„Az angol gyerekek sem különbek a magyaroknál” – londoni futballedző Angyalföldön

PÓR KÁROLYPÓR KÁROLY
Vágólapra másolva!
2015.06.26. 12:00
null
Nyári tábor a kissé fapados magyar közegben – angol módszerekkel
Hazai futballfronton az utánpótlásképzés, a tehetségkutatás felkapott téma lett az utóbbi időben, olyan, amelyről mindenkinek van véleménye (ezt mutatja például az aktuális Kitl-ügy is), és amely kapcsán mindig érdemes meghallgatni a messziről, egészen pontosan nyugatról jött ember véleményét, tanácsait. Ezért is látogattunk el a múlt héten az Angyalföldi Sportközpontba, ahol 6–13 éves gyerekeknek tartott edzéseket négynapos nyári tábor keretében a West Ham United egyik utánpótlásedzője, Derek Robinson.

 

GOAL ACADEMY, JUST4KEEPERS

Kezdjük a történetet azzal, hogyan kerül egy londoni, élvonalbeli angol klub edzője Magyarországra, az angyalföldi nyári táborba.

Az egyik főszervezőtől, Kantár Szilárdtól megtudtuk, hogy a franchise alapon működő nemzetközi edzői szerveződés, a Goal Academy és az ahhoz kötődő, kimondottan kapusedzőket tömörítő Just4Keepers közreműködésével a Felvidéken, illetve Erdélyben már több éve tartanak táborokat gyerekeknek, ezeknek állandó vendégei a West Ham United korosztályos csapatainak trénerei. Magyarországon most először szerveztek ilyen tábort a Vasas Kubala Akadémiával együttműködő Dinamo Star utánpótláscsapatának segítségével, az Angyalföldi Sportközpontban.

„Én annak idején Angliában leshettem el a kapusedzőség fortélyait, és azóta is jó kapcsolatokat ápolok a West Ham United edzőivel, az ő segítségükkel szervezzük immár egyre több országban a nyári táborainkat – avatta be a részletekbe a Nemzeti Sport Online-t a Felvidékről származó szakember, Kantár Szilárd. – A táborban amellett, hogy a jelentkező gyerekek játékos keretek között megismerkedhetnek az angol futballfelfogással, tehetségkutatást is végzünk. A nyár végén az egyes táborokban feltűnt legügyesebb gyerekeket meghívjuk egy közös, kétnapos évadzárásra, Somorjára. Az igazán kiemelkedő gyerekek fejlődését pedig később is nyomon követjük. Volt már olyan kapus, aki a West Hamtől is meghívót kapott, és végül Angliába szerződött, igaz nem a londoniakhoz, hanem a Peterborough United akadémiájához.”

Utánpótlásképzés alulnézetből
Utánpótlásképzés alulnézetből

 

„A MAGYAR GYEREKEK NEM KÜLÖNBÖZNEK AZ ANGOLOKTÓL”

Miközben beszélgettünk, a mellettünk lévő pálya angol vezényszavaktól volt hangos. „Kick the ball!” (Rúgd a labdát!) „Let’s go, let’s go!” (Gyerünk, gyerünk!). Derek Robinson minden gyakorlat közben űzte-hajtotta a kis futballistapalántákat, és amikor lassult volna a tempó, mindig beszállt a játékba, hogy felpörgesse a ritmust. Az arcáról azonban egy pillanatra sem fagyott le a mosoly, minden megmozdulásán érződött, hogy a labdarúgás az élete, hatalmas szenvedéllyel és szeretettel végzi a munkáját.

MI A HELYZET A WEST HAMNÉL?

Derek Robinsonnal röviden a West Ham Unitedről is beszélgettünk, a londoni csapat a 2014–2015-ös szezonban a 12. helyen zárt a Premier League-ben. A klub akadémiáján különböző korosztályoknál dolgozó edző elmondta, hogy az új menedzser, Slaven Bilic érkezése várhatóan a játékospolitikában is fordulatot hoz, és egyre több fiatal érkezhet a klubhoz Közép-Európából. Az elmúlt években tulajdonosváltásokon is átesett WHU egyébként meglehetősen zaklatott időszakon van túl. 2011-ben az utolsó helyen végezve kiesett az élvonalból, de egy évvel később osztályozón visszajutott, és azóta stabilan őrzi élvonalbeli tagságát, 13. helynél hátrébb nem végzett az előző három idényben.

„Hogy mit látok a magyar gyerekeken? Ugyanazt, mint az angolokon – kapcsolódott be a beszélgetésbe a tréningek szünetében a West Hamtől érkezett edző. – Szeretnek futballozni, nyitottak a tanulásra, és többeknek közülük meg is vannak azok a képességei, hogy profi futballisták legyenek. A fiatalabb, hat–kilenc és az idősebb, tíz–tizennégy évesek közül is tudnék mondani három-négy olyan srácot, aki akár a Premier League-ig is eljuthatna. Hogy mi kell ehhez? Rendszerbe helyezett képzés. Az, hogy mindennap ugyanolyan minőségű munkát végezzenek a gyerekek.”

Kantár Szilárd egyetértően bólogatott, majd hangsúlyozta: „Nem a gyakorlatok típusában van az igazi különbség Magyarország és mondjuk Anglia között. Az a nem mindegy, hogy az edző mennyit tud hozzátenni egy gyakorlattípushoz, hogy a feladatok elvégzésénél közbe tud-e lépni. Észreveszi-e, hogy az adott gyereknek mit és hogyan kellene másképp csinálnia, és el tudja-e magyarázni neki személyre szabottan, hogy mit kell tennie a fejlődés érdekében. Sosem egy adott gyakorlat elvégzése a cél, hanem a gyakorlat által elérhető fejlődés, az, hogy a mi edzői munkánk által fejlődjenek a gyerekek. Edzőként példákat kell állítanom a gyerek elé. Kapusedzőként például mondhatom, hogy Manuel Neuert tekintem példának, de el kell tudnom magyarázni a tanítványomnak, mi mindent kell tennie ahhoz, hogy egyszer elérhesse azt a szintet. Fontos, hogy indokolni tudjam, mit miért kell csinálni, minek mi a rövid vagy hosszú távú célja.”

PROGRAMOK MENTÉN SZERVEZŐDŐ MUNKA, NYITOTTSÁG

Derek Robinson és Kantár Szilárd
Derek Robinson és Kantár Szilárd

„Járom a világot, sok helyen megfordulok a West Ham képviseletében. Hollandia, Kanada, Mexikó és még sorolhatom az országokat – vette át a szót és folytatja a gondolatmenetet az angol tréner. – Mindenhol azzal találkozom, hogy programok mentén szervezik meg az utánpótlás-nevelést. Magyarországnak is ez lehet az útja.”

Robinson udvarias angol – amikor általánosságban kérdeztük a futballunkról, elmondta, hogy a jelenkori magyar labdarúgást részleteiben nem ismeri, de a magyarok a múltban már megmutatták, hogy nem idegen számukra ez a sportág, és a jelenben is vannak jó példák, amelyek utat mutathatnak a jövőt illetően.

„Az önök labdarúgásának régen volt egy mágikus generációja, az akkori játékosok is ebben az országban születtek, vagyis egyszer már sikeresek tudtak lenni. Aztán ott vannak a mai példák, mint Gera Zoltán vagy Bogdán Ádám, és mint már említettem, itt a táborban is látom azokat, akiket megfelelő munkával fel lehetne építeni. A futball tele van lehetőségekkel, csak élni kell velük.”

És amire mindemellett a legnagyobb szükség van szerinte, az a nyitottság. Ahogy fogalmazott, ez az alapja mindennek, nyitottság a tanulásra, nyitottság az újdonságok befogadására. „Open-minded, open-minded!” Hangoztatta legfontosabb üzenetét.

MENNYIBEN VÉGEZ MÁS MUNKÁT EGY ANGOL EDZŐ?

A tanulságos beszélgetés után a különböző kluboktól és különböző városokból érkező gyerekektől afelől érdeklődtünk, miben tért el az edzés attól, amit eddig megszoktak. „Többet játszottunk!” „Gyorsabban kellett futni” – jöttek a sablonválaszok a lurkóktól, majd a Dinamo Star edzője, Takács Gábor „kicsit” szakmaibb oldalról is megvilágította a különbséget.

ANGYALFÖLDRŐL LIVERPOOLIG – A JÓ PÉLDA

Derek Robinson is említette Bogdán Ádámot, aki több szempontból is jó példa lehet a magyar gyerekek számára, és nem csak azért, mert pályafutása korai szakaszát Angyalföldön töltötte, és valószínűleg ő is játszott anno a szóban forgó tábornak helyet adó sporttelepen.

A nyáron Liverpoolba szerződő kapust itthon nem igazán becsülte meg a Vasas, az első csapatban nem játszott bajnoki meccset, az NB II-es Vecsésnek adták kölcsön, onnan igazolt a Boltonhoz. Ott aztán már megkapta azt a mindennapos képzést, amiről a cikkben Robinson beszélt. A fejlődés pedig nem is maradt el. Szépen fokozatosan építették fel, és vált a klub meghatározó játékosává, hogy aztán 27 éves korára (kapusoknál talán ez a lehető legjobb kor, mert már kellően érett, de még nagyon sok jó szezonja lehet) egy igazán jegyzett klub szerződtesse.

Vagyis az Angyalföldi Sportközpontból is el lehet jutni egy európai sztárklubig – csak mindennap tenni kell érte, és lehetőség szerint mindennap ugyanolyan színvonalú munkára van szükség…

„Nagyobb tempóban folynak a gyakorlatok, mint általában itthon, és az angol edzők a játékos feladatok közben is jobban odafigyelnek a legapróbb részletekre is” – mondta a tábornak otthont adó csapat trénere.

„Derek például sokszor megállította a játékot és figyelmeztette a gyerekeket az irányban való labdaátvételre, passzolásra, vagyis hogy a mozgás irányának megfelelő lábbal érjenek a labdához. Arra próbálta késztetni őket, hogy mindkét lábukat egyformán használják. A kétoldalasság például nálunk nem kap ekkora hangsúlyt. Odafigyelt arra is, hogy milyen szögben passzoltak, illetve vették át a labdát, hogyan tartották a lábukat. Ezek azért is nagyon fontosak, mert ilyen korban elsősorban játékost kell képezni, nem csapatot” – összegzett Takács.

Amolyan végső tanulság gyanánt pedig Kantár Szilárd értékelését idéznénk, amelyet a tábor első napjának zárásaként mondott:

„Mielőtt Magyarországra hoztuk ezt a tábort, többen is rossz képet festettek nekem a magyarországi gyerekekről. Azt mondták, hogy lusták, nem jó a hozzáállásuk, rossz a magatartásuk, nehezen kezelhetők. Ezt nem nagyon értettem, mert a gyerekek szerintem mindenhol gyerekek, ugyanazok jellemzik őket, csak nem mindegy, hogyan bánnak velük. Örömmel mondhatom, sikerült rácáfolni a fenti kijelentésekre, élveztem a munkát, mert mindenki maximálisan koncentrált a feladatokra, együttműködő volt, nyitott az újdonságokra, és nagy kedvvel futballozott. Könnyű dolga van az edzőnek, ha ilyen nagyszerű gyerekekkel dolgozhat.”

Egy fárasztó nap végén – a jövő tehetségei?
Egy fárasztó nap végén – a jövő tehetségei?

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik