Jártak a Citynél, lemaradtak a vb-ről, de nem adják fel a Bobál ikrek

– Tizenhét évesen robbantak be a köztudatba, augusztus 31-én viszont már a 20. születésnapjukat ünneplik, de felnőttszinten a legtöbb meccsüket NB III-ban játszották. Az előző fél évben már az is előrelépésnek számított, hogy nem a harmadosztályban, hanem kölcsönben az NB II-ben futballozhattak. Miért nem sikerült eddig kitörniük a nagy ígéret szerepéből?
Bobál Dávid: – Nekem sajnos volt egy keresztszalag-szakadásom, ami után fél évet ki kellett hagynom. Ez meghatározó volt, 18 évesen, egy hosszú sérülés után, ráadásul belső védőként ugyanis nem olyan egyszerű az NB III-ból kiemelkedni – válaszolta a Nemzeti Sport Online kérdésére a Bobál ikrek közül a 15 perccel fiatalabb Dávid. – Úgy gondolom azonban, hogy évről évre sikerült előrelépnem, két éve főképp harmadosztályban játszottam, a legutóbbi szezonban már az NB II-es Sopronban, most pedig azért dolgozok nap mint nap, hogy Kispesten maradhassak, itt szeretnék NB I-es játékossá válni. Nem akarok újabb kölcsönszerződést, mert azután nehéz visszajönni. Itt és most kell bizonyítanom, helytállnom!
Bobál Gergely: – Nem vagy nem csak rajtunk múlt. Úgy érzem, mi mindent megtettünk azért, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk magunkból. Most a legutóbbi tavaszi szezonommal például elégedett is vagyok, hiszen tizennégy meccsen játszhattam az NB II-ben. Gyirmóton nagyon jó kis csapat formálódott, Sisa mester jól felépítette, ez még akkor is igaz, ha a feljutás végül nem sikerült, amit nagyon sajnálok.

– Évekig oszlopos tagjai voltak a korosztályos válogatottaknak, a legnagyobb tornáról, az új-zélandi vb-ről mégis lemaradtak. Hogy látják, mi volt ennek az oka, mit kellett volna másképp csinálniuk?
B. D.: – Nem tudom. Nagyon bánt, hogy a világbajnokság kimaradt a pályafutásomból. Tavasszal, amikor még Szalai László irányította az U20-as válogatottat, ott voltunk a spanyolországi edzőtáborba utazó keretben. Ezután pedig mindketten rendszeresen játszottunk a klubcsapatunkban, és nem lettünk rosszabb játékosok ez idő alatt. Ezért villámcsapásként ért, hogy nem utazhatok, de profi játékosként nem tehetünk mást, előre kell tekinteni.
B. G.: – Én sem érzem azt, hogy bármit másképp kellett volna csinálnunk. Ugyanakkor azért is sajnálom, hogy nem voltunk ott a tornán, mert ebben a korosztályban benne volt az igazán jó szereplés lehetősége. A későbbi világbajnok szerb csapat is verhető lett volna, vezettünk is, de egy koncentrációs hiba miatt végül is nem tudtunk győzni (a szerbek a rendes játékidő hajrájában mentették döntetlenre a mérkőzést, majd a hosszabbításban fordítottak – a szerk.).

– Sokan tartják úgy, hogy éppen az a magyar fiatalok gyengéje, hogy nem tudnak a kilencvenedik percig koncentrálni, mert fejben elfáradnak. Gergely, önnek viszont azt is felrótták már korábbi edzői, hogy nem megfelelő a hozzáállása. Mit gondol erről?
B. G.: – Tiszteletben tartom mások véleményét, még ha nem is értek vele egyet. Járom a saját utamat, harcolok a céljaimért, most éppen azért, hogy beverekedjem magamat a Honvédba.

– Most, hogy a Honvédból a nyáron sorra távoztak a légiósok, és immár konkrét szabállyal is elősegíti az MLSZ a magyar fiatalok szerepeltetését, mennyi esélyt látnak arra, hogy Kispesten rendszeresen játéklehetőséget kapjanak az NB I-es csapatban?
B. D.: – Engem már télen visszahívott Kispestre az őszi, soproni jó teljesítményem után a korábbi vezetőedző, Csábi József, ám a téli felkészülés közben érkező Marco Rossival végül abban maradtunk, hogy fél évet még az NB II-es csapatnál töltök. Úgy érzem, lehet építeni a soproni idényemre. Nyáron az olasz szakember elmondta, négy belső védőre van szüksége, és mindig az fog játszani, aki éppen jobb formában van. Meg fogom kapni a lehetőséget, ezzel szeretnék is élni. Be akarom bizonyítani, hogy helyem van a Honvéd kezdőcsapatában is, és nem azért, mert változtak a szabályok, hanem azért, mert jobb vagyok a riválisaimnál.
B. G.: – Bár még két évig él a szerződésem, ha a Honvédnál nem kapok lehetőséget, akkor a fejlődésem érdekében szeretnék váltani, és mivel itthon az NB I-es keretekben már nem sok hely van, kipróbálnám magam külföldön.

– A tavasszal Gyirmóton tizennégy meccsen szerzett hat gól elegendő lehet ehhez? Mert ha egy megfigyelő például csak a Gyirmót–Mezőkövesd meccset látta...
B.G.: – Igen, azon a találkozón nagyon sok helyzetet kihagytunk, én is sokat hibáztam. Összességében azonban jó ajánlólevél lehet az előző fél év a külföldi szerződéshez, elsősorban másod- vagy harmadosztályban. Ugyanakkor ez csak akkor jöhet szóba, ha a Honvéd nem számol velem.

– Amikor Angliában, a Manchester Citynél Mario Balotellivel fényképezkedtek, alighanem többet reméltek annál, mint amit eddig elértek a futballpályán. Néhány év távlatából visszatekintve mik a fő tanulságai az angliai napoknak?
B. D.: – Azt mindenki tudja, hogy a Premier League és a magyar bajnokság között milyen óriásiak a különbségek, és ez minden fronton, így az utánpótlás területén is igaz. Mi például testközelből láthattuk, hogy már a City U21-es csapata is tele van angol, dán és spanyol korosztályos válogatottakkal. Számos ország legtehetségesebb játékosai futballoznak Angliában, már az utánpótlás-bajnokságban is. Tisztában voltunk azzal, hogy a Man. City felnőttcsapatától nagyon messze állunk, ettől függetlenül persze többet vártunk volna eddigi pályafutásunktól. Egyértelmű, hogy ha egyszer külföldre kerülnénk, ott mások a lehetőségek, jobban szem előtt van az ember, nő a további előrelépés esélye. De most itt vagyunk a Honvédnál, itt kell minél jobban teljesítenünk!