GOAL ACADEMY, JUST4KEEPERS
Kezdjük a történetet azzal, hogyan kerül egy londoni, élvonalbeli angol klub edzője Magyarországra, az angyalföldi nyári táborba.
Az egyik főszervezőtől, Kantár Szilárdtól megtudtuk, hogy a franchise alapon működő nemzetközi edzői szerveződés, a Goal Academy és az ahhoz kötődő, kimondottan kapusedzőket tömörítő Just4Keepers közreműködésével a Felvidéken, illetve Erdélyben már több éve tartanak táborokat gyerekeknek, ezeknek állandó vendégei a West Ham United korosztályos csapatainak trénerei. Magyarországon most először szerveztek ilyen tábort a Vasas Kubala Akadémiával együttműködő Dinamo Star utánpótláscsapatának segítségével, az Angyalföldi Sportközpontban.
„Én annak idején Angliában leshettem el a kapusedzőség fortélyait, és azóta is jó kapcsolatokat ápolok a West Ham United edzőivel, az ő segítségükkel szervezzük immár egyre több országban a nyári táborainkat – avatta be a részletekbe a Nemzeti Sport Online-t a Felvidékről származó szakember, Kantár Szilárd. – A táborban amellett, hogy a jelentkező gyerekek játékos keretek között megismerkedhetnek az angol futballfelfogással, tehetségkutatást is végzünk. A nyár végén az egyes táborokban feltűnt legügyesebb gyerekeket meghívjuk egy közös, kétnapos évadzárásra, Somorjára. Az igazán kiemelkedő gyerekek fejlődését pedig később is nyomon követjük. Volt már olyan kapus, aki a West Hamtől is meghívót kapott, és végül Angliába szerződött, igaz nem a londoniakhoz, hanem a Peterborough United akadémiájához.”
„A MAGYAR GYEREKEK NEM KÜLÖNBÖZNEK AZ ANGOLOKTÓL”
Miközben beszélgettünk, a mellettünk lévő pálya angol vezényszavaktól volt hangos. „Kick the ball!” (Rúgd a labdát!) „Let’s go, let’s go!” (Gyerünk, gyerünk!). Derek Robinson minden gyakorlat közben űzte-hajtotta a kis futballistapalántákat, és amikor lassult volna a tempó, mindig beszállt a játékba, hogy felpörgesse a ritmust. Az arcáról azonban egy pillanatra sem fagyott le a mosoly, minden megmozdulásán érződött, hogy a labdarúgás az élete, hatalmas szenvedéllyel és szeretettel végzi a munkáját.
Derek Robinsonnal röviden a West Ham Unitedről is beszélgettünk, a londoni csapat a 2014–2015-ös szezonban a 12. helyen zárt a Premier League-ben. A klub akadémiáján különböző korosztályoknál dolgozó edző elmondta, hogy az új menedzser, Slaven Bilic érkezése várhatóan a játékospolitikában is fordulatot hoz, és egyre több fiatal érkezhet a klubhoz Közép-Európából. Az elmúlt években tulajdonosváltásokon is átesett WHU egyébként meglehetősen zaklatott időszakon van túl. 2011-ben az utolsó helyen végezve kiesett az élvonalból, de egy évvel később osztályozón visszajutott, és azóta stabilan őrzi élvonalbeli tagságát, 13. helynél hátrébb nem végzett az előző három idényben. |
„Hogy mit látok a magyar gyerekeken? Ugyanazt, mint az angolokon – kapcsolódott be a beszélgetésbe a tréningek szünetében a West Hamtől érkezett edző. – Szeretnek futballozni, nyitottak a tanulásra, és többeknek közülük meg is vannak azok a képességei, hogy profi futballisták legyenek. A fiatalabb, hat–kilenc és az idősebb, tíz–tizennégy évesek közül is tudnék mondani három-négy olyan srácot, aki akár a Premier League-ig is eljuthatna. Hogy mi kell ehhez? Rendszerbe helyezett képzés. Az, hogy mindennap ugyanolyan minőségű munkát végezzenek a gyerekek.”
Kantár Szilárd egyetértően bólogatott, majd hangsúlyozta: „Nem a gyakorlatok típusában van az igazi különbség Magyarország és mondjuk Anglia között. Az a nem mindegy, hogy az edző mennyit tud hozzátenni egy gyakorlattípushoz, hogy a feladatok elvégzésénél közbe tud-e lépni. Észreveszi-e, hogy az adott gyereknek mit és hogyan kellene másképp csinálnia, és el tudja-e magyarázni neki személyre szabottan, hogy mit kell tennie a fejlődés érdekében. Sosem egy adott gyakorlat elvégzése a cél, hanem a gyakorlat által elérhető fejlődés, az, hogy a mi edzői munkánk által fejlődjenek a gyerekek. Edzőként példákat kell állítanom a gyerek elé. Kapusedzőként például mondhatom, hogy Manuel Neuert tekintem példának, de el kell tudnom magyarázni a tanítványomnak, mi mindent kell tennie ahhoz, hogy egyszer elérhesse azt a szintet. Fontos, hogy indokolni tudjam, mit miért kell csinálni, minek mi a rövid vagy hosszú távú célja.”
PROGRAMOK MENTÉN SZERVEZŐDŐ MUNKA, NYITOTTSÁG
„Járom a világot, sok helyen megfordulok a West Ham képviseletében. Hollandia, Kanada, Mexikó és még sorolhatom az országokat – vette át a szót és folytatja a gondolatmenetet az angol tréner. – Mindenhol azzal találkozom, hogy programok mentén szervezik meg az utánpótlás-nevelést. Magyarországnak is ez lehet az útja.”
Robinson udvarias angol – amikor általánosságban kérdeztük a futballunkról, elmondta, hogy a jelenkori magyar labdarúgást részleteiben nem ismeri, de a magyarok a múltban már megmutatták, hogy nem idegen számukra ez a sportág, és a jelenben is vannak jó példák, amelyek utat mutathatnak a jövőt illetően.
„Az önök labdarúgásának régen volt egy mágikus generációja, az akkori játékosok is ebben az országban születtek, vagyis egyszer már sikeresek tudtak lenni. Aztán ott vannak a mai példák, mint Gera Zoltán vagy Bogdán Ádám, és mint már említettem, itt a táborban is látom azokat, akiket megfelelő munkával fel lehetne építeni. A futball tele van lehetőségekkel, csak élni kell velük.”
És amire mindemellett a legnagyobb szükség van szerinte, az a nyitottság. Ahogy fogalmazott, ez az alapja mindennek, nyitottság a tanulásra, nyitottság az újdonságok befogadására. „Open-minded, open-minded!” Hangoztatta legfontosabb üzenetét.
MENNYIBEN VÉGEZ MÁS MUNKÁT EGY ANGOL EDZŐ?
A tanulságos beszélgetés után a különböző kluboktól és különböző városokból érkező gyerekektől afelől érdeklődtünk, miben tért el az edzés attól, amit eddig megszoktak. „Többet játszottunk!” „Gyorsabban kellett futni” – jöttek a sablonválaszok a lurkóktól, majd a Dinamo Star edzője, Takács Gábor „kicsit” szakmaibb oldalról is megvilágította a különbséget.
Derek Robinson is említette Bogdán Ádámot, aki több szempontból is jó példa lehet a magyar gyerekek számára, és nem csak azért, mert pályafutása korai szakaszát Angyalföldön töltötte, és valószínűleg ő is játszott anno a szóban forgó tábornak helyet adó sporttelepen. A nyáron Liverpoolba szerződő kapust itthon nem igazán becsülte meg a Vasas, az első csapatban nem játszott bajnoki meccset, az NB II-es Vecsésnek adták kölcsön, onnan igazolt a Boltonhoz. Ott aztán már megkapta azt a mindennapos képzést, amiről a cikkben Robinson beszélt. A fejlődés pedig nem is maradt el. Szépen fokozatosan építették fel, és vált a klub meghatározó játékosává, hogy aztán 27 éves korára (kapusoknál talán ez a lehető legjobb kor, mert már kellően érett, de még nagyon sok jó szezonja lehet) egy igazán jegyzett klub szerződtesse. Vagyis az Angyalföldi Sportközpontból is el lehet jutni egy európai sztárklubig – csak mindennap tenni kell érte, és lehetőség szerint mindennap ugyanolyan színvonalú munkára van szükség… |
„Nagyobb tempóban folynak a gyakorlatok, mint általában itthon, és az angol edzők a játékos feladatok közben is jobban odafigyelnek a legapróbb részletekre is” – mondta a tábornak otthont adó csapat trénere.
„Derek például sokszor megállította a játékot és figyelmeztette a gyerekeket az irányban való labdaátvételre, passzolásra, vagyis hogy a mozgás irányának megfelelő lábbal érjenek a labdához. Arra próbálta késztetni őket, hogy mindkét lábukat egyformán használják. A kétoldalasság például nálunk nem kap ekkora hangsúlyt. Odafigyelt arra is, hogy milyen szögben passzoltak, illetve vették át a labdát, hogyan tartották a lábukat. Ezek azért is nagyon fontosak, mert ilyen korban elsősorban játékost kell képezni, nem csapatot” – összegzett Takács.
Amolyan végső tanulság gyanánt pedig Kantár Szilárd értékelését idéznénk, amelyet a tábor első napjának zárásaként mondott:
„Mielőtt Magyarországra hoztuk ezt a tábort, többen is rossz képet festettek nekem a magyarországi gyerekekről. Azt mondták, hogy lusták, nem jó a hozzáállásuk, rossz a magatartásuk, nehezen kezelhetők. Ezt nem nagyon értettem, mert a gyerekek szerintem mindenhol gyerekek, ugyanazok jellemzik őket, csak nem mindegy, hogyan bánnak velük. Örömmel mondhatom, sikerült rácáfolni a fenti kijelentésekre, élveztem a munkát, mert mindenki maximálisan koncentrált a feladatokra, együttműködő volt, nyitott az újdonságokra, és nagy kedvvel futballozott. Könnyű dolga van az edzőnek, ha ilyen nagyszerű gyerekekkel dolgozhat.”