Kovács Ferenc a Nemzeti Sportnak adott interjújában ugyan nem említette meg José Gomes nevét, ám azt nyilatkozta, hogy Paulo Sousa távozása után „nem sikerült az edzőválasztás”, a volt tréner pedig „nem idevaló ember” volt.
„A labdarúgók azonban megérzik, ha olyan instruál, aki nem ismeri magas szinten a szakmát, egyébként is, a futballvilág talán ha egy olyan edzőzsenit ismer, aki nem volt számottevő futballista. Ő is portugál, szintén José, de a vezetékneve Mourinho” – kritizált tovább a tiszteletbeli elnök, aki korábban több alkalommal is nagyon szókimondóan bírálta Gomest.
José Gomes úgy döntött, nyílt levélben felel a magyar szakembernek. Az alábbiakban tartalmi változtatás nélkül tesszük közzé a portugál edző levelét.
„Magyarország és a magyar emberek mindig is a szívemben lesznek.
Portugáliában vagyok, készülök pályafutásom következő lépésére. Néhány napja egy interjúban méltattam a fejlődést a magyar futballban, az új stadionokat, az új edzőkomplexumokat, melyek a tehetségek kibontakoztatásában nagy szerepet játszhatnak. Mindig is elismeréssel adóztam a magyar futballnak, mindig is hálás leszek a Videotonnak és fanatikus szurkolóiknak. Mindenkivel tisztelettel bántam, aki a magyar futballban dolgozott. És amikor túlzottan elragadott a lelkesedés, bocsánatot kértem. Kovács úrtól pedig tiszteletet kérek!
Magyarországon vannak tehetségek, ám meg kell győzni a magyarokat, hogy a tehetség nem elég, nagyon, nagyon keményen kell dolgozni. A klubnál töltött időm alatt fejlesztettem a játékosaim technikai és taktikai képzettségét, futballistáim fejlődtek játéktudásban egyénileg és csapatként is. Ha a világ tizenöt legjobb edzőjének adnánk egy-egy magyar csapatot, akkor is csak egy nyerhetne. A futballban az anyagi befektetés nem mindig tükröződik az eredményekben! Egy tehetős klub bajnokká változtatásához a mentalitás megváltoztatása is kell. A változtatások elé állított akadályok rákként veszélyeztetik a magyar futballt.
Kovács úr három évtizedig edzősködött, trófeát azonban sosem nyert. Egyet sem! Azt kívánom, Isten adjon neki továbbra is egészséget, erőt és energiát, akár ahhoz is, hogy a szavaiba továbbra is mérget csepegtessen. De eljött már az idő, hogy inkább a gyerekei és unokái társaságában élvezze a futballt. Élvezze ki az elismeréseit, az érmeit, és hagyja szabadon a magyar futballt. Ez már nem az a játék, amit ő ismert. A tudása elavult. Hagyja a kis játékait, hagyja a híres mutyit [Gomes szó szerint ezt a kifejezést használja, magyarul, csupa nagybetűvel – a szerk.], és engedje kibontakozni a fiatal tehetségeket.
A Videotonnál töltött időm alatt nem a Debrecen, a Győr, a Ferencváros és a Diósgyőr volt a legnagyobb ellenfelem, hanem Kovács úr és a nevetséges megszólalásai, amelyekkel állandóan a klub játékosait kritizálta. Magánbeszélgetéseket vitt a nyilvánosság elé, szándékosan destabilizálta az öltözőt. Megszólalásaival csak öngólokat lőtt.
De legalább koherens lett volna kritikájában! Nézzék meg az interjúkat, amiket akkor adott, mikor megérkeztem, amikor a legmagasabb szintű futballt kezdtük játszani, sok gólt szerezve és a legjobb védelemmel, a csapat pedig sorra szerezte a pontokat. Olvassák el, mit mondott ekkor Kovács úr! Olvassák a dicséreteit, amelyeket a csapatnak, nekem, vagy a futballunknak címzett. Az olvasók butaságára kell apellálni ahhoz, ha el akarjuk hitetni, csak az edzőben van a hiba, és a szereplés csak az edző felelőssége.
Nekem is megvolt a felelősségem, vállaltam is. Úgy mentem el a klubtól, hogy a nekem járó fizetés egy részéről is lemondtam (nem sokan tennék meg ezt!), mert a Videoton így akadálytalanul kereshetett új irányt. Szeretném megérni Kovács úr korát úgy, hogy még van erőm beszélni. Ő egy profi futballista volt, én csak amatőr, ő sosem nyert trófeákat, én pedig mindent megteszek, hogy sikeres edző legyek. A jövőben is mindent megteszek azért, hogy a magyar futballszeretők és a Videoton drukkerei büszkék legyenek a tényre, hogy én is a történetük részese voltam.
Megismételném: Kovács úr harminc vagy negyven év edzősködés során semmilyen címet nem nyert! Egy bajnokságot, egy kupát sem!
Lehetőségeimhez mérten a jövőben is figyelemmel kísérem a magyar futballt, és ezúton is szeretnék gratulálni a Videoton szakmai stábjának és játékosainak a nagyszerű bajnoki rajthoz.
Hajrá, Magyarország!
A legjobbakat kívánva:
José Gomes"