Dollnak Böde is nehézkesnek tűnt; Bekő: elképesztő, mi megy nálunk!

VASAS–DVSC-TEVA 0–1

SIMON ANTAL, a Vasas vezetőedzője: – Ott szerettük volna folytatni, ahol Kispesten abbahagytuk, a győzelem reményében léptünk pályára, bár utólag azt mondom, az egy pont is jó lett volna. A Debrecen magas, erős csapat, nem könnyű ellene futballozni. Az első félidőben két ékkel játszottunk, más taktikával, mint korábban. Leginkább Vida Máténak kellett volna ott felbukkannia, de el kell ismernem, hogy a párharcok többségét nem mi nyertük meg. Küzdelmes mérkőzés volt, mindkét csapat vezetést szerezhetett volna, de igazán csak az utolsó negyedórában pörgött fel a meccs, sajnos Kulcsár Tamás klasszis megoldása eldöntötte a három pont sorsát.

KONDÁS ELEMÉR, a DVSC vezetőedzője: – Tudtam, hogy a Vasas rendkívül sokat fut, agresszív csapat, senki sem mehet biztosra ellene. Erre készültünk, és a pályán ez is történt. A jobb helyzetkihasználásunknak köszönhettük a győzelmet, no meg annak, hogy előre tudtuk és kihasználtuk, hogy az angyalföldi szélső hátvédek is előremennek, és a helyükön a gyors csatáraink meglódulhatnak.

FERENCVÁROS–BÉKÉSCSABA 1–0

THOMAS DOLL, a Ferencváros vezetőedzője: – Nem hinném, hogy azért voltunk visszafogottabbak, mert a derbi után mindenki veregette a vállunkat. A múlt heti meccs után kaptak néhány szabadnapot a játékosok, utána szerdán és csütörtökön keményen edzettünk, meleg is volt az elmúlt napokban, elképzelhető, hogy fásultak voltak kicsit a labdarúgóim. De azt ígérhetem, a jövő héten ismét frissek leszünk, és jobban futballozunk. A gólunkig kifejezetten jól játszottunk, ám kétségtelen, utána leálltunk. Egyszerűen nem futballoztunk megfelelően, még egyszer mondom, mintha mindenki egy nehéz hátizsákkal a hátán szaladgált volna a pályán. Pozitívum ugyanakkor, hogy nem kaptunk gólt, hiszen ez tipikusan az a találkozó volt, amikor az ellenfél a meccs végén elhúz egy kontrából és egyenlít. Ez nem történt meg most szerencsére. Böde Dániel ismét gólt szerzett, jókor volt jó helyen. Egyébként számomra ő is nehézkesnek tűnt, mint a többi játékos. Azonban a lényeg valóban a gólja, most olyan formában van, bárhol áll a tizenhatoson belül, a labda a kapuba pattan róla. Örülök, hogy meghosszabbította a szerződését.

ZORAN SZPISLJAK, a Békéscsaba vezetőedzője: – Izgalmas mérkőzés volt, próbáltunk egy pontot elcsípni a Fradi otthonában, és mondhatom, nem is álltunk messze ettől. Szóval gratulálnom kell a csapatomnak is, kis híján elérte az áhított célt. Talán egy kis bátorság, na és egy gól hiányzott… Ha egyenlítettünk volna, még inkább megjött volna a srácok önbizalma, vagyis az a kicsi plusz hiányzott a döntetlenhez. Talán ha az ellenfél tizenhatosának előterében pontosabbak vagyunk a kontráink végén, most boldogok lehetnénk, vagy ha egy-egy passzunk jobban sikerül, egyenlíthettünk volna. A második félidőben egyébként is próbálkoztunk becsülettel, feljebb toltuk a védekezést, és volt is néhány lehetőségünk. Kár, hogy egyikből sem született gól.

CSERTŐI AURÉL, a Paks vezetőedzője: – A látottak alapján elégedett vagyok az egy ponttal. Azt is mondhatnám, hogy sajnos. Nem ilyen mérkőzésre készültünk, főleg az első félidőben nem az történt, amire számítottunk vagy amire készültünk. Akkor az MTK akarata érvényesült. A szünet után már máshogy alakult a mérkőzés, de összességében azt kell mondanom, hogy meg kell becsülnünk az egy pontot. Nem könnyű egy konkrét okot megnevezni, de az biztos, hogy az MTK jól játszott, különösen az első félidőben tűnt veszélyesnek. Egyénileg sem tudtunk sok pluszt hozzátenni a csapatjátékhoz, így a támadójátékunk messze volt az elvárhatótól. Úgy láttam, kissé nyitottan védekezünk, az MTK pedig nagyon gyorsan kontrázik, ezért az volt a tervünk, hogy hátul és a középpályán zártabban futballozzunk. Ezután, azt gondolom, stabilabbak voltunk, a szünet után már volt egy-két kontratámadásunk, de az is tény, hogy az MTK-nak is voltak lehetőségei.

LÁSZLÓ CSABA, az MTK vezetőedzője: – Azt gondolom, két pontot Pakson hagytunk. Természetesen nagyon nehéz Pakson nyerni, rendkívül kellemetlen ellenfél, masszívan védekezik és jól kontrázik, mégis úgy láttam a kispadról, hogy az első félidőben el kellett volna döntenünk a mérkőzést. A Paks nagyon visszazárt, úgy gondoltam, Hrepka Ádám akkor igazán veszélyes, ha van területe megindulni, felgyorsulni. Marek Strestík viszont középen több veszélyt okozhat. A fejese nagy helyzet volt, a lövését én már bent láttam, kár, hogy tévedtem. Győzhettünk volna, ugyanakkor nem akartam ésszerűtlenül nagy kockázatot vállalni, a Paks megbüntette volna. Ezért például Szatmári Lóránd nem tudott pályára lépni: lehet, vele még támadóbb csapatunk lett volna, de az is, hogy ezt az egy pontot is elveszítjük. Szerintem jó formában, jó mentalitással futballoztunk, egységesek voltunk, erre építhetünk a jövőben – persze a gólok hiányoztak. Egy igazán jó csapat negyed ennyi helyzetből két gólt is szerez. És ezen a találkozón nekünk egy is elegendő lehetett volna…

DIÓSGYŐR–PUSKÁS AKADÉMIA 3–2

BEKŐ BALÁZS, a Diósgyőr vezetőedzője: – Nagyon hektikus meccs volt. Az elején elaludtunk, nem értettem, miért. Talán az óvatossággal jött a bizonytalanság is. Ezután jobban játszottunk, tudtuk, van keresnivalónk. Szerencsére a fordulás után szereztünk két gólt. Amatőr hibákat követtünk el. Majdnem úgy jártunk, mint a Videoton elleni meccsen, amikor a végén fordított az ellenfél. Elképesztő! Hihetetlen, hogy milyen szériába kerültünk, eltiltott, sérültek hada, ha az első félidőben nem kell cseréljek, az már kisebbfajta csoda. Persze sakkoznom is kell, mennyi külföldi és fiatal legyen a pályán, ez sem egyszerű. Még jó, hogy Ivan Rados nagyszerűen teljesít, bár talán a második gólnál védhetett volna, hiszen a rövid sarokba kapott gólt – fogalmazott a szakember, aki a sérülés miatt lecserélt Koman Vladimirről is beszélt. – Egyelőre semmi biztosat nem tudok róla, mankózik, ez pedig nem jó jel. Mondom, borzalmas passzban vagyunk. Úgy érzem, mintha a százhuszonhetedik születésnapomat ünnepeltem volna szombat este.

ROBERT JARNI, a Puskás Akadémia FC vezetőedzője: – Nehéz megszólalni… Ismét két arcunkat mutattuk meg. Az első félidőben remekül futballoztunk, megmutattuk a valódi tudásunkat, de sorra elpuskáztuk a lehetőséget. Nem koncentráltunk eléggé, s ez megbosszulta magát. A futball íratlan szabálya ez, és esetünkben sajnos újra beigazolódott. Elképesztő, hogy sikerül egyenlíteni, felállunk a padlóról kétgólos hátrányból, de mégsem sikerült legalább egy pontot elcsípnünk, kikapunk a hosszabbításban kapott góllal. Na, ezt nem hiszem el!

HALADÁS–HONVÉD 0–0

MÉSZÖLY GÉZA, a Haladás vezetőedzője: – Jól ismerem Gazdag Dánielt, mivel játszott nálam a korosztályos válogatottban, és amikor láttam, hogy a kollégám a kezdőbe jelölte, már tudtam: arra megy ki a játék, hogy semlegesítse a bal oldalunkat. Ez egy picit megzavart minket, és az is, hogy Németh Máriót árnyékként követte a Honvéd védekező középpályása, Nagy Gergő. Ennek ellenére nem játszottunk rosszul. Az biztos, hogy a védekezésünk stabilizálódott. Ez Király Gábor megmozdulásainak is köszönhető, aki óriási nyugalmat kölcsönöz a társaknak. Kivédett egy tizenegyest, aztán fejjel parádézott. A védekezésünk nem okozott csalódást, hiányérzetem a támadások befejezésével van, hiszen ha Gosztonyi András helyzeténél egy jól lövő csatárunk van, az a felső sarokba rúgja a labdát, és akkor megnyerjük a találkozót. Emelt fővel jöttünk le a pályáról, hiszen a játékosok mindent megtettek a sikerért. Ezúttal ez egy pontra volt elegendő.

MARCO ROSSI, a Honvéd vezetőedzője: – Nekünk volt több lehetőségünk, csakhogy a Vasas ellen elvesztett bajnoki hatása még érződött a játékosokon. Azon a meccsen és most is tizenegyest hibáztunk, ez rendkívül fájó, nem beszélve arról, hogy a kihagyott büntető után átvillant rajtam és persze a játékosokon is, hogy mi lesz, ha kikapunk. Közelebb is álltunk a győzelemhez, mint a hazaiak. Végül is egy pont lett belőle, és ennek ugyanúgy örülnünk kell. Felkészültem a Haladásból. Láttam, tudtam, hogy a bal oldala nagyon erős. Ezért nemcsak Németh Márióra figyeltünk, hanem Gazdag Dániel is azért került a csapatba, hogy a bal oldalon előretörő Bosnjak Predragot megállítsa. Sikerült neki.

PETŐ TAMÁS, a Videoton megbízott edzője: – Megérte várni erre a sikerre, rengeteget dolgoztuk érte. Rendszert váltottunk, mert az a taktika nem működött, amelyet az előző hetekben játszottunk. Mindenki remekül megoldotta a feladatát, úgy fest, kikeveredtünk a hullámvölgyből, de kizárólag akkor van értéke a győzelmünknek, ha a következő fordulóban, Békéscsabán is megszerezzük a három pontot.

NEBOJSA VIGNJEVICS, az Újpest vezetőedzője: – Erős Videotonnal mértük össze erőnket, az első félidőben mégis kézben tartottuk a mérkőzést, a helyzeteink is megvoltak, de nem tudtuk kihasználni őket. A szünet után aztán ott volt az a buta tizenegyes, valamint a szerencsétlen kiállítás, s ezek után már nemigen tudtunk kezdeményezni. Az eredmény nagyjából igazságos, még ha a különbség kissé túlzó is.