Az elmúlt szezonban még a kiesés ellen gőzerővel harcoló paksiakra idén rá sem lehet ismerni:az első fordulóban elintézték az ezüstérmes ETO-t, a másodikban Nyíregyházán gurítottak hármat, hogy aztán az eleddig ugyancsak száz százalékos MTK-t is kitömjék. Mi a titkuk? És meddig tarthat a remek széria? A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Csertői Aurélnál erre is rákérdezett tudósítónk, már csak azért is, mert tavaly is három győzelemmel, igaz, mással a kormánykeréknél rajtolt a tolnai egylet, aztán tudjuk, mi lett belőle... Nos, a válasz nagyon is „csertőisre" sikeredett.
Honvéd–Samp újratölve
Ki tudná feledni a Kispest-Honvéd és a Sampdoria 1991-es csatáját? Azt a bizonyos Adrian Negrau-fejest, ugyebár. Pietro Vierchowodnak is megvan a huszonhárom évvel ezelőtti dupla meccs, és arra is tökéletesen emlékszik, hogy az ő hibája után szerzett vezetést a magyar együttes a Bozsik-stadionban. Az olasz egykori ellenfelei közül egy ismét vetélytársa lesz: a Nyíregyházát az a Csábi József irányítja, aki oszlopos tagja volt a hajdani Honvédnak. Mielőtt ismét összecsap a két sportember, felelevenítika régi találkozást.
Az újabb 1–8 után
Közte hét. A Diósgyőr így esett ki az Európa-liga harmadik selejtezőkörében, kétségkívül az anyagilag és játéktudásban is jóval erősebb orosz ellenféllel szemben. A szombati számunkban közölt Tomiszlav Szivics interjúból azonban kiderül, a miskolci tréner büszke a fiaira. Hogy miért, azt meg is magyarázza, miközben a magyar futball általános bajaiban nem óhajt elmerülni, mert mint mondja, amikor eddig szólt, rendre megütötte a bokáját. Inkább marad a DVTK-nál, amelyik jövőre ismét találkozva az oroszokkal szerinte nem kapna ki. Miért is?