Mi folyik a magyar futballban?! Az NB I-ben is lehet játékossztrájk?

VISSZA AZ IDŐBEN?

„A hétköznapi szurkoló csak annyit ért a történetből, hogy százmilliók tűntek el. Azt látja továbbá, hogy nehéz helyzetbe került a belga tulajdonos – bár az ő felelőssége is megérne egy alaposabb vizsgálatot –, és a klub offshore cégek hálójába került. Majd egy némiképp érthetetlen színjáték után oda jutottunk, hogy mégis van kiút. Nem csodálkoznék aztán, ha más is mondaná, ha ez egyszer elment, akkor elmegy még egyszer is. A szurkoló pedig milyen következtetést von le? Azt, hogy a futballunkban megint balhé és simliskedés van. Ismét ott tartunk, ahol tíz éve, és ez – azt hiszem – klubszimpátiától függetlenül mindenkit elkeserít” – ezt Dénes Ferenc sportközgazdász nyilatkozta még néhány hete a Nemzeti Sportnak az Újpest indulási jogának átruházása kapcsán.

Véleménye szerint ott tart a futballunk, ahol tíz éve. És valóban: utoljára a 2000-es évek elején láthattunk indulási jog átruházásokat (a legemlékezetesebbet a Pécs mutatta be: 1999 őszén még az NB II-ben, tavasszal a Gázszer jogán már az NB I-ben szerepelt a PMFC), NB I-be frissen feljutó csapat viszonylag gyors megszűnését (a többek között Kenesei Zoltán nevével fémjelzett Szeged LC a felkerülés után fél évvel szűnt meg 2000-ben, az Egri FC pedig az NB I-be jutás után másfél évvel, az NB III-ba visszasorolva dobta be a törülközőt már az idén) és ismét egyre több olyan klubról hallani, amely jelentős összegekkel tartozik a játékosok, edzők felé (ősszel Kecskeméten és Pápán, az NB II-ben Zalaegerszegen, tavasszal pedig Pécsen voltak problémák). Mindennek hátterében pedig folyik a fogadási csalási ügyek bírósági tárgyalása. Ezek az ügyek is még a 2000-es évekre nyúlnak vissza, amikor a csalók, kihasználva többek között a klubok nehéz anyagi helyzetét is, mérkőzések egész sorát „vették meg” a vád szerint.

A HLSZ főtitkára, dr. Horváth Gábor ügyvéd egyetért Dénes Ferenccel abban, hogy a jelenlegi folyamatok nem jó irányba mutatnak.

„Az Újpest indulási jogának átruházása kapcsán azt tudom mondani, alapvetően elfogadható, hogy egy indulási jogot szerző gazdasági társaság egy másik társaságot szervezzen, és annak átadhassa ezt a jogot. Korábban azonban éppen azért változtattak a szabályokon, mert megszaporodtak a visszaélések. Pécstől Vácon át Siófokig több példát is láthattunk erre” – fogalmazott a labdarúgók képviselője.

„VÉTKESEK KÖZT CINKOS, AKI NÉMA”

Az újpesti licencátruházás első konkrét negatív eredményét éppen Szélesi Zoltán tapasztalhatta meg a saját bőrén. Az Újpestre 2012 nyarán hazatérő, egy évig alapembernek számító, de ebben a szezonban már az első keretből is kizárt védő először a játéklehetőség reményében belement fizetése csökkentésébe, majd alighogy aláírta az új szerződést, közölték vele a vezetők, az új kft.-be már nem viszik át.

Kártérítést persze követelhet a játékos a felszámolás alá vont régi kft.-től, de már csak az új, csökkentett fizetése alapján.

A korábbi válogatott védőt természetesen nem kell félteni, hiszen már talált is új csapatot magának (a Puskás Akadémiához igazolt), elvi szinten érdekes az eljárás. (Ahogy például az azóta már Mezőkövesdre igazoló Vermes Krisztián esetében is, a volt csapatkapitánnyal sérülése alatt bontott egyoldalúan szerződést az Újpest.)

„Szélesi ügyében nem volt jogi kényszerítő eszköz. Ez morális kérdés, ugyanúgy, ahogy az MLSZ morális kérdést csinált korábban a bundaügy miatt felfüggesztett játékosok esetében is. Ha azoknak a labdarúgóknak fel lehetett függeszteni a játékjogát morális alapokon, akkor egy ilyen ügyet, mint Szélesié, hogyan hagyhat szó nélkül a szövetség? Hogy is mondják? Vétkesek közt cinkos, aki néma? – kérdezett vissza Horváth, aki a PMFC tartozásainak ügyében ugyancsak értetlenségének adott hangot (ráadásul a klub nem csak játékosainak tartozott, egy éve adós például volt edzőjének; ebben, illetve egy másik ügyben már végrehajtást is kezdeményeztek a klubbal szemben). – Nem értem, hogyan engedte eddig a pécsi ügyet a szövetség. Hogyan felelt meg a klub a licencszabályoknak, amelyeknek betartását elvileg folyamatosan ellenőrzi a szövetség? Olyan rendszereket kell kialakítani, amelyekben ez nem fordulhat elő. A szövetségnek megvan az eszköze, hogy folyamatos ellenőrzést tartson, és ne engedje meg, hogy ilyen esetek előforduljanak. Azért említem újra és újra az MLSZ-t, mert ezek az ügyek akár a liga hatáskörébe is tartozhatnának, de Magyarországon már nincs liga.”

A főtitkár elmondta, a klubok régen is mindig próbálták tágítani a lehetőségeiket, de éppen azért születtek a szigorú licencszabályok, hogy a vezetőket az élvonalbeli tagság elvesztésének veszélyével kényszeríteni lehessen az adósságok törlesztésére. Illetve ugyancsak kényszerítő ereje volt régen a pontlevonások kilátásba helyezésének nem fizetés esetén. Ma már azonban első lépésben nem pontlevonással büntet a fegyelmi bizottság, hanem kizárják a klubokat az átigazolásokból (lásd legutóbb a DVTK kizárása a Tisza Tiborral szembeni tartozás miatt), de ha éppen nincs átigazolási időszak, akkor ez a büntetés kevésbé elrettentő, mint például a pontlevonás lenne. A szabályok és a tendenciák változnak, a szakszervezeti vezető szerint a játékosok szempontjából rossz irányba.

KETTŐS SZERZŐDÉS VAN, VOLT ÉS LESZ IS? – ELUTASÍTOTT HLSZ-JAVASLATOK

Kikerült például a licencfeltételek közül az, hogy az NB I-es indulási jog megszerzéséhez HLSZ-igazolást is kelljen kérnie a sportszervezeteknek. A klubok által kiállított igazolások ugyanis például sok esetben nem vonatkoznak a kettős szerződésekre, amelyek máig nem tűntek el a magyar futballból.

„2010-ben elkezdődött egy új koncepció a magyar futballban, melynek az volt a célja, hogy tiszta viszonyokat teremtsen. Ezt szolgálták a TAO-s támogatások, és az EKHO-s adózás. Utóbbinak köszönhetően a bruttó fizetésből nagyobb összeg maradt a játékosoknál mint korábban (120 forintból 85), igaz, ez alacsonyabb TB-szolgáltatással is járt. Az EKHO bevezetésétől azt várhattuk, hogy visszaszorulnak a kettős szerződések, eltűnnek az úgynevezett arculatátviteli megállapodások, és csak a hagyományos munkaszerződések maradnak – fejtette ki a visszaélésekre lehetőséget adó rendszert Horváth. – Az arculatátviteli szerződések tulajdonképpen reklámjogok, a játékos megjelenítésének (kiadványokban különböző felületeken) értékét, ahhoz fűződő jogát tartalmazzák. Ez jelentős érték lehet egy David Beckham esetében, de a magyar NB I-es vagy éppen NB II-es futballista esetében kevésbé. Ennek ellenére általában ezek az arculatátviteli szerződések tartalmazzák a fizetések nagyobb részét, ám ezek kifizetését jóval nehezebb ellenőrizni, mert ezeket a klubok nem kötelesek jelenteni az MLSZ felé. Pedig ezt is kötelezővé lehetne tenni. Az EKHO bevezetésével javult ugyan a helyzet, csökkentek a kettős szerződések, de vannak klubok, mint például a Pécs, melyek még mindig alkalmazzák ezt a módszert. A kluboknak önfegyelmet kellene gyakorolniuk ezekben a kérdésekben.”

Megoldás persze lenne arra, hogy a szerződések terén is tiszta viszonyok jöjjenek létre, csak éppen a futballisták ez irányú javaslatát a klubok nem fogadták el.

„A HLSZ-nek a visszás szerződések megelőzésére is volt egy konkrét javaslata, az egy UEFA-ajánlás alapján elkészült mintaszerződés bevezetéséről szólt volna. Ez egy olyan mintaszerződés, amely minden játékos szerződtetése esetében egységes feltételrendszert teremtett volna. Az egyéb, egyénekre szabott megállapodásokat, amilyen például a munkabér, a mellékletek tartalmazták volna. Úgy tűnt, a klubok hajlanak ennek elfogadására, de az NB I-es bizottság szavazatai alapján végül visszaléptek. Az MLSZ bevezethetné, de nem teszi, nem egyformán mérlegel. Ezek után azt semmiképp nem mondhatjuk, hogy a szövetség játékospárti lenne…”

A HLSZ az átmeneti likviditási gondokkal küzdő klubok megsegítésére is kidolgozott egy javaslatot már évekkel ezelőtt, amit újra és újra felvetnek, de eddig süket fülekre találtak.

„Egy bérgarancia-alap létrehozása jelenthetné a megoldást az átmenetileg fizetésképtelenné váló klubok támogatására – kezdte el felvázolni az említett javaslatot Horváth. – Az alap összege az NB I-es csapatok rendszeres befizetéseiből képződne, és aztán a bajba került klubok használhatnák fel, amikor pedig rendeződött a helyzetük, akkor ők is pótolnák vissza a felvett összeget. Ez egy több éve kidolgozott javaslat, de hiába próbálkozunk vele időről időre, nem kapunk választ.”

A VÉGSŐ MEGOLDÁS A SZTRÁJK?

A jelek szerint azonban hiába vannak konkrét megoldási tervei a HLSZ-nek a különböző problémákra, nem történik előrelépés. Az Egri FC tavaly nem sokkal az NB I-be jutása után ellehetetlenült, majd különböző tulajdonosok irányítása mellett egy évig görgette maga előtt az adósságokat még azt követően is, hogy az NB III-ba sorolták, végül idén tavasszal feladta a küzdelmet és megszűnt. Miközben számos játékosnak, edzőnek máig sem fizette ki az elmaradását. Az Eger példája azért lehet intő jel, mert a fogadási csalások tavaly indult újabb nyomozási szakaszában már a hevesi gárda meccseit is vizsgálják a hatóságok, alapos a gyanú a vesztegetésekre…

Végső soron milyen eszközök állnak a HLSZ rendelkezésére a helyzet javítására, a futball kifehérítésére, ha az eddigi javaslataikkal nem értek célt?

„Ahogy a közelmúlt ügyeiben is, a magunk részéről elsősorban annyit tehetünk, hogy megkeressük az MLSZ-t és kifejezzük az aggályainkat. Sajnos azonban ezekre a korábban említett ügyekben nem kaptunk semmilyen választ. Ennek ellenére, a nyilvánosság eszközével is élve további jelzéseket adunk, tárgyalásokat kezdeményezünk. Együttgondolkodásra lenne szükség a klubok, a szövetség és a futballisták részéről. Mi mindenképp keressük a tárgyalásos megoldást, de ha nem jutunk előbbre, ha az MLSZ továbbra is teret enged a nemkívánatos folyamatoknak, akkor végső soron akár kollektív munkabeszüntetésre is sor kerülhet. Láttunk már ilyet korábban még Nyugat-Európában, például Olaszországban is. De a cél nem ez, hanem, hogy tárgyalásos úton javítsuk a feltételeket” – reagált Horváth.

A fentiek alapján ismét igaznak bizonyul az a régi tézis, hogy követelni, elvárásokat megfogalmazni csak az tud, aki meg is teremti a munkavégzéshez kellő feltételeket. Persze az is fontos, hogy megfelelő létesítmények épüljenek, hogy a szurkolók kulturáltan viselkedjenek, de addig, amíg előfordulnak a klubok részéről szerződésszegések vagy lesznek együttesek, amelyek megpróbálják kijátszani, ha úgy tetszik, átverni a saját alkalmazottjaikat, addig egyes játékosoktól hiába is várjuk el a sportszerű, tisztességes viselkedést, a kiegyensúlyozott, jó teljesítményt, így pedig hiába is várunk átfogó változást a magyar futballban…

Cikkünk megjelenésével egy időben Horváth Gábor kritikáit továbbítjuk az MLSZ felé is, amennyiben a szövetség reagálni kíván, a témát folytatjuk.