NB I-ből Premier League? 100-ból egynek sikerült!

ÖT ÉV ALATT TÖBB MINT 100 VÁLOGATOTT LÉGIÓS

A téli átigazolási időszak során felfegyverkeztek a csapatok, számos új arccal találkozhattunk már az első fordulóban is. Harminchét légiós érkezett Magyarországra, és közülük tizenegyen kaptak már meghívót hazájuk válogatottjába. Hét európai, két dél-amerikai, egy észak-amerikai és egy afrikai válogatottat találhatunk közöttük.

Számszakilag a Nyíregyháza erősített leginkább, ugyanis három európai válogatott futballista érkezett a lett Deniss Ivanovs, illetve az egyaránt szlovák Juraj Halenár és Igor Zofcák személyében. Velük együtt összesen huszonnyolc válogatott légiós szerepel a magyar első osztályban.

A legtöbb külföldi válogatott játékossal a Győri ETO és a Budapest Honvéd büszkélkedhet, előbbi klubnál hat, utóbbinál öt labdarúgó képviselhette már a hazáját. A győrieknél szerb, macedón, szlovák, cseh és két bosnyák válogatott is szerepel, de volt már több, balti országból érkező válogatottja is az ETO-nak, ahogy grúz is. A Honvéd elsősorban afrikai, valamint közép- és dél-amerikai válogatottakkal erősített.

A téli érkezőkkel együtt a legutóbbi öt szezonban összesen 110 válogatott légiós szerepelt az NB I-ben. Hatvanketten valamelyik európai államból, harmincan Afrikából, négyen-négyen Észak- és Dél-Amerikából, kilencen Közép-Amerikából érkeztek, de a Budapest Honvéd igazolt az óceániai térségből is. Montenegróból és Szlovákiából egyaránt kilenc válogatott labdarúgó írt alá magyar csapathoz az elmúlt öt esztendőben.

A 110 válogatott légiósból huszonketten csak egyszer szerepelhettek nemzeti együttesükben, harminchatan azonban elmondhatják magukról, hogy több mint tízszer húzhatták magukra a címeres mezt.

EB- ÉS VB-SZEREPLŐ IS JÁRT NÁLUNK, DE KI AZ, AKIVEL JÓL JÁRTUNK?

Legtöbbször Tarmo Kink kapott meghívót, a balszélső 81-szeres észt válogatott. A Győrt (két alkalommal is) és a Kaposvári Rákóczit is megjáró labdarúgót Abdul Kader Keita követi. A karrierje során a Lille-ben, a Lyonban és a Galatasarayban is pályára lépő Honvéd-légiós hetvenkétszer képviselte Elefántcsontpartot, amellyel két vb-n is járt. Igaz, Kispestre már túl a harmincon, leszálló ágban érkezett (ahogy az az egykor magasabb szinten is futballozók esetében általában lenni szokott), ráadásul sérülten, így csak két meccs és 49 perc jutott neki az NB I-ben.

Kink és Keita a két végletet példázza. Az észt a legjobb korban, 23 évesen jött hozzánk, válogatottságai számát nálunk is gyarapította, első időszakában az NB I legjobbjai közé tartozott, és ő hozta az egyik legnagyobb bevételt az elmúlt években, hiszen 2010-ben egymillió eurót fizetett érte az angol másodosztályú Middlesbrough. Amikor 2013-ban visszatért, már nem tudta korábbi önmagát idézni, de ma is jegyzett szinten, a skót élvonalbeli Invernessnél játszik. Keita azonban kis túlzással már két egyeneset nem tudott a labdába rúgni, amikor hozzánk került 32 évesen. Ingyen jött és ingyen ment – Indonéziába.

Nem Kink volt egyébként az egyetlen észt Magyarországon, az 57-szeres válogatott Sander Puri Pápán töltött egy évet, a 22-szeres válogatott Jarmo Ahjupera a Győri ETO-ban és az Újpestben is szerepelt, a 41-szeres válogatott Vjatseslav Zahovaiko Debrecenben játszott, míg a 28-szoros válogatott Igor Morozov 2013 nyarán érkezett a hajdúságiakhoz. Kink 2014-ig stabil kerettag volt hazájában, akárcsak Morozov és Puri.

A válogatott behívót a mai napig kapja a montenegrói Mladen Bozsovics, a Videoton korábbi kapusa, aki 35-ször szerepelt hazája nemzeti csapatában. Ugyanez igaz a 61-szeres válogatott André Schembrire és az 51-szeres válogatott Justin Haberre, a Ferencváros korábbi máltai játékosaira is. Ráadásul Kinkhez hasonlóan mindhárman azon kevesek közé tartoznak, akik az NB I-ből erősebb ligába tudtak igazolni, előbbi az orosz, utóbbi kettő a görög élvonalba (Schembri ma már Cipruson játszik, Haber hazatért).

A válogatott futball krémje is adott játékost Magyarországnak az utóbbi időben. A hatszoros német válogatott Benjamin Lauth a Ferencvárosban rúgja a labdát, a háromszoros olasz válogatott Tommaso Rocchi többek között a Juventus, a Lazio és az Internazionale után választotta a Haladást, honfitársa, az egyszeres válogatott Emiliano Bonazzoli pedig tavaly a Honvédot. A 2006-os világbajnokságon pályára lépő portugál Marco Caneira a Sportingot, a Valenciát és a Benficát is megjárta, mielőtt a Videoton mellett döntött. Ők azok, akik pályafutásuk csúcsán magas szinten játszottak, olyan szinten, amelyet többé már nem érnek el, de az NB I-be még bőven beférnek.

A játékosok piaci értékét megbecsülni próbáló Transfermarkt.de portál szerint az NB I legértékesebb válogatott légiósa Roland Lamah, a Ferencváros belga játékosa. Az 1.1 millió euróra becsült 27 éves szélső 2009 és 2010 között három világbajnoki selejtezőn, valamint két felkészülési mérkőzésen képviselte a belga válogatottat. 2014 szeptemberében írt alá kétéves szerződést a Fradihoz, tizennégy mérkőzésen öt gólt szerzett és három gólpasszt adott. Az ő esete azért különleges, mert az FTC előtt az előző idényben még az angol élvonalban szereplő Swansea-nél játszott, és a kilenc meccsen jegyzett két gól és két gólpassz, nem is annyira rossz mutató.

A belga Anderlechtnél indult a pályafutása, majd a holland Rodában 32 bajnokin 11 gólt és öt gólpasszt, a francia élvonalbeli a Le Mans-ban 63 meccsen hét gólt, három gólpasszt, a spanyol első osztályú Osasunában 45 meccsen 3 gólt, 3 gólpasszt ért el. Szinte felfoghatatlan, hogy ilyen mutatókkal mit keres valaki az NB I-ben ilyen idősen. Ugyanis amikor aláírt a Fradihoz, akkor még csak 26 éves volt, és nem is volt sérülése, ami után esetleg újra fel kellene építenie magát. Nagy bravúrt jelent az ő szerződtetése, és miután a téli felkészülés alatt megfelelő formába lendült, jól látszik, nagy erőssége nemcsak a csapatának, hanem a teljes NB I-nek is.

ÉLEN A GYŐR, KÖZELÍT A HONVÉD

A legtöbbször a Győr igazolt válogatott játékost, huszonegyen is az ETO-t választották az utóbbi öt évben. 2010–2011-ben huszonöt külföldi játékosából hét, 2013–2014-ben tizennyolcból nyolc képviselte már hazáját. A győrieket szorosan követi a Budapest Honvéd, a kispestiek tizennyolc válogatott légióst szerződtettek, míg a Ferencváros és a Videoton tizenegyet, a Debrecen kilencet.

A vizsgált időszakban csak a Paks nem alkalmazott külföldi válogatott labdarúgót, ami érthető, hiszen a tolnaiak nem szerződtetnek légiósokat. Érdekes, hogy míg a DVSC, az ETO és a Videoton a válogatott légiósoknak is köszönhetően volt bajnok a vizsgált időszakban, a Fradi és a Honvéd még a dobogóra is ritkán fért fel (a zöldek kétszer, a kispestiek egyszer), utóbbi jelenleg éppen kieső helyen áll.

A csapatok leginkább támadó posztokon számítottak külföldi segítségre, az igazolt válogatott légiósok 37 százaléka csatár, 17 százaléka szélső volt. Az érkezők 19 százaléka a védelemben, 20 százaléka a középpályán szerepelt, a kapusok 7 százalékát képezték az igazolt légiósoknak.

JÖTTEK, MENTEK – MEDDIG MARADTAK?

Az NB I-be igazoló válogatott légiósok többsége maximum két évig marad Magyarországon.

Az elmúlt öt évben szerződtetett 110 játékos közül tizennyolcan kettőnél több, ugyancsak tizennyolcan kettő, negyvenöten egy szezont vagy még ennél is rövidebb időszakot töltöttek az első osztályban mielőtt távoztak. Jelenleg huszonkilenc külföldi válogatott szerepel az NB I-ben (közülük hatan léptek pályára három, vagy több szezonban).

Leghosszabb ideje Vukasin Polekszics, a Pécsi MFC kapusa játszik Magyarországon, a montenegrói kilencedik idényét kezdte az NB I-ben. Őt a hetedik szezonját taposó Djordje Kamber, a Győr egyszeres bosnyák válogatott középpályása, és a DVSC kétszeres szenegáli válogatott csatára, Ibrahima Sidibe követi. Utóbbi a hatodik NB I-es idényét kezdte, miután 2012-ben, egy négyéves belgiumi kitérőt követően visszatért Debrecenbe. Visszavonulásáig Szasa Sztevanovics volt a rangelső, a Szerbia és Montenegró válogatottjában 4-szer szereplő kapus tíz évig állt a Győri ETO alkalmazásában, és 285 meccsen lépett pályára.

Nem mindenkinek vált be ennyire a magyarországi váltás, a horvát Luka Vucko csak három hónapot töltött a Pécsnél, mielőtt a San Antonio Scorpionshoz igazolt, a kanadai Joseph Di Chiara egy hónap kecskeméti légióskodás után távozott Oroszországba.

A távozók többnyire három utat választanak: visszatérnek hazájukba, megragadnak a közép- és kelet-európai térségben, vagy szabadügynökké válnak, és később találnak új klubot.

A legmagasabbra a bosnyák Muhamed Besic, a Ferencváros korábbi légiósa jutott, aki a nyáron szerepelt a brazíliai vb-n, majd az angol élvonalbeli Everton szerződtette. A Transfermarkt.de szerint 4.8 millió eurót fizettek érte (más források szerint ennél kevesebbet), de az összeg nagyobb része korábbi klubját, a Hamburgot illette meg. Az ő értéke, elsősorban a vb-szereplésnek köszönhetően megtízszereződött, ugyanis amikor a Fradihoz jött, még ötszázezer euróra taksálták, most már ötmillióra.

Ehhez hasonló ugrásra a 31-szeres lett válogatott Artjoms Rudnevs volt képes. A csatár Zalaegerszegről először a Lech Poznanhoz (528 ezer euróért), majd a Bundesligában szereplő Hamburghoz került (3.08 millió euróért), de a Hannoverben is pályára léphetett kölcsönben. Magyarországra ingyen érkezett, 2010-es távozásakor 440 ezer euróra becsülték az értékét, de két évvel később már 4.4 millióra.

VÁLOGATOTT LÉGIÓSOK KONTRA EREDMÉNYESSÉG

Ahogy azt a fent már említett Honvéd példája is bizonyítja, a válogatott légiósok szerződtetése nem garantálja a sikert, a minőséget. Kiesésük előtt a Zalaegerszeg, a Vasas és a Kaposvár is a korábbinál több, négy-négy külföldi válogatott játékossal vágott neki a bajnoki szezonnak.

A Videoton 2011-es bajnokcsapatában kilenc légiós szerepelt, közülük kettő képviselte korábban hazáját. A következő szezonra ez a szám megduplázódott, de hiába szerzett több pontot és gólt a székesfehérvári csapat, nem tudta megvédeni címét. A következő két évben tovább növekedett a légiósok száma, az eredmény pedig tovább romlott: 2014-ben a negyedik helyen végzett a Videoton. Ugyanebben a szezonban a Honvéd huszonegy légióssal, köztük hat válogatott labdarúgóval hat helyet rontott. Velük ellentétben a Pécsi MFC öt helyet javítva hetedik lett, a jelentős javulást azonban hattal kevesebb külföldi játékossal érte el.

Kevés csapat volt képes javítani korábbi helyezésén válogatott légiósok szerződtetésével. Közéjük tartozik a Győri ETO, amely 2011-ben a kilencedik helyen végzett, azonban Marek Strestík, később Tarmo Kink, Michal Svec, Marián Had és Lubos Kamenár megszerzése után bajnoki címet ünnepelhetett 2013-ban. Besiccsel a soraiban hat helyet javított a Ferencváros 2013-ban, az ősi rivális Újpest pedig kilenccel több külföldi, köztük az észt Jarmo Ahjupera szerződtetésével Magyar Kupát nyert 2014-ben.

VÁLOGATOTT LÉGIÓSOK MAGYARORSZÁGON AZ ELMÚLT ÖT ÉVBEN

BUDAPEST HONVÉD
2014–2015-ös szezonban érkeztek (vastaggal szedtük azokat, akik jelenleg is a csapatban szerepelnek): Souleymane Youla (NB I-es mérleg: 21 mérkőzés/5gól; Guinea válogatottjában: 14/8), Jesús Meza (1/0; Venezuela: 6/0), Francis Koné (1/0; Togo: 2/0), Kandia Traoré (11/1; Elefántcsontpart: 8/2; jelenleg nincs klubja)
2013–2014: Aníbal Godoy (20/0; Panama: 44/0), Ayub Daud (17/8; Szomália), Edixon Perea (7/3; Kolumbia: 27/9; klub nélküli), Abdul Kader Keita (2/0; Elefántcsontpart: 72/11; következő klubja: Persib, indonéz), Emiliano Bonazzoli (9/0; Olaszország: 1/0; következő klubja: AC Este 1920, olasz V. osztály)
2012–2013: Souleymane Tandia (16/1; Szenegál: 15/2; következő klubja: Orduspor, török II.)
2011–2012: Emir Hadzic (7/0, Bosznia–Hercegovina: 1/0; következő klubja: FK Sarajevo, bosnyák), Harmony Ikande (3/0; Nigéria: 1/0; következő klubja: Beitar Jeruzsálem, izraeli), Hervé Tchami (42/6; Kamerun: 2/0; következő klubja: Pogon Szczecin, lengyel), Bojan Bozsovics (8/0; Montenegró: 1/0; következő klubja: FK Hajduk, szerb; előtte Békéscsaba, 9/1, Kaposvár, 37/5 és Siófok,11/0), Kris Bright (11/1; Új-Zéland: 5/1; következő klubja: Balzan Youths, máltai)
2010–2011: Lukás Zelenka (21/3; Csehország: 3/0; következő klubja: 1. SK Prostejov, cseh), Haman Sadjo (25/1; Kamerun: 2/0; következő klubja: Szigetszentmiklós, NB II; a Honvéd előtt: Diósgyőr, 23/1 és Újpest, 23/2), Alfi Conteh-Lacalle (9/1; Sierra Leone; következő klubja: Terrassa, spanyol IV; előtte Lombard Pápa és Nyíregyháza, 3/0)

DEBRECENI VSC-TEVA
2013–2014: Rene Mihelic (28/4; Szlovénia: 3/0), Igor Morozov (24/0; Észtország: 28/0)
2012–2013: Ibrahima Sidibe (158/64; Szenegál: 2/0)
2011–2012: Roguy Méyé (8/2; Gabon: 37/6; következő klubja: US Bitam, gaboni; előtte Zalaegerszeg, 48/20), Stevo Nikolic (27/8; Bosznia-Hercegovina: 2/1; következő klubja: Zrinjski Mostar, bosnyák), Vjatseslav Zahovaiko (4/1; Észtország: 41/8; következő klubja: KuPS, finn)
2010–2011: Mindaugas Malinauskas (24/0; Litvánia: 2/0; következő klubja: Sialuiai, litván; előtte Diósgyőr, 10/0)

DIÓSGYŐRI VTK
2012–2013: Michal Hanek (24/0; Szlovákia: 14/0; jelenleg nincs klubja)
2011–2012: Vicente Arze (41/2; Bolívia: 2/0; következő klubja: RSC Charleroi, belga)

DUNAÚJVÁROS
2014–2015: Rowen Muscat (7/0; Málta: 13/0; következő klubja: Birkirkara, máltai)

FERENCVÁROS
2014–2015: Cristian Ramírez (5/1; Ecuador: 4/0), Benjamin Lauth (24/6; Németország: 6/0), Roland Lamah (14/5; Belgium: 5/0)
2013–2014: Akeem Adams † (6/0; Trinidad és Tobago: 9/0)
2012–2013: Muhamed Besic (50/1; Bosznia-Hercegovina: 19/0; következő klubja: Everton, angol), Quenten Martinus (1/0; Curacao: 7/0; következő klubja: FC Emmen, holland II.)
2011–2012: Juha Hakola (28/3; Finnország: 1/0; következő klubja: KuPS, finn)
2010–2011: Marek Heinz (28/7; Csehország: 30/5; következő klubja: Sigma Olomouc, cseh II.), André Schembri (37/17; Málta: 63/3; Olympiakosz Volosz, görög); Djordje Tutorics (31/1; Szerbia: 1/0; következő klubja: Novi Pazar, szerb).
2009–2010: Justin Haber (14/0; Málta: 53/0; következő klubja: AOK Kerkyra, görög)

GYŐRI ETO
2014–2015: Vladica Brdarovszki (4/0; Macedónia: 1/0), Miroslav Stevanovic (2/0; Bosznia-Hercegovina: 10/1)
2013–2014: Lubos Kamenár (44/0; Szlovákia: 2/0), Marián Had (13/0; Szlovákia: 14/0; következő klubja: Banská Bystrica, szlovák), Patrick Mevoungou (20/0; Kamerun: 2/0; klub nélküli)
2012–2013: Djordje Kamber (99/12; Bosznia–Hercegovina: 1/0; előtte Diósgyőr, 39/5 és Zalaegerszeg, 93/15), Michal Svec (64/0; Csehország: 2/0; következő klubja: Slavia Praha, cseh)
2011–2012: Marek Strestík (76/12; Csehország: 1/0)
2010–2011: Nikola Trajkovics (115/23; Szerbia: 2/0), Djordje Cetkovics (7/0; Montenegró: 3/0; következő klubja: KS Kastrioti, albán), Fuad Bugerra (28/6; Algéria: 2/0; következő klubja: MC Oran, algériai; előtte Nyíregyháza, 12/10)
2009–2010: Tarmo Kink (76/24; Észtország: 81/6; következő klubja: Kaposvár, majd Inverness, skót), Rati Alekszidze (109/28; Grúzia: 27/2; következő klubja: Dila, grúz), Giorgi Ganugrava (18/1; Grúzia: 9/0; következő klubja: Metaliszt, grúz; előtte Lombard Pápa, 19/1 és Zalaegerszeg, 12/0)
2008–2009: Linas Pilibaitis (120/10; Litvánia: 31/0; közben Mezőkövesden kölcsönben; következő klubja: Zalgiris Vilnius, litván)
2007–2008: Arsene Copa (37/2; Gabon: 7/0; következő klubja: Dunaszerdahely, szlovákiai)
2004–2005: Szasa Sztevanovics (285/0; Szerbia és Montenegró: 3/0; 2014 nyarán visszavonult)

HALADÁS
2014–2015: Tommaso Rocchi (11/1; Olaszország: 3/0), Kamil Kopúnek (8/0; Szlovákia: 15/2; következő klubja: FC Ceahlaul, román)
2010–2011: Branislav Fodrek (22/3; Szlovákia: 2/0; következő klubja: Dunaszerdahely, szlovákiai)

KECSKEMÉTI TE
2013–2014: Pato (10/1; Guinea: 2/0; következő klubja: Panahaiki, görög II.), Sidoine Oussou (2/1; Benin: 2/0; következő klubja Valerenga, norvég – jelenleg szabadon igazolható)
2012–2013: Luis Ramos (10/0; Honduras, következő klubja: Debrecen, majd LB Chateauroux, francia II., előtte Nyíregyháza, 37/1 és Debrecen, 85/2), Rafael Burgos (20/5; Salvador: 37/13; következő klubja: Győri ETO 20/5, majd Minnesota FC, amerikai), Joseph Di Chiara (0/0; Kanada; következő klubja: Torpedo Moszkva, orosz)
2010–2011: Foxi Kéthévoama (54/18, Közép-Afrika: 17/3; következő klubja: FC Asztana, kazah; előtte Diósgyőr, 23/8 és Újpest, 82/16)

LOMBARD PÁPA
2012–2013: Szabó Ottó (36/0; Szlovákia: 3/0; következő klubja: Dunaszerdahely, szlovákiai)
2011–2012: Sander Puri (14/1; Észtország: 57/3; következő klubja: KuPS, finn)

MTK BUDAPEST
2011–2012: Rafe Wolfe (63/5; Jamaica: 8/1; következő klubja: Győri ETO, 28/3, majd Dunaújváros; előtte Ferencváros, 20/2)

NYÍREGYHÁZA SPARTACUS
2014–2015: Juraj Halenár (4/0; Szlovákia: 3/0), Igor Zofcák (4/0; Szlovákia: 13/0), Deniss Ivanovs (2/0; Lettország: 58/2)
2010–2011: Makadji Boukar (13/0; Kamerun: 2/0; következő klubja: Vasas, 2/0, majd Felda United, maláj)

PÉCSI MFC
2014–2015: Dimitar Makriev (4/1; Bulgária: 8/1), Manjrekar James (13/1; Kanada: 3/0), Vukasin Polekszics (14/0; Montenegró 29/0; Jugoszlávia: 1/0; előtte Tatabánya, 52/0, Debrecen, 89/1 és Kecskemét, 10/0)
2012–2013: Szlobodan Lakicsevics (0/0, Montenegró: 1/0; következő klubja: Celik Zenica, bosnyák), Luka Vucko (0/0; Horvátország: 1/0; következő klubja: San Antonio Scorpions, amerikai), Solomon Okoronkwo (17/4; Nigéria: 4/0; következő klubja: Erzgebirge Aue, német II.)
2011–2012: Zoran Zeljkovic (38/4; Szlovénia: 1/0; következő klubja: NK Krka, szlovén)

PUSKÁS AKADÉMIA
2013–2014: Lubos Hajdúch (30/0; Szlovákia: 5/0; előtte Kaposvár, 60/0)

ÚJPEST FC
2014–2015: Enisz Bardhi (14/2; Macedónia: 2/0)
2013–2014: Jarmo Ahjupera (21/12; Észtország: 22/1; következő klubja: Kalju Nömme, észt; előtte Győri ETO, 34/10), Jean-Marc Makusu (Kongói Demokratikus Köztársaság: 3/2; következő klubja: MC Oran, algériai)
2012–2013: Bavon Tshibuabua (42/7, Kongói Demokratikus Köztársaság: 1/0; következő klubja: Ararat Jereván, örmény)
2011–2012: Darko Markovics (20/2; Montenegró: 2/0; következő klubja: FK Lovcsen, montenegrói)
2010–2011: Nikola Mitrovics (34/3; Szerbia: 1/0; következő klubja: Videoton, 79/7, majd Maccabi Tel-Aviv, izraeli)

VIDEOTON
2014–2015: Mirko Ivanovszki (2/0; Macedónia: 19/1), Rémi Maréval (2/0; Martinique: 1/0)
2013–2014: Arturo Álvarez (58/9, Salvador: 26/3), Zé Luís (29/10, Zöld-foki-szigetek: 12/2, következő klubja: SC Braga, portugál, kölcsönből vissza), Mamadu Candé (7/0; Bissau-Guinea: 2/0; következő klubja: Portimonense, portugál II.)
2012–2013: Stopira (69/2; Zöld-foki-szigetek: 15/0)
2011–2012: Marco Caneira (90/2; Portugália: 25/0; klub nélküli)
2010–2011: Mladen Bozsovics (89/0; Montenegró: 37/0; következő klubja: Tom Tomszk, orosz), Martin Mutumba (3/0; Uganda: 7/0; klub nélküli)
2008–2009: Goran Vujovics (42/15; Montenegró: 1/0; következő klubja: Kecskemét, 13/4; Haladás,14/6; Eger 8/0 és FK Hajduk, szerb)

KORÁBBI NB I-ES CSAPATOK
EGRI FC
2012–2013: Wolry Wolfe (Jamaica: 14/2; következő klubja: Humble Lions, jamaicai; előtte Ferencváros)

KAPOSVÁRI RÁKÓCZI
2013–2014: Landry Mulemo (11/0; Kongói Demokratikus Köztársaság: 8/0; következő klubja: KV Kortrijk, belga)
2012–2013: Bojan Vrucina (33/4; Horvátország: 10/1; következő klubja: Skendija, macedón)
2011–2012: Haruna Jammeh (57/5; Gambia: 1/0; következő klubja Lombard Pápa), Nikola Safaric (53/5; Horvátország: 3/0; következő klubja: NK Zavrc, szlovén), Serghei Alexeev (13/0; Moldova: 22/5; következő klubja: Jenyiszej, orosz II.)

VASAS
2011–2012: Jusuf Dajic (27/6; Bosznia-Hercegovina: 1/0; következő klubja: Siófok, 49/14), Ivan Janjusevics (1/0; Montenegró: 1/0; következő klubja: FK Szutjeszka Niksics, montenegrói)
2010–2011: Karim Benunesz (22/7; Algéria: 1/0; következő klubja: Eger, 5/0, majd CS Constantine, algériai)

SIÓFOK
2010–2011: Henry Isaac Nwosu (7/0; Nigéria: 2/0; következő klubja: Vittoriosa, máltai)

ZALAEGERSZEG
2011–2012: Danils Turkovs (30/7; Lettország: 3; következő klubja: Ventspils, lett), Ivan Delics (16/1; Montenegró: 4/0; következő klubja: KF Vllzania, albán)
2010–2011: Stefan Cebara (5/1; Kanada: 5/0; következő klubja: NK Celje, szlovén)
2009–2010: Arjoms Rudnevs (35/23; Lettország: 31/1; következő klubja: Lech Poznan, lengyel), Prince Rajcomar (49/10; Curacao: 1/0; következő klubja: Fortuna Sittard, holland II.)

Mindegyik játékost annál a klubnál tüntettük fel, amelynél először szerepelt az elmúlt öt szezonban.

Összeállításunkat a transfermarkt.de és a soccerway.com adatai alapján készítettük.