– Van még lezáratlan ügye a kaposváriakkal?
– Nincs, péntek este megegyeztünk Illés János ügyvezető elnökkel szerződésem felbontásáról – mondta a távozó Prukner László.
– Akkor semmi akadálya annak, hogy kitálaljon, ahogy azt a minap egy világhálós hozzászóló is kérte.
– Általában nem olvasom az internetes kommenteket. Megtanultam már, hogy azokat óvatosan kell kezelni.
– Arra utalt a szurkoló, hogy nem egyedül Prukner László miatt tart ott a Kaposvár, ahol.
– Nézze, a számokkal nem lehet vitatkozni. Mondhatok bármit, érvelhetek, a tény ettől még tény, kilenc pontot szereztünk, és a csapat az utolsó, kieső helyen áll. Benne volt tehát a pakliban, hogy edzőváltásra kerül sor.
– Na de épp most, a felkészülés kezdete előtt?
– Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy Illés János, valamint a város is a végsőkig kitartott mellettem.
– Szombati számunkban azt mondta, az nem kérdés, hogy a csapat sikertelen volt, ám a helyzet annál sokkal bonyolultabb, mint első ránézésre tűnik. Mire célzott?
– Kényszerpályán mozogtunk, többször szükségből kellett játékosokhoz nyúlnom, olyanokhoz, akik még nem voltak felkészítve az élvonalra. Kaposváron ez jobbára úgy megy, hogy az általában már kész labdarúgók helyére ingyen jönnek játékosok, rendszerint alacsonyabb osztályból. A nyáron kevés időnk maradt arra, hogy őket megeddzük, ezért kompromisszumokat kötöttünk, kötöttem. Lehet, hogy nem kellett volna.
– Melyek voltak azok a történések, amelyek – mint nyilatkozta – meghaladták az edzői beavatkozás határait?
– Néhány belső probléma megoldása már meghaladta a lehetőségeimet. A kezdeti sikertelenség után a kialakulóban lévő csapategység kívülről történő megbontása is hozzájárult ehhez. Hittem benne, ha a télen bizonyos dolgok megváltoznak, behozhatjuk a lemaradásunkat. Voltunk már hasonló helyzetben. Akkor az volt a megoldás, hogy elment tőlünk öt játékos, megtisztult az öltöző, és bent maradtunk. A mostani helyzetben, szerintem ok nélkül, felerősödött azoknak a hangja, akik megosztóak voltak, s aligha a helyes megoldást keresték.