól is, amely amúgy sosem dicsért agyon. De nem kaptam meg azt a támogatást, amit egy huszonhatszoros válogatott, nyolc évet Angliában profiskodó futballista talán megérdemelt volna” – válaszolt arra a kérdésre a 32 éves futballista, mi vitte Ázsiába.

„Nonszensz, hogy ennyi légiós szerepel az NB I-ben! Mindenhol azt hallani, milyen pocsék a magyar futball, hát ha ennyire rossz, abban nyakig benne vannak az első osztályt ellepő külföldiek is. Aztán nem látom, hogy létezne versenyhelyzet idehaza, aki egyszer bejátszotta magát, akkor is pályára lép, ha a hétközi edzéseken lazsált. Harmadszor pedig kevés a szakmabeli a vezető posztokon, így az edző azt csinál, amit akar, olyan pénzekkel kínálnak meg játékosokat, ami egyáltalán nem lenne indokolt. Be is vezetném a fizetési sapkát.”

„Van itthon pénz, csak nem jó helyre megy. Ha azt a summát, amit átutalnak a légiósoknak, visszaforgatnák az utánpótlásba, inkább megtérülne. Ugyanakkor edzőként mégis kitűnő külföldieket alkalmaznék, akiktől tanulhatnánk. Mert a mieink nem nagyon követelnek, márpedig a játékosok mentalitásán sürgősen változtatni kellene. A Portsmouthnál, ha jött egy új gyerek, a tréningen minimum három emberbe rúgott bele. Nem azért, mert neki annyira jólesett, pusztán demonstrálni akarta, mindent megtesz azért, hogy játsszon. Nálunk egy fiatal elnézést kér, ha együtt edzhet a felnőttekkel. Szóval lenne min változtatnunk.”