FERENCVÁROS–DIÓSGYŐRI VTK 2–1FERENCVÁROS–DIÓSGYŐRI VTK 2–1
Thomas Doll (a Ferencváros vezetőedzője): – Boldogok vagyunk, óriási dicsőség, hogy zsinórban a hetedik bajnoki győzelmünket arattuk. Tudtuk, hogy visszaáll majd a Diósgyőr, de sikerült játékosait hibázásra kényszerítenünk. Tudtuk, hogy az egy pont nem elég, ha az Európa-ligában szeretnénk indulni, ezért mindenképpen nyernünk kellett. Ki kell térnem Böde Danira, aki öt perccel a vége előtt szerzett győztes gólt. Megérdemelte. A tizenegyesgyanús szituációnál szerencsénk volt! Maradjunk annyiban, hogy mindenki behunyta a szemét. Nem panaszkodhatunk a bíróra. Abban állapodtunk meg a bosnyák kapitánnyal, hogy Muhamed Besic a jövő héten a Haladás ellen még játszik, utána viszont csatlakozik a válogatott kerethez.
Tomiszlav Szivics (a Diósgyőr vezetőedzője): – Bosszús vagyok, de ez futballünnep volt, rengeteg nézővel, két jó csapattal, gyönyörű idővel. Sokkal többet érdemeltünk volna, vitatható volt a Ferencváros második gólja, ráadásul korábban talán tizenegyest kellett volna kapnunk. Olyan taktikát választottunk, amilyenre jelenleg alkalmas a keretünk, kontráztunk, de a három pontért négy ziccerből azért néhányat be kellene rúgnunk. A szurkolók előtt le a kalappal! Megnézem majd a tizenegyes esetét, gyanús volt, esetleg Puhl Sándor megmondja, jogos volt-e vagy sem... Futács Márkónak össze kellett varrni a kétcentis sebét, miután az első percben megrúgták. Még a csont is látszódott, nem volt valami szép látvány. Egerszegi Tamás még nem bírja ezt az iramot, Miroszlav Grumicsot is sérülés miatt kellett lehoznom. Elképesztő, lassan igazolnom kell…
KTE-PHOENIX MECANO–LOMBARD PÁPA 1–0
Bekő Balázs (a Kecskemét vezetőedzője): – Azt kértem játékosaimtól, hogy agresszívan kezdjünk, ez megadja a kellő alapot. Ez sikerült is, hamar megszereztük a vezetést, és a mérkőzés nagy részében az történt a pályán, amit mi akartunk. Azért nem lett nagyobb a különbség, mert rengeteg olyan megoldás volt a játékunkban, ami nem tette lehetővé, hogy a támadások befejezése sikeres legyen. A Pápa lezárta a területeket, igaz, így is volt bőven lehetőségünk. Sajnos sokan dekoncentráltan játszottak. Jó irányban indultunk el a tavasszal, és bár az utóbbi két mérkőzésen nemigen találtuk magunkat, ezúttal ismét masszívak voltunk. De még bátrabban, eredményesebben kell futballoznunk. Ezt a játékot gólra játsszák. Nekem ez hiányzik!
Nagy Mihály (a Pápa megbízott edzője): – Megérdemelten nyert a Kecskemét. Jól használta ki, hogy középpályásaink védekezése nem volt megfelelő a találkozó elején. Jobban játszottak nálunk a hazaiak, ezt el kell ismerni. Hogy néhányan nagyon gyenge teljesítménnyel rukkoltak ki? Az enyhe kifejezés… Néhány játékos hosszú kihagyás után tért vissza, a meleg sem tett jót nekik, de ilyen gyengén, visszafogottan akkor sem lenne szabad játszani egy NB I-es mérkőzésen. Azért azt hozzátenném, hogy a második félidőre váltottunk, de a kiállítással minden felborult, amit a második negyvenöt percre terveztünk. A végén volt egy-két lehetőségünk, ha kis szerencsénk van, egyenlíthettünk volna. A tizenegyesről nem akarok beszélni, szeretném videón visszanézni a szituációt. Az viszont tény, hogy a játékvezető rengeteg sárga lapot osztott ki nekünk indokolatlanul.
VIDEOTON–KAPOSVÁRI RÁKÓCZI 2–0
José Gomes (a Videoton vezetőedzője): – Zsinórban negyedik bajnokinkon győztünk, de kicsit későn kezdtek el jönni az eredmények. Sok minden történt, de ami volt, elmúlt, most már csak az előttünk álló feladatokra figyelünk, arra, hogy csapatunk minél jobban kipihenje magát, s felkészüljön a Diósgyőr elleni keddi Ligakupa-döntőre. Láttam a kaposváriak Ferencváros elleni bajnokiját, a saját szememmel is meggyőződhettem róla, mennyire masszív, egységes játékot tudnak nyújtani idegenben is. De agresszíven futballoztunk, már a vendégek térfelén labdákat szereztünk, és a kapura is veszélyesek voltunk. Sohasem haragudtam a szurkolókra, megértettem ugyanis a reakciójukat. Senkivel sem volt és most sincs bajom, de ami ugyanilyen fontos, az én lelkemben is béke van. Hiszen tudom, minden egyes alkalommal a Videoton érdekeit tartottam szem előtt, olykor még a saját érdekeimet is a csapat eredményessége alá rendeltem.
Selymes Tibor (a Kaposvár vezetőedzője): – Annak tulajdonítom csapatom újabb vereségét, amit már a múlt héten is mondtam. Játékosaim közül sajnos sokan feladták a küzdelmet. Azok, akik csupán fél évre írtak alá, már nem a csapat sorsával foglalkoztak, hanem azt nézték, hová tudnának elszerződni. Így sajnos nem lehet – ahogy egy vérbeli befejező csatár nélkül sem. Hogy mi volt a pozitívum? Amit ilyen rövid idő alatt meg lehet tanulni, azt mi megtanultuk, a labda nélküli mozgásunkat tényleg nem érhette kritika. Hiába vagy azonban szervezett, ha a labdával már nem tudsz mit kezdeni, nem tudsz játszani, mert ehhez hiányzik a tudás. Holott csakis futballal lehet meglepni az olyan csapatokat, mint a Videoton. Mondhatok én bármit az öltözőben, úgy fest, az a játékosok egyik fülén bemegy, a másikon meg ki. Más lett volna a helyzet, ha hosszabb távú szerződéseket tudunk kötni a kerettagokkal, akkor még lehetne mivel motiválni. Most a keret nagy része úgy van vele, két mérkőzés után úgyis fogja a kis csomagját, és odébbáll.
Lőrincz Emil (a Pécs vezetőedzője): – Tudtuk, hogy a Mezőkövesdnek mindenképpen győznie kell, ezért erőlteti a támadójátékot. Kivárásra játszottunk, azonban az első félidőben ritmustalan volt a futballunk. Szünet után már bátrabban támadtunk, több lehetőségünk is volt a gólszerzésre, és bár csak a végén találtunk be, minden meccs addig tart, ameddig a játékvezető le nem fújja. Bosszantott volna, ha pontot veszítünk. Sokat dolgoztunk a győzelemért, és úgy gondolom, megérdemeltük a sikert. Koller Krisztián teljes intenzitással a csapattal edzett, tervbe volt véve, hogy pályára is lép. A leghatékonyabb futballistánkról van szó, természetesen hiányzott.
Tóth László (a Mezőkövesd vezetőedzője): – Nagyon nehéz ilyenkor bármit is mondani... Már-már sikerült pontot szereznünk, de nem lehet véletlen, ha egy csapat sorozatban a meccs végén kap gólt. Ezt nem lehet csak a balszerencse számlájára írni. Sokat jelentett volna az egy pont, a játékosok sokat tettek érte. A tabella nem hazudik. A mérkőzés alatt a saját csapatommal foglalkoztam, ugyanakkor nem éreztem, hogy a Pécs jobb lett volna nálunk. Sajnos a döntő pillanatokban többször is rossz döntést hoztunk. Hogy milyen érzés volt négy év után ismét NB I-es meccsen a kispadon ülni? Nem tudtam, hogy a stadionban hol van az eredményjelző tábla, mire megtanulom, alighanem már nem leszek NB I-es edző. Természetesen feldobott a lehetőség, motivált vagyok, még akkor is, ha nagyon nehéz helyzetben van a csapat.
Kondás Elemér (a Debrecen vezetőedzője): – Emlékezetesre sikeredett a stadionavató, nagyon nehéz meccset játszottunk. Csak nekünk volt vesztenivalónk, az Újpest nyugodtan és jól játszott. Bennünk ott volt, hogy ez az első meccsünk a Nagyerdei Stadionban rengeteg néző előtt, és a bajnokság szempontjából is nagyon fontos volt a találkozó. Nagyon küzdöttünk, és ha nem is szép játékkal, de nyerni tudtunk. Ha úgy vesszük, semleges pálya volt, mert nemrég készült el, és még keveset tudtunk edzeni rajta, ráadásul a játékosok nyilván felfokozott érzelmi állapotban voltak, meg akartak felelni a nagyszámú közönségnek. Ennyi néző előtt valóban élmény a futballmérkőzés.
Nebojsa Vignjevics (az Újpest vezetőedzője): – Az első harminc percben jól játszottunk, de két buta hibából gólt kaptunk, bár az első után még sikerült egyenlítenünk. Hiába játszottunk jól, ez nem ért egy pontot sem. Érdekes, hogy sokkal jobban futballoztunk, mint az MTK ellen három nullára megnyert Magyar Kupa-mérkőzés első félidejében, de látványosabbakat hibáztunk, ami megengedhetetlen. A Debrecen jobb csapat. Gyakran nem vagyunk elég koncentráltak, a szezon hátralévő részében jobban kell figyelnünk.