Cordella búcsúinterjúja Honvédon belüli „olasz cigányozásról”, célokról

Vágólapra másolva!

2015.03.13. 15:13

Címkék

Fabio Cordella csaknem négy év után elhagyta Magyarországot, a Honvédtól távozó nemzetközi igazgató utolsó Budapesten töltött napján interjút adott a Nemzeti Sport Online-nak. Az olasz szakember a furcsa szóval jellemezte Kispesten töltött időszakát, és őszintén beszélt az őt és az olasz edzőket ért támadásokról – amelyek mindig a klubon belülről érkeztek.

– Ha egyetlen szóval kellene jellemeznie a magyarországi tapasztalatait, mi lenne az?
– Furcsa – válaszolta nevetve a Nemzeti Sport Online-nak Fabio Cordella, aki múlt pénteken intett búcsút Budapestnek, és hazaköltözött Olaszországba.

CSAK HÁROM CORDELLA-IGAZOLÁS A KILENC TÉLI ÉRKEZŐBŐL
Fabio Cordella nevéhez három igazolás fűződik a téli átigazolási időszakban: a horvát Josip Elezt, a mexikói David Izazolát és az argentin Lucas Ontiverót hozta a kilenc légiós szerződtetése miatt sok kritikát kapó Honvédhoz.

– Miért ezt választotta?
– Nehéz megmagyarázni. A mentalitás és az emberek miatt például. Nagyon furcsa időszak volt ez számomra. Néha úgy éreztem, minden rendben van, néha pedig az ellenkezőjét.

– Szomorú, hogy távozik a klubtól, vagy inkább megkönnyebbült?
– Egyáltalán nem vagyok szomorú, több alkalommal közel álltam ahhoz, hogy elhagyom a klubot. A téli átigazolási időszakkal véget ért a munkám. Sikerült elfogadtatnom Hemingway úrral a feltételeimet, kitette Csábi Józsefet és Simon Miklóst, és bár nemet mondott Pietro Vierchowod visszahívására, de belement, hogy újra Marco Rossi vezesse a gárdát. Nem vagyok csalódott, az időm lejárt itt, de sokáig voltam a klubnál.

MORIERO ÉS A VASAS ELNÖKE IS SZEREPET JÁTSZOTT CORDELLA KARRIERJÉBEN
Fabio Cordella játékosként szeretett bele a futballba, és bár abba kellett hagynia a játékot, nem szakadt el hosszú időre a labdarúgástól. A bortermelőként is tevékenykedő olasz szakember elmesélte, hogy vált belőle futballvezető. „Hamar véget ért a pályafutásom egy műtét miatt. Francesco Moriero régi jó barátom volt, és amikor befejezte a karrierjét, elkezdtem segíteni neki szponzori és televíziós szerződéseket kötni, mivel a diplomámat is a sportmenedzsment területén szereztem” – kezdte Cordella. „Moriero azt kérte, találjak neki csapatot külföldön. Rengeteg embert felhívtam, és végül három ajánlatot kaptunk. A hondurasi, a Puerto Ricó-i és a panamai válogatott szerette volna szerződtetni edzőként. Panamát választottuk, de az utazásunk napján hiába vártam Morierót a reptéren, nem jött, a telefonja pedig ki volt kapcsolva. Nagyon dühös voltam. Két nappal később eljött hozzám, és elmondta, hogy nem mer ilyen hosszú repülőútra vállalkozni. Mérges voltam rá, de megértettem a félelmét, és abban maradtunk, hogy megpróbálok keresni neki egy közelebbi csapatot. Az elefántcsontparti válogatott éppen szövetségi kapitányt keresett, ezért felhívtam a szövetséget, és megbeszéltünk egy nizzai találkozót az elnökkel.” „Három jelölt volt ott a megbeszélésen: Franco Baresi, a német Uli Stielike és Moriero. Baresi ment be elsőként, de tíz perccel később már távozott is, minden az arcára volt írva, nagyon csalódott volt. Stielike félórát töltött bent, majd mi következtünk. Másfél órát beszéltünk az elnökkel, aki azt mondta Morierónak, nagyon szimpatikus neki, de túl fiatal, viszont van egy projektjük, amiben részt vehetne. Felajánlották, hogy kezdjen el dolgozni az Africa Sports nevű klubnál, és ha ott bizonyít, akkor a válogatott élére kerülhet. Elutaztam a klubhoz, és egy három-négyórás megbeszélésen felvázoltam az elképzeléseinket a feltételekről. Miután hazautaztam, egy héttel később felhívtak, hogy teljesítik az elképzeléseinket, de csak egy feltétellel: ha elvállalom, hogy én leszek a klub igazgatója.” „Elsőre azt válaszoltam, hogy ez őrültség, hiszen a divat területén dolgozom a családommal. De néhány nappal később a feleségem azt mondta: »ez volt a gyerekkori álmod, a műtét miatt kellett kiszállnod a futballból, de most itt a lehetőség. Fogadd el az ajánlatot!« Így igent mondtam az afrikaiaknak, és az első évben hosszú idő után bajnokságot nyert a csapat, és indulhatott az afrikai BL-ben. Ezután Olaszországba szerződtünk, a Lancianóhoz, de közben az általunk ott hagyott stábbal újabb bajnoki címet nyert az Africa Sports.” „Ezután Moriero a Crotonéhoz került, én pedig a Trevisóhoz, de ott csak két hónapot töltöttem el, mivel egy korábbi klubelnököm hívott, hogy csődbe fog menni a klub, úgyhogy ha tehetem, távozzak, és segítsek inkább neki. Éppen Belgiumban vettek meg egy klubot, és mivel beszélek franciául, engem kért fel általános igazgatónak. Három évet töltöttem ott. Az első évben megerősítettük a csapatot, majd a másodikban bejutottunk a playoffba, de a harmadikra nagyon elfáradtam, mert nehéz úgy dolgozni, hogy rengeteg ember akarja megmondani neked, ki a jó játékos és ki a rossz. Ezt nem szeretem.” „Ekkor keresett meg Hemingway úr. Kétezer-tizenegyben Magyarországon jártam, mivel a Fiorentina felkérésére átvilágítást végeztem a Vasasnál, mert az olasz klub meg akarta venni a magyar együttest. Hemingway úr Markovits Lászlótól kapta meg az elérhetőségemet. A Honvédnál jó szponzori szerződést kötöttem a Givovával, amely ingyen biztosítja a szerelést, míg előtte a klub fizetett a Nike-nak. Mielőtt távoztam, a Macronnal is új, négyéves szponzori szerződést írtunk alá. Amennyit lehetett, segítettem, és mennyit lehetett volna még, ha hagynak dolgozni…”

– Gyűjtött néhány ellenséget ezalatt az idő alatt a szurkolók közül.
– Ezzel nem értek egyet, csak néhány buta ember volt ellenem a drukkerek közül, de ők is inkább a torz, valótlan és manipulatív információk miatt, amelyeket kaptak. Inkább a klubon belül voltak igazi ellenlábasaim, akik folyamatosan ellenem dolgoztak. Hogy miért, azt a mai napig nem tudom, hiszen ez a munkába állásom napjától így volt. Neveket most nem lenne elegáns említenem, de magukra fognak ismerni.

– Konkrét támadások is érték?
– Tegnap (múlt hét csütörtökön – a szerk.) az irodámban ültem a klubházban, Pietróval és Darióval (Pietro Vierchowod és Dario Di Donato – a szerk.) vártuk Hemingway urat, az ajtó nyitva volt. Kintről azt hallottuk, hogy valaki azt mondja, „olasz cigány”. Később tudtam meg, hogy mit jelent ez pontosan.

– Olaszországban, Afrikában és Belgiumban is dolgozott a Honvéd előtt. Hol volt a legnehezebb dolga?
– Magyarországon. Azt tapasztaltam, hogy itt a futballban dolgozó emberek jelentős része azt gondolja, mindent tud, és nincs szüksége semmilyen új tudásra, pedig Puskás Ferenc óta rengeteget változott a labdarúgás. Amikor én egy új országba megyek, mindig azt nézem először, mi az, amit megtanulhatok. Nem korrekt azt gondolni, hogy az én véleményem és látásmódom a futballról a legjobb a világon.

– Mi az, amire a legbüszkébb a Honvédnál töltött időszakából?
– Talán arra, amikor sikerült Marco Rossit először a Honvédhoz hoznom. A klubon belül mindenki azt mondta, hogy Marco rossz edző, mert csak a harmadosztályban dolgozott. Csak azt nem értették, hogy az akkori olasz harmadik vonal mennyire erős volt. A jelenlegi harmadosztály sokat gyengült, de az akkori Serie C1-ben három-négymillió euróstól tízmillió eurós költségvetésű klubok is voltak. Mindenki arról győzködte Hemingway urat, hogy Marco Rossi alkalmatlan edző, nincsen tapasztalata. Ami azután történt, az már történelem, de érdemes belegondolni, mi lett volna a csapattal, ha Marco ellenzői győznek. Akkor nem mondhatnánk el, hogy bejutottunk az Európa-ligába a mezőny legfiatalabb keretével, és olyan büdzsével, amelynél szerintem néhány másodosztályú csapat költségvetése is nagyobb. Egymillió eurónk sem volt. Gyakran hallottam, hogy Fabio Cordella egyetlen jó húzása Lanzafame szerződtetése volt. Való igaz, Lanzafame egyedül nyert meccseket a csapatnak. De ez azt is bizonyítja, hogy a klubnál csak a kiemelkedően jó futballisták kvalitásait tudták bizonyossággal megállapítani. Messit jó futballistának látni nem nehéz. De amikor Messire nincs pénz, mégis keretet kell építeni, akkor szükség van arra, hogy az ember meg tudja látni az adott esetben még ismeretlen játékosokban a potenciált. Több jó futballista is volt a Honvédban, de érkezésükkor mindegyiket rossznak kiáltották ki, és próbálták meggátolni a szerződtetésüket. Ennek tudható be az is, hogy Leandro Martínezzel a klub végül nem hosszútávú, hanem csak féléves szerződést kötött.Természetesen voltak olyan játékosok is, akik idekerülve közel sem tudták kihozni magukból, ami bennük volt, ami elvárható lett volna. Ennek az oka természetesen elég sokrétű. Minden játékos esete egyedi történet.

– De éppen Lanzafame botránya miatt kemény támadások is érték.
– Az nem volt botrány! Húszéves volt akkor, és ő maga ment el a rendőrségre, hogy elmondja, pénzt kapott. Miatta indult el a nyomozás.

– A Rossi szerződtetését ellenzők mit mondtak önnek a jó eredményeket látva?
– Na akkor hadd mondjak el még egy történetet, ami a legutóbbi idényben történt. A Mezőkövesd elleni, márciusi meccsünk előtt négy ponttal voltunk lemaradva a harmadik helyezettől és öttel a másodiktól. Miután kikaptunk Mezőkövesden, a klubon belülről elkezdődött az aknamunka Marco ellen, hiszen látszott, hogy a Honvéd nem érheti el a kitűzött – az amúgy abban az évben már irreális – célt, így megvolt a támadási felület. És ennek mi lett az eredménye? Innentől kezdve minden meccset elbuktunk. Megtört a harmónia a keret és az edző között. Pietro hasonlóan járt ebben a szezonban, amellett, hogy elképesztően balszerencsések voltunk: rengeteg helyzetünk volt a találkozókon, de nem voltunk eredményesek. Az esetében már az első napjától fogva ellene dolgoztak a klubon belül, és láthatjuk, milyen eredményt értek el. Ezek az emberek szeretik a Honvédot, mégis tönkreteszik?

– Igaz, hogy több játékosnak saját zsebből fizette a lakbérét?
– A klubnak van egy büdzséje a lakbérekre, amelyből lehet bérelni lakást Budapesten, de olyan futballistákat, mint Lanzafame, Perea, Keita, Bonazzoli, Alcibiade vagy Mancini, nem tehet bármilyen lakásba tenni. A játékosok szerződtetésénél ha a fizetésben nincs mozgástér, akkor csak az a lehetőség marad a meggyőzésükre, ha biztosítjuk, hogy jó környezetben lakhassanak Európa egyik legszebb városában. Ezért vállaltam, hogy fizetem a különbözetet nekik és az edzőknek is. Sok esetben ahová a klub lehetőségei nem értek el, ott én tettem hozzá a sajátomból.

– Miért ment ebbe bele?
– A projektem miatt, amiben nagyon hittem. Amit Csábi állított rólam, nem igaz. Ha akarja, papírokkal tudom igazolni, mennyi pénzt költöttem a csaknem négy év alatt.

– Ha nem a pénzért, akkor miért dolgozott a Honvédnál?
– A karrierem, jövőm építése volt az egyéni célom ezzel a munkával, ezért hoztam áldozatokat érte. A tervem az volt, hogy a klub, az edzők és én is magasabb nemzetközi elismertségre tegyünk szert. Szerintem külföldön a Honvéd neve a Sampdoria elleni ’kilencvenegyes meccse után feledésbe merült, de ma már újra beszélnek a klubról, és ez volt a tervem, ezért adtam interjút annyi országban. Ez nemcsak a klubnak, Magyarországnak is jó.

– És ön is profitált ebből?
– Megmutattam, hogy kis költségvetésből, ilyen körülmények között is lehet csapatot építeni. Nagy pénzből könnyű jó eredményeket elérni. Ami az egyéni céljaimat illeti, azokban is előreléptem, de azt még nem árulom el, milyen irányba. De remélem, megtérül a befektetésem.

– Szóval már megvan az új klubja?
– Közel vagyok hozzá, de most legyen elég ennyi.

– Megbánt valamit az utóbbi közel négy évből?
– Semmit.