FTC-Győr: beérett Doll munkája, Ramírez merész volt - ezek jelentették a különbséget

A Fradi tavaly átadott új otthonában ülve kilencven perc alatt bőven volt idő arra, hogy a pályán látottak alapján szakmai megállapításokat tegyünk – még úgy is, hogy egy-egy gólnál vagy helyzetnél a lelátón helyet foglaló, az FTC-hez és a Győrhöz egyaránt ezer szállal kötődő Pintér Attila reakcióját is érdekes volt figyelemmel követni.

A lelátóról úgy tűnt, a labdabirtoklás terén a két együttes közül a Fradi volt a jobb, illetve hogy a hazaiak többször jöttek ki győztesen a földön és a levegőben megvívott párharcokból. A játékosok közül a télen kölcsönvett ecuadori Cristian Ramírez hívta fel a figyelmet magára jó teljesítményével s azzal, hogy a többséggel ellentétben, gyakran próbált cselezni – több-kevesebb sikerrel. Észrevételeinket ezúttal is az InStat statisztikai elemzőrendszerrel igyekszünk alátámasztani vagy megcáfolni.

DOLL FILOZÓFIÁJA: HA A FRADINÁL A LABDA, NEM LEHET BAJ

Amióta az FC Barcelona tökélyre fejlesztette a tiki-takát, kétféle ember létezik: aki sok jelentőséget tanúsít a labdabirtoklásnak, és aki nem. Na jó, ennyire nem megosztott az emberiség, de a lényeg érthető. Thomas Doll filozófiája is erre épít, mármint arra, hogy lehetőleg a Fradinál legyen a labda. Az NB I őszi idényében a Ferencváros átlagolta a legjobb labdabirtoklási mutatót (60 százalék) a tizenhat élvonalbeli együttes közül, de a Győri ETO is dobogós helyen végzett a százalékos kimutatásban (54) – igaz, Miriuta kinevezése óta az ETO négy bajnokiján egyetlenegyszer regisztráltak 50 százaléknál jobbat a Rába-partiaknál – a Vidi elleni, 2–2-vel végződő meccsen, amelyen szinte végig hátrányban játszott a Győr, a Videoton úgymond átadta neki a területet. Ebben persze szerepet játszhat, hogy Miriuta a csapatépítés első fázisában jár, idő kell, mire saját arcára formálja az ETO-t. Ezt a nagybányai születésű edző is elmondta a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón.

Az FTC–Győr rangadón 56–44 százalék volt az arány, tényleges játékpercben ez 28–21-et jelent. Hat darab tizenöt perces blokkra osztva a találkozót a Győri ETO csak a 61. és a 75. perc közti periódust nyerte meg ebben a kategóriában (48–52) – ekkor azonban Doll gárdája már 2–0-ra vezetett.

A labda türelmes járatása a Fradinak kedvezett, de a fentiek alapján elképzelhető, Miriuta hosszú távú terveiben nem kap akkora hangsúlyt ez, mint mondjuk Dolléban.

SAJÁT KAPUJA ELŐTT KIVÁLÓAN VÉDEKEZETT A FRADI; HAJNAL MEGVERTE A LEVEGŐBEN PRISKINT

Maradva a Pep Guardiola-féle Barcánál, a párharcok elemzését is külföldi példával kezdjük. Amikor a José Mourinho vezette Internazionale 2010-ben a katalánok ellen játszott a Bajnokok Ligája-elődöntő visszavágóján, az olasz együttes kis túlzással csak egy statisztikai mutatóban volt jobb a spanyol gárdánál: a párharcokban. Emlékezhetünk, az mire volt elég az elődöntőben.

A zöld-fehér csapatok csatájában előfordult, hogy a 168 centiméter magas Hajnal Tamás a „kicsivel” nagyobb druszájával, a 191 cm-es Priskin Tamással vívott párharcot a levegőben, s bizony sikerrel járt. Ekkor kaptuk föl a fejünket először, utána viszont több alkalommal feljegyezhettük: a ferencvárosi játékosok harcosabbnak tűnnek a labda megszerzéséért vívott összecsapásokban.

A számok viszont nem nekünk adnak igazat – illetve csak részben nem. Az InStat szerint a mérkőzés párharcait testvériesen elosztották egymás között a felek (50–50 százalék). Mélyebbre ásva a témában, a földön is ugyanez volt a helyzet, a levegőben kicsivel jobb volt az FTC (52–48 százalék). Akkor miért tűnt mégis úgy, hogy több párharcot nyer az FTC?

A hazaiak saját kapujuk előterében kiválóan vívták meg a párharcokat: az InStat mérésében a négy zónából csak a tizenhatoson belül nem voltak hibátlanok David Mateosék (60 százalék), a többi háromban egyaránt százszázalékosan teljesítettek. Ezzel szemben az ETO-nál 75, 80, 40 és 33 százalékot regisztráltak.

A győri kezdőcsapat védői így teljesítettek: Vladica Brdarovszki 60, Lang Ádám 44, Lipták Zoltán 88, Luis Ibánez pedig 58 százalékban volt eredményes. A másik oldal eredményei e tekintetben: Emir Dilaver 75, Michal Nalepa 57, David Mateos 70, Cristian Ramírez 29. Persze tudjuk, nem egyedül a védőkön múlik, milyen arányban tudja egy futballcsapat megállítani ellenfele támadásait.

RAMÍREZ TÖBBET TÁMADOTT, MINT GERA ÉS HAJNAL; KEVESET CSELEZTEK A JÁTÉKOSOK

Ezzel elérkeztünk az utolsó fogáshoz, azaz Cristian Ramírez teljesítményéhez. Láthattuk, az ecuadori balbekk nagy kedvvel futballozott, két beadásával is gólt készített elő – megjegyzendő, az egyikből nem közvetlenül. A párharcmutatókban a kezdőként pályára lépő védők közül messze ő volt a leggyengébb, ami persze a győriek jobb oldalon vezetett támadásait dicséri.

Ramírez viszont modern balbekk, azaz a támadásokban éppúgy részt vesz, mint a védekezésben. Nem véletlen, hogy a mérkőzésen a legtöbb támadás a Fradi bal, azaz Ramírez oldalán bontakozott ki. A fővárosi együttes 35-ször vezetett offenzívát a bal szárnyon, míg középen 29, a jobb szélen pedig 31 alkalommal. Érdekességként a Győr középen próbálkozott a legtöbbször, összesen 29-szer. Ramírez 38-szor vett részt támadásban ilyen-olyan módon, csapattársai közül csak Hajnal Tamás (40) és a jobbhátvéd Dilaver (39) volt jobb.

Az ecuadori 29 százalékos párharcmutatója annak is betudható, hogy sokszor futott fel a támadásokkal. Ramírez ugyanis kilencszer – még Hajnalnál és Gera Zoltánnál is többször – vívott párharcot támadásban (nem mellesleg ebből nyolcat elvesztett), míg Dilaver, Nalepa és Mateos hárman együtt összesen hétszer. Ramírez védekezésben ötven százalékban volt eredményes párharcvívó (8/4). Összehasonlításképp a Győr ugyancsak dél-amerikai balhátvédje, az argentin Luis Ibánez is gyakran ment fel a szélen: ő 30 alkalommal kísérte a támadásokat, s hét párharcot vívott meg támadóként – ebből hármat sikerrel. Védekezésben Ibánez mutatója 5/4 volt. Brdarovszki, Lipták és Lang számait összeadva csak eggyel többet kapunk Ibánezénél.

Ramírez aktív volt, ez élőben is jól látható volt – talán nem túlzás a mérkőzés legjobbjai közé sorolni. A 20 éves játékos azért is dicséretet érdemel, mert bátran próbált cselezni – igaz, a nemzetközi viszonylatban kevésnek mondható hat alkalomból csak egyszer volt eredményes. A hat kísérlettel magasan a mezőny legjobbja volt, a képzeletbeli dobogón Hajnal és Böde követi őt három-három próbálkozással. Azonban sok akarásnak gyakran nyögés a vége – főleg a nagy számok törvénye alapján. Nem csoda, hogy Ramírez a labdavesztésekben is a mezőny elején végzett (Bödével holtversenyben). A Fradi labdarúgója 21-szer adta el a labdát, saját térfelén hatszor.

A játékosok összteljesítményét súlyozottan mérő InStat 194-es értékelést adott Ramíreznek, ami a magyar élvonalban az átlagosnál jobbnak mondható. A védő ezzel csapata nyolcadik legjobbja volt., míg az ETO-nál Ibánez InStat-indexe 170 volt, s nála csak két győri kapott magasabb pontszámot.

A számok megismerése után elmondható, a Ferencváros nagyságrendekkel nem játszott jobban a Győri ETO-nál, de sokkal több pontos passza volt (393–271), s jobban erőltette a szélsőjátékot. Ez utóbbinak köszönhetően három gólt szerzett balról érkező beadások után, amiben Ramíreznek is nagy szerepe volt. Ő és Dilaver személyében két támadó szellemű szélsőhátvéd játszott a Győr ellen, de kérdés, egy jobb formában lévő együttes ellen is ekkora teret kapnának-e támadásban, illetve hogy Ramírez hosszú távon meg tudja-e oldani a bal oldali védekezést, mert a támadások segítésével láthatóan nincs gondja.

A Győri ETO sok hibával játszott, a hosszú indításokra épülő taktikáját a Fradi bonyodalmak nélkül hatástalanította. Miriuta csapata szemmel láthatóan nem állt még össze, a Ferencváros előnye épp az volt, hogy Doll filozófiáját több mint egy éve gyakorolja tétmérkőzéseken, míg Miriuta csak nemrég, a télen vette át az ETO irányítását.