NB I: Simán kellett volna nyernünk – László Csaba

„Az első félidőben korán megszereztük a vezetést, utána azonban a védekezésre helyeződött a hangsúly – mondta Nebojsa Vignjevics, az Újpest vezetőedzője. – Szerencsére sikerült kettőre növelnünk az előnyünket, a passzokkal mégis féltünk. Nem ment az előrejáték, akadozott a támadás. A szünetben ennek szellemében próbáltunk meg cserélni, változtatni, de továbbra sem volt meg a kellő agresszivitásunk. A második félidőben az MTK jobban játszott, és kétgólos hátránya ellenére sikerült egyenlítenie. Már mérkőzések óta győzelmi kényszerben futballozunk, azt hittem, hogy ez majd kellő motivációt jelent a játékosaimnak, ám a jelek szerint a visszájára fordult.”

„Ezt a meccset simán kellett volna nyernünk, legalább nyolc gólszerzési lehetőségünket számoltam össze – nyilatkozta László Csaba, az MTK mestere. – A legfontosabb az, hogy a csapat bizonyította az egységét, és ennek köszönhetően kétgólos hátrányról is visszahoztuk a meccset döntetlenre. Sajnos két büntetőnk kimaradt, amiket amúgy jogosnak láttam, de ez van. Ettől függetlenül gratulálok a csapatomnak, mert sikerült talpra állnunk. A kimaradt büntetők után ürességet, tehetetlenséget éreztem, ám bíztam az együttesben, hiszen az egész második félidőben mi domináltunk. Az Újpest hatalmas hibáinkból jutott kétgólos előnyhöz, azonban ha hisz a csapatában, az elvégzett munkában, akkor a kispadon egy edző soha nem adja fel a reményt. Próbáltam kívülről segíteni a játékosaimnak, de úgy éreztem, hogy nincs szerencsénk sem. Volt kapufánk, kimaradt nagy helyzetünk, miközben még a három pontot is megérdemeltük volna. Ez most sajnos nem jött össze. Nulla kettő után viszont lehet örülni ennek az egy pontnak is.”

„Balajcza Szabival már sok hasonló párharcot vívtunk, most ő nyert, gratulálok neki – mondta Kanta József, a mérkőzés egyik főszereplője, az MTK karmestere, aki előbb kihagyott, majd értékesített egy büntetőt (utóbbit Balajcza kiállítását követően már az újpesti pótkapusnak rúghatta). – Kár volt érte, mert úgy már az első félidőben kiegyenlíthettük volna az akkor még egygólos hátrányunkat, és máshogy is alakulhatott volna a mérkőzés. A vége lélektanilag fontos volt: utolsó pillanatok, már mezőnyjátékos állt a kapuban. Igyekeztem gyorsan, erősen meglőni a labdát, nem kivárni, hogy merre mozdul el. Egy mezőnyjátékos azért nem úgy mozog ilyen esetben, mint egy kapus. Balajcza Szabi jól felkészült belőlem, ez nyilvánvaló. A győzelem elmaradt ugyan, de azért vegyes bennem a kép. Sok helyzetünk volt ahhoz, hogy nyerjünk, ehhez képest örülhettünk, hogy ikszre mentettük. Ez egy ilyen meccs volt, lehet mondani, hogy igazságos döntetlen született. Mert valóban sok helyzetünk volt, ám az ellenfél kétgólos előnyhöz jutott, mi pedig két büntetőt is kihagytunk. A végén szeretnék az egész MTK nevében Lázár Bencének jó egészséget és kitartást kívánni, neki most sokkal fontosabb meccse van, mint amilyen ez volt.”