Labdarúgás: „Aki az NB I-ben bemutatkozik, kis túlzással ötödére csökken az ára"

– Miért kezdenek el a PSV-nél hazánkra is fokozottabban figyelni?
– Az afrikai és a közel-keleti piac kezd bezárni, Kelet-Európa viszont fehér folt számukra, ezért szeretnék ezt a régiót is kiaknázni – mondta a Nemzeti Sportnak Nagy Sándor, aki a PSV-nek dolgozik magyarországi játékosmegfigyelőként. – Nekem nagyjából havonta egyszer kell megbeszélésekre utaznom, illetve tizenhat-tizenhét éves korig ajánlókat kell írnom a megfigyelt játékosokról. Emellett szeretnének tehetséggondozó, kiválasztó rendszert beindítani Magyarországon, több klubbal is együttműködési szerződést kötnének. Az a cél, hogy kidolgozzunk egy ötéves tervet, hogy még itthon minden szempontból felépítsük a játékosokat, és ne tízévente, hanem évente találjunk egy olyan őstehetséget, mint Dzsudzsák Balázs. Azt is tudják, hogy azon tizenöt-tizenhat évesek kilencven százaléka, akik most kimennének, nem felelnének meg, mert kulturálisan nem felkészültek.

– Mire gondol?
– Nem ismerik a futballstílust, a szokásokat, a környezetet, nem beszélnek nyelvet. Tudom, sokaknál azt mondják a szülők, hogy a gyerek tanul az iskolában angolul, de amikor kimegy, nem érti meg a taktikai értekezletet vagy a csapattársait. Ők nem nagyon segítenek, hiszen versenyhelyzet van – ha nem asszimilálódik gyorsan, nem lesz esélye.

– Sajnos ezen kívül is vannak gondok.
– Először megfelelő gazdasági alapok kellenek, ahhoz kell hozzárendelni a sportszakmai értékeket. Fontos a kiválasztási rendszer és az edzésmódszertan. Itthon nincs nagy merítés, de ahogy Polgár László könyvének címe szól: nevelhetsz zsenit. Ezzel magam is egyetértek, ehhez viszont megfelelő edzésmódszertan kell. Négytől hétéves korig testnevelési játékok, lehetőleg mindegyik labdával. Nyolctól tizenkét éves korig a kognitív képességek, a gondolkodás fejlesztésére kell helyezni a hangsúlyt, mert akkor a legfogékonyabbak. Ekkor kell fejleszteni a játékintelligenciát, hogy gyakorlatilag két-három passzal előre tudják, mi történik. Szerintem itthon ebben a legnagyobb a lemaradásunk, azaz nem tanítjuk az előregondolkodást, pedig a módszert magyarra is lefordították, kidolgozták, de nem használják, pedig jó lenne, ha minél jobban elterjedne. Tizenhárom és tizenhét éves kor között aztán jöhet a pubertáskornak megfelelően a fizikai képességek fejlesztése. A PSV-nél az a cél, hogy tizenhat évesen minden játékos négy másodperc alatt fussa a harminc métert; akinek ez nem sikerül, annak nagy játékintelligenciával kell rendelkeznie, hogy a csapatban ragadjon.

– Az nem akadály, hogy itthon rengeteg a légiós, és úgy tűnik, az eredményesség sokszor minden más szempontot átír?
– Hollandiában mindenben hosszú távra terveznek, és tisztában vannak vele: ha ráköltik egy válogatott játékos éves fizetését az utánpótlásra, annak köszönhetően lehet, hogy kinevelnek tizenöt-húsz gyereket. Ezt kellene belátniuk a honi klubtulajdonosoknak, hogy két-három szerb vagy portugál helyett hosszú távon kifizetődőbb lehet, ha a fiatalokra költenek. Emellett megfelelően kell kezelni az emberi erőforrást, jó szakemberek kellenek, akiket megbecsülnek.

– A külföldi tapasztalat mennyire fontos a játékosmegfigyelőnél, edzőnél?
– Fontos, hogy az edzőnek, a megfigyelőnek legyen összehasonlítási alapja. Ha valaki itt kiemelkedő az utánpótlásban, nem feltétlenül lesz az külföldön is. Hollandiában úgy vannak vele, annyira gyenge a magyar bajnokság színvonala, hogy ha valaki bemutatkozik, annak kis túlzással ötödére csökken az ára, ha tizenhét éves kora előtt nem megy nyugatra, attól kezdve már nem sok esélye van, hogy egy nagy klub felfigyeljen rá. A mostani nagy tehetségeinknek legfeljebb az angol vagy a német másodosztály, netán a belga, holland középmezőny lehet a csúcs.

A TELJES INTERJÚT, AMELYBEN NAGY BESZÉL A PSV PRÓBATÉTELEIRŐL, A TEHETSÉGEK KIVÁLASZTÁSÁRÓL ÉS DZSUDZSÁK BALÁZS LEHETSÉGES KÖVETŐJÉRŐL, A NEMZETI SPORT SZERDAI LAPSZÁMÁBAN OLVASHATJA EL, AMELYET MÁR DIGITÁLIS FORMÁBAN IS ELÉRHET!
– Miért kezdenek el a PSV-nél hazánkra is fokozottabban figyelni?
– Az afrikai és a közel-keleti piac kezd bezárni, Kelet-Európa viszont fehér folt számukra, ezért szeretnék ezt a régiót is kiaknázni – mondta a Nemzeti Sportnak Nagy Sándor, aki a PSV-nek dolgozik magyarországi játékosmegfigyelőként. – Nekem nagyjából havonta egyszer kell megbeszélésekre utaznom, illetve tizenhat-tizenhét éves korig ajánlókat kell írnom a megfigyelt játékosokról. Emellett szeretnének tehetséggondozó, kiválasztó rendszert beindítani Magyarországon, több klubbal is együttműködési szerződést kötnének. Az a cél, hogy kidolgozzunk egy ötéves tervet, hogy még itthon minden szempontból felépítsük a játékosokat, és ne tízévente, hanem évente találjunk egy olyan őstehetséget, mint Dzsudzsák Balázs. Azt is tudják, hogy azon tizenöt-tizenhat évesek kilencven százaléka, akik most kimennének, nem felelnének meg, mert kulturálisan nem felkészültek.

– Mire gondol?
– Nem ismerik a futballstílust, a szokásokat, a környezetet, nem beszélnek nyelvet. Tudom, sokaknál azt mondják a szülők, hogy a gyerek tanul az iskolában angolul, de amikor kimegy, nem érti meg a taktikai értekezletet vagy a csapattársait. Ők nem nagyon segítenek, hiszen versenyhelyzet van – ha nem asszimilálódik gyorsan, nem lesz esélye.

– Sajnos ezen kívül is vannak gondok.
– Először megfelelő gazdasági alapok kellenek, ahhoz kell hozzárendelni a sportszakmai értékeket. Fontos a kiválasztási rendszer és az edzésmódszertan. Itthon nincs nagy merítés, de ahogy Polgár László könyvének címe szól: nevelhetsz zsenit. Ezzel magam is egyetértek, ehhez viszont megfelelő edzésmódszertan kell. Négytől hétéves korig testnevelési játékok, lehetőleg mindegyik labdával. Nyolctól tizenkét éves korig a kognitív képességek, a gondolkodás fejlesztésére kell helyezni a hangsúlyt, mert akkor a legfogékonyabbak. Ekkor kell fejleszteni a játékintelligenciát, hogy gyakorlatilag két-három passzal előre tudják, mi történik. Szerintem itthon ebben a legnagyobb a lemaradásunk, azaz nem tanítjuk az előregondolkodást, pedig a módszert magyarra is lefordították, kidolgozták, de nem használják, pedig jó lenne, ha minél jobban elterjedne. Tizenhárom és tizenhét éves kor között aztán jöhet a pubertáskornak megfelelően a fizikai képességek fejlesztése. A PSV-nél az a cél, hogy tizenhat évesen minden játékos négy másodperc alatt fussa a harminc métert; akinek ez nem sikerül, annak nagy játékintelligenciával kell rendelkeznie, hogy a csapatban ragadjon.

– Az nem akadály, hogy itthon rengeteg a légiós, és úgy tűnik, az eredményesség sokszor minden más szempontot átír?
– Hollandiában mindenben hosszú távra terveznek, és tisztában vannak vele: ha ráköltik egy válogatott játékos éves fizetését az utánpótlásra, annak köszönhetően lehet, hogy kinevelnek tizenöt-húsz gyereket. Ezt kellene belátniuk a honi klubtulajdonosoknak, hogy két-három szerb vagy portugál helyett hosszú távon kifizetődőbb lehet, ha a fiatalokra költenek. Emellett megfelelően kell kezelni az emberi erőforrást, jó szakemberek kellenek, akiket megbecsülnek.

– A külföldi tapasztalat mennyire fontos a játékosmegfigyelőnél, edzőnél?
– Fontos, hogy az edzőnek, a megfigyelőnek legyen összehasonlítási alapja. Ha valaki itt kiemelkedő az utánpótlásban, nem feltétlenül lesz az külföldön is. Hollandiában úgy vannak vele, annyira gyenge a magyar bajnokság színvonala, hogy ha valaki bemutatkozik, annak kis túlzással ötödére csökken az ára, ha tizenhét éves kora előtt nem megy nyugatra, attól kezdve már nem sok esélye van, hogy egy nagy klub felfigyeljen rá. A mostani nagy tehetségeinknek legfeljebb az angol vagy a német másodosztály, netán a belga, holland középmezőny lehet a csúcs.

A TELJES INTERJÚT, AMELYBEN NAGY BESZÉL A PSV PRÓBATÉTELEIRŐL, A TEHETSÉGEK KIVÁLASZTÁSÁRÓL ÉS DZSUDZSÁK BALÁZS LEHETSÉGES KÖVETŐJÉRŐL, A NEMZETI SPORT SZERDAI LAPSZÁMÁBAN OLVASHATJA EL, AMELYET MÁR DIGITÁLIS FORMÁBAN IS ELÉRHET!