A „bálás” légiósok megfogyatkoztak, de az NB I értéktelenebb

ÁLTALÁNOS ADATOK – TÖBB EMBERT TARTANAK EL A CSAPATOK

Bár az előző években gyakori volt, hogy az augusztus 31-i határidő után szabadon igazolható futballistákat még szerződtetnek a csapatok, idén erre kevesebb példát láthattunk (bár változás azért volt a keretekben, a DVTK például múlt héten jelentette be, hogy szakított a dél-koreai Kim Ho Junggal), és ez várhatóan már nem is változik. Így ideje számvetést készíteni a nyári adatokkal. Elemzésünkben a Transfermarkt számait vesszük figyelembe, ugyanis a német piaci portáléhoz hasonló mélységű adatsorral más források nem rendelkeznek.

Mivel a csapatok száma csökkent, természetesen az átigazolások száma (361, amiben az érkezők és a távozók is benne vannak) is kevesebb volt, mint egy évvel ezelőtt (459), a csökkenés mértéke (21.4 százalék) valamivel kisebb, mint amilyen mértékben a csapatok száma csökkent (25 százalék).

Az átigazolások csapatonkénti bontásban nem estek vissza, sőt, három százalékkal még nőttek is. A klubonként átlagosan harminc átigazolás – ebbe a kölcsönszerződések is beleértendők – azt is mutatja, továbbra sem változott az a gyakorlat, hogy több mint egy kezdőcsapatnyi játékos távozik az együttesektől, és legalább ennyi érkezik is.

A csapatonkénti átigazolási átlag növekedésére az is magyarázatot adhat, hogy amíg az előző évadban csak négy, ebben a szezonban tíz klub indít második csapatot az NB III-ban (a Haladás és a Vasas a kivétel). Az NB III-as együttes játékosainak jó része az első csapat bő keretének is tagja, vagyis azok a futballisták is szerepelnek az érkezési oldalon, akik az évad során jórészt a harmadosztályban kapnak lehetőséget. Ezért lehetséges, hogy a csapatonkénti érkezők száma (16) tíz százalékkal nagyobb, mint tavaly ilyenkor (14.3), miközben a távozók átlaga három százalékkal kevesebb (14.4-ről 14-re csökkent). A keretek létszáma tehát átlagosan két játékossal növekedett.

Kissé sarkosan azt is mondhatjuk, hogy

ha minimálisan is, de átlagosan több embert tartanak el a csapatok, mint egy évvel korábban.

Persze azok a játékosok, akik elsősorban az NB III-as kerethez tartoznak, valószínűleg jóval kevesebbet keresnek (egy részüknek amatőr szerződése van), mint azok, akik inkább az első csapatban futballoznak, viszont az NB III-as indulás biztos, hogy több pénzbe kerül, mint az U21-es bajnokságban való szereplés (az előző idényben a legtöbb klubnál az U21-es együttes számított a második csapatnak, de ez a korosztályos bajnokság azóta megszűnt).

KIADÁS KONTRA BEVÉTEL – TÖBB A PÉNZ, MÉGIS KEVÉS A VÁSÁRLÁS

A klubok a korábbiaknál elismerten nagyobb bevételeiket – csak az új forrásként megjelenő szerencsejátékpénzekből 300-400 millió forintra számíthatnak – azonban továbbra sem igazán fordítják játékosvásárlásra.

Azaz

változatlanul többnyire ingyen igazolható labdarúgókat szerződtetnek,

a pénzért vett játékosok az új szerzeményeknek jó, ha a tíz százalékát jelentik, bár erre vonatkozó pontos adatok nincsenek. Ezzel az a probléma, hogy, amint a mondás is tartja, olcsó húsnak híg a leve. Vagyis ingyen csak a legritkább esetben lehet igazán minőségi futballistát igazolni. (Kevés olyan csapat van Európában, mint a Videoton, amelynek legértékesebb játékosa, Nikolics Nemanja ingyen került a nyáron Varsóba, a Legiához – ráadásul jelen állás szerint ugyancsak ingyen követheti őt decemberben a Vidi szélsője, Gyurcsó Ádám is…)

A Transfermarkt két nagyobb összeget rögzít a kiadási oldalon: az Újpesttől a Videotonhoz szerződő bosnyák Asmir Suljic 500 ezer eurós és a Düsseldorftól a Ferencváros által végleg kivásárolt ecuadori Cristian Ramírez 360 ezer eurós vételárát. Hasonló összegbe kerülhetett a Fradinak a szombathelyi Radó András is, de esetében nincs információ az áráról, ahogy a francia Loic Negóéról sincs, akiért az Újpest nem tudott eleget fizetni a Charltonnak, a Videoton viszont igen.

Ami a korábbi évekhez képest ritkaság, hogy több játékost is sikerült eladni jó pénzért külföldre. A Ferencvárostól az amerikai profi ligába (MLS), az Orlandóhoz szerződött 200 ezer euróért a spanyol David Mateos, a brazil Somália pedig 1 millió euróért (a korábbi, több mint kétmilliós összeggel szemben) igazolt át a zöld-fehérektől a francia Toulouse-hoz. A Honvéd az ugyancsak az MLS-be, a San Joséba szegődő panamai válogatott Aníbal Godoyért, az olasz Bolognához aláíró Vécsei Bálintért (azóta kölcsönadták a Leccének) és a kölcsönbe a Wolfsburg II-be távozó Bobál Gergelyért is kapott pénzt. (A bevételi oldalon a Transfermarkt feltünteti azt a belga forrásokból származó információt is, miszerint az Újpest 2 millió eurót kasszírozott azzal, hogy kölcsön után végleg eladta a 24 éves kolumbiai válogatott védőt, Darwin Andradét a Standardnak. Tekintve azonban, hogy a játékos egy szövevényes jogi útvesztőn keresztül már amúgy is a Duchatelet-futballbirodalomból érkezett Magyarországra, nem tartjuk valószínűnek, hogy valóban volt ekkora pénzmozgás.)

NÖVEKVŐ ÁTLAGÉLETKOR – A LÁTSZAT CSAL

A korábban említetthez hasonlóan érdekes, látszólagos ellentmondás, hogy amíg az MLSZ a saját nevelésű fiatalok NB I-es szerepeltetését próbálja elősegíteni az új pénzelosztási rendszerrel – kár, hogy erről elég kevés konkrétumot tudunk, sem a pontos összegek, sem az arányok nem ismertek, és hiába kérjük július óta, továbbra sem kaptuk meg a szövetségtől az ezzel összefüggő légiósszabály írott változatát –, addig

az NB I-es keretek átlagéletkora nőtt, 23.5 évről 24.9 évre.

A magyarázat egyszerű: nem a fiatalok (értsd ez alatt a 20 éves vagy az alatti játékosokat) száma nőtt meg jelentősen, hanem a pályán töltött perceik száma. Eközben licencproblémák miatt eltűnt az NB I-ből több olyan klub is, amelynek 23 év alatt volt az életkora, például a Győr, a Kecskemét és a Pécs is (az ETO kapcsán torzít a képen, hogy a győrieknél csak az előző idény hajrájában, az anyagi problémák miatt kerültek előtérbe az utánpótláskorú futballisták).

Ugyanakkor visszatért az élvonalba néhány „matuzsálem”, például a 39 évesen is az NB I egyik legjobbjának számító szombathelyi kapus, Király Gábor vagy a Vasas 38 éves csatára, Kenesei Krisztián. Valamint az érkező légiósok között sem találunk 20 éveseket, sokkal inkább 30 felé járnak. A Transfermarkt kimutatása szerint a legidősebb kerete (27.1 év az átlag) a DVSC-nek van, a legfiatalabb (24 éves átlag) a Puskás Akadémiának.

KEVESEBB A LÉGIÓS, FŐLEG A MINŐSÉGI – KÜLFÖLDIEK KONTRA HAZAIAK

Az egyik legszembetűnőbb változás az előző szezonhoz képest a légiósok számának csökkenése, ami persze az új légiósszabállyal (az MLSZ ajánlása szerint a nemzetközi kupákban nem induló csapatok három, a kupaindulók öt külföldit szerepeltethetnek egyszerre) várható is volt.

Az elmúlt években 30 körül mozgott a légiósok aránya, ez most több mint hat százalékot csökkenve 23.5 százalékra változott.

Nemzetközi összevetésben a térség országai közül a magyar csapatok a legtöbb külföldit foglalkoztatók között voltak az utóbbi esztendőkben. Most megfordult a trend, és az utolsóból a szomszédaink között elsők lettünk a hazai játékosok arányát illetően – vagyis, nálunk játszik a legkevesebb külföldi.

Ennek alapvetően örülnünk kellene, hiszen a sok esetben semmit sem mutató, gyakran nem is játszó, mihaszna külföldiek helyén több esélyt kaphatnak a bizonyításra a magyar fiatalok. Erre jó példa a Honvéd, amely a legtöbb légióst selejtezte le (13-at, második az Újpest és a Videoton nyolc, harmadik a Fradi hét külföldi távozóval), a többségében saját nevelésű fiatalokkal pedig nem a bennmaradásért, hanem a dobogóért harcol jelen állás szerint (3. helyen áll). De…

A légiósok számának csökkenésével akkor jár jól az NB I, ha a mennyiséget felváltja a minőség, vagyis kevesebb, ám a korábbinál értékesebb, jobb futballisták jönnek hozzánk a határokon túlról. Csak ez eredményezhet ugyanis rövid távon is színvonal-emelkedést. Erről azonban sajnos nincs szó, sőt…

A Transfermarkt becslése szerint

az együttesek átlagos keretértéke 18 százalékkal, 6.4 millió euróra csökkent.

Persze lehet mondani, hogy ez csupán becslés, és akár nagyon távol is állhat a valóságtól, de ha megnézzük, hogy milyen, nemzetközi szinten is piacképes játékosok távoztak – a már szóba hozott Mateos, Somália, Godoy hármas mellett említhető a győri Luis Ibánez, a fehérvári Juan Calatayud, a kecskeméti Bebeto is –, és melléjük tesszük a legértékesebb érkezőket, akkor világosan látható a különbség.

A Ferencváros szlovák válogatott támadója, Stanislav Sesták az egyetlen az érkezési oldalon, aki már több, a magyarnál jóval erősebb bajnokságban szerepelt, éveket töltött a német első és másodosztályban és a török élvonalban, de ő is 32 éves, vagyis hosszú távon biztosan nem rá épül majd a Fradi. Ráadásul arról még nem is szóltunk, hogy két aktív magyar válogatott is búcsút intett az NB I-nek: a győri Priskin Tamás (Slovan – Szlovákia) és a fehérvári Nikolics Nemanja (Legia – Lengyelország) – igaz, ezt ellensúlyozhatja valamelyest Király Gábor (Haladás), Leandro és Pintér Ádám (mindketten Ferencváros) visszatérése.

SOK AZ OLCSÓ DÉLSZLÁV – FŐKÉPP AZ ÚJONCOKNÁL

Azt is meg kell említeni, hogy az elmúlt átigazolási időszakokhoz hasonlóan ezen a nyáron is a legolcsóbbnak számító, legalacsonyabb fizetési igénnyel jelentkező délszláv labdarúgók kerültek a legnagyobb számban hozzánk. A 26 új légiósból tízen délszlávok, hatan nyugat-európaiak, öten afrikaiak, hárman közép-európaiak (szlovákok), ketten kelet-európaiak (ukránok). Érdekes, hogy dél- és közép-amerikaiak most egyáltalán nem jöttek, pedig a télen hatan is – igaz, már mind a hatan távoztak…

Ha nem csak a nyáron érkezőket vesszük figyelembe, akkor is azt láthatjuk, hogy a legtöbb légióst Szerbia adja az NB I-be (17 szerb futballozik nálunk), második Horvátország (11-gyel), továbbá a délszláv kontingenst kiegészíti még négy bosnyák, három montenegrói, két macedón és egy bolgár futballista. Az országonkénti megoszlásban viszont a harmadik helyen (Szerbia és Horvátország mögött) már egy nyugat-európai ország áll, nevezetesen Belgium öt játékossal (a már itt játszó ferencvárosi Roland Lamah és az újpesti Jonathan Heris mellé a lilákhoz jött Kylian Hazard, Szombathelyre pedig a Wils testvérek, Stef és Thomas). Közülük Hazard-ról még nem mondanánk véleményt, a többiek viszont egyértelműen megütik az NB I-es mércét, fontos tagjai csapataiknak, Lamah pedig a Transfermarkt becslése (1.2 millióra teszik az értékét), de a mi megítélésünk szerint is a legértékesebb NB I-es légiós.

Nem szerencsés, hogy a legtöbb légióst (nemcsak az újakat számolva, hanem összesen) a két újonc, a szerényebb költségvetésű, éppen ezért a bennmaradást célul kitűző Békéscsaba (nyolcat, de van, aki azóta magyar állampolgár lett), és a Vasas (ötöt) szerződtette. Azért nem jó ez, mert ezeknek a csapatoknak kevésbé van pénzük igazán minőségi játékosokra, így óhatatlanul bekerülnek olyan futballisták a rendszerbe, akik nem jelentenek minőségi előrelépést és erősítést még az NB I szintjén sem.

Több szempontból persze érthető, hogy miért éppen az újoncok igazolták a legtöbb külföldit. Egyrészt, mert nekik korábban nem nagyon volt légiósuk (a Vasasnak egyáltalán nem), hiszen az NB II-ben még szigorúbb az MLSZ ajánlása. Másrészt ők követik a korábbi évek trendjeit: a drágább magyarok helyett inkább jöjjön az olcsóbb délszláv. A Békéscsaba három délszlávot igazolt (Szlavko Damjanovicsot, Bratiszlav Punosevacot, Georgi Korudzsievet), a Vasas négyet (Milos Adamovicsot, Tomiszlav Pajovicsot, Vojo Ubiparipot, Marko Vukaszovicsot).

Az már most látszik, hogy az újoncok légiósai közül nem mindenki lesz alapember, többen rövid időn belül távoznak. Hogy mást ne mondjunk, a békéscsabai Damjanovics például még egyetlen percet sem játszott az NB I-ben, csak az NB III-ban – rá akkor mi szükség volt? Azért fizetnek egy légióst, hogy a harmadosztályban futballozzon?

Persze amikor a fölösleges igazolásokra rákérdezünk, általában azzal szoktak jönni a klubvezetők, hogy sérülten jött a játékos, meg hogy nincs megfelelő edzettségi állapotban és hasonlók. (A „legjobb” kifogást ezen a nyáron George F. Hemingway, a Honvéd tulajdonosa fogalmazta meg a Nemzeti Sport Online kérdésére: „Volt, akit nem is azért szerződtettünk, hogy beépítsük a csapatba, hanem azért, hogy felépítsük más együttesek számára.”)

Na hát igen,

hozzánk még mindig olyan légiósok jönnek nagy számban, akik valamilyen szempontból problémásak,

például sérültek vagy közvetlenül műtét, sérülés után vannak (mint például a már említett Sesták), erőnléti lemaradásuk van, tehát csúnya szóval élve: értékcsökkentek.

De ha már a Békéscsaba kapcsán említettünk egy negatív példát, említsünk meg egy pozitívat is. A korábban a spanyol és a német élvonalban is futballozó (négy első osztályú meccset játszott a Betisben, kettőt a Freiburgban), a spanyol másodosztályban 66 meccsen négy gólt szerző, volt spanyol U20-as válogatott szélső, Ezequiel Calvente kimondottan ígéretes igazolásnak tűnik. Még csak 24 éves, tehát akár hosszú távon is megoldást jelenthet, és még jó üzletet is lehet kötni általa, ha sikerülne eladni a játékjogát. Az NB I-ben nyolc meccsen játszott, két gólt szerzett. Ha tartja jó formáját, ő lesz a példa arra, hogy igenis lehet jó játékost az NB I-be hozni Nyugat-Európából is.

A SZOMSZÉD FŰJE MOST IS ZÖLDEBB – RÉGIÓS ÖSSZEVETÉS

Mielőtt a fenti tanulságokat összegezzük, vessünk egy pillantást a szomszéd fűjére, ez esetben gyepére is. Lássuk, hogyan festenek a magyar piac általános számai a szomszédos országokkal összevetve. Azokat az élvonalbeli ligákat néztük meg, amelyekben 10-14 csapat versenyez, leszámítva az ukrán első osztályt, amelyben 14 együttes szerepel ugyan, de ott akkora pénzek mozognak, hogy nem is érdemes hasonlítani a térség más bajnokságaihoz.

A csapatok számában jelenleg középen helyezkedünk el. Szlovákiában az NB I-hez hasonlóan 12 együttes szerepel, Romániában kettővel több, 14, Ausztriában, Horvátországban és Szlovéniában viszont kettővel kevesebb, 10-10.

A játékosok átlagéletkoraAusztriában (23.8 év), Horvátországban (23.4 év – itt a legalacsonyabb), Szlovákiában (24.4 év) és Szlovéniában (24 év) is alacsonyabb,mint a magyar élvonalban (24.9 év), csak Romániában magasabb (25.4 év). A délszláv utánpótlás-nevelés messze földön híres, így a horvát és a szlovén számok nem szorulnak magyarázatra. A szlovák példával egyik tavalyi cikkünkben foglalkoztunk – ha azt mondjuk, hogy az évekig Győrben nevelkedő, de az NB I-hez túl fiatalnak tartott Bénes László rögtön az érkezését követően, 17 évesen állandó szerepet kapott a később ezüstérmes zsolnaiaknál, ma pedig már alapembernek számít, akkor meg is magyaráztuk, miért alacsonyabb az átlagéletkor északi szomszédunknál (Bénesé ugyanis csak az egyik példa a sok közül a fiatalok szerepeltetésére). Arról pedig már három szezonnal ezelőtt írtunk, hogy Ausztriában bevezették azt a légiósszabályt, amely csak most jutott el hozzánk – pedig olyan közel laknak „sógorék”…

Azt már jeleztük, hogy a légiósok aránya ebben a szezonban, a nyári csökkenésnek köszönhetően már nálunk a legalacsonyabb a térségben (23.5 százalék). Vagyis a légiósszám mérséklődése az NB I esetében nincs összefüggésben az átlagéletkorral (ennek okait fentebb már kifejtettük). A légiósok aránya egyébként Romániában a legmagasabb (29 százalék – itt már lehet összefüggés, mert a románoknál az átlagéletkor is magas).

Végül térjünk rá az egyik legtöbbet vitatható, de arányaiban reális képet mutató becsült keretértékekre.

Az NB I 6.4 millió euróra tett csapatonkénti keretértéke a vizsgált országok közül Szlovákiáénál (4.87 millió euró) és Szlovéniáénál (5.8 millió euró) is magasabb, de nem mernénk kijelenteni, hogy ez egyenes arányban van a színvonallal is. Az átlagos keretérték Horvátországban a legnagyobb (17.245 millió euró), második Ausztria (14.9 millió euró), a harmadik Románia (12.72 millió euró). A horvát átlag azért csalóka, mert a Dinamo Zagrebé egyedül 59.2 millió euró, míg a második Hajduké ennek a felét sem éri el (27.2 millió euró), a tízcsapatos mezőny fele tízmillió euró alatt van. Ez azonban nem meglepetés, ha csak arra gondolunk, hogy a térségből egyedüliként csak a Dinamo szerepel a Bajnokok Ligája csoportkörében. A vizsgált ligákban még egy csoportkörös gárda van, az osztrák Rapid az Európa-ligában.

Amire sajnos nincs kimutatásunk, az az állami támogatások mértéke, de ez gyaníthatóan nálunk a legmagasabb.

ÖSSZEGZÉS

Zárásként következzenek pontokba szedve a magyar futballpiacot, annak nyári változásait érintő legfontosabb kérdések, és az elemzésünk alapján adható válaszok!

Mit eredményezett a létszámcsökkentés és az új légiósszabály?

» A játékosok és az átigazolások száma is jelentősen csökkent, de csapatonkénti átlaguk nőtt.

» Kevesebb a légiós, de az értékesebb légiós is.
» A keretekben található játékosok átlagéletkora növekedett, mert a licencproblémák miatt kizárt klubok közül háromnál is 23 év alatt volt az átlagéletkor, míg most egy ilyen klubot sem találunk.

Mi az, ami semmit sem változott?

» Hiába nőttek a bevételek a szerencsejátékpénzekkel minimum 300-400 millió forinttal, a klubok továbbra sem nagyon áldoznak átigazolásokra, ingyen szerződtethető játékosokat keresnek.

» Az NB I-be érkező légiósok piaci értéke továbbra is nagyon alacsony.

» Még mindig a piacon legolcsóbb, vagyis legalacsonyabb fizetési igényű délszláv labdarúgók jönnek a legnagyobb számban.

» Jelenleg is találunk olyan külföldieket a csapatok kereteiben, akik nem is játszanak az NB I-ben – felesleges igazolásnak tűnnek.

» Mivel nem jöttek a korábbinál értékesebb, jobb minőséget képviselő légiósok, így színvonal-emelkedésről sem beszélhetünk.

Hol tartunk a nemzetközi összevetésben?

» A légiósok aránya a horvát, osztrák, román, szlovák és szlovén első osztállyal összevetve nálunk a legalacsonyabb.

» A keretek átlagéletkora csak Romániában magasabb.

» Az egy csapatra jutó becsült keretértékben Szlovákiát és Szlovéniát megelőzzük, de Ausztriától, Horvátországtól és Romániától nagyon el vagyunk maradva, miközben az állami támogatás mértéke szinte biztosan nálunk a legmagasabb.

Pozitívumok?

» A felesleges légiósok nagyobb része eltűnt az NB I-ből.

» A délszláv és az általában minőségibb, nyugat-európai légiósok száma közti különbség csökkent, a legtöbb légióst „delegáló" országok között például Belgium már a harmadik Szerbia és Horvátország után.

» Vannak előremutató példák (csak nagyon kis számban), amelyek szerint lehet nemzetközi szinten is piacképes külföldi játékosokat az NB I-be hozni.

» Az átlagéletkor növekedése ellenére a fiatal magyarok játékpercei is növekedtek, hosszabb távon egyre több magyar tehetség játszhat egyre fontosabb szerepet csapatában.

A labdarúgásunkba különböző csatornákon keresztül – szerencsejátékpénzek, TAO, stadionrekonstrukciós támogatás, önkormányzati támogatások – sosem látott összegben érkeznek állami támogatások, közpénzek a klubokhoz. Hogyan lehetne ezeket a leghatékonyabban felhasználni, hogy végre színvonal-emelkedést is lássunk?

Erőlködhet a Magyar Labdarúgó-szövetség légiósszabállyal, átszervezéssel, meg még sok egyébbel, de ha a klubok nem mozdulnak el a valós piaci működés irányába, nem alakul ki a játékosok adás-vételére épülő valós belső piac és az érkező pluszbevételeket nem a keretek megerősítésére, minőségi légiósok szerződtetésére fordítják, akkor nem lesz előrelépés. Az értékesebbnek számító magyar labdarúgók fizetése pedig hiába emelkedik a csillagos égig, ettől nem lesznek jobb játékosok. A központilag érkező plusz források is csak akkor hozhatnak fejlődést, ha közben a tulajdonosok nem csökkentik a csapatokra fordított saját pénzüket (tudunk olyan tulajdonosról, aki nemzetközi kupaszereplést célzott meg a csapatával, miközben ő maga jó ha a tíz százalékát állja az éves költségvetésnek). Talán érdemes lenne az EU-támogatások mintájára önerőhöz kötni a kívülről érkező támogatások mértékét.

Az biztos, a klubtulajdonosok most már nem mutogathatnak másra, nem háríthatják át a felelősséget, mert minden támogatást megkapnak ahhoz, hogy nyugati mintájú futballpiacot, modern futballgazdaságot teremtsenek.

Amíg ez nincs, addig maradnak a szomorú statisztikák: csökkenő gólátlag és rekordmennyiségű 0–0, illetve döntetlen – rossz, unalmas meccsek hétről hétre (a bajnoki cím kérdése októberre szinte el is dőlt...), negatív nézőcsúcs, értéktelenebb bajnokság.

Sorozatunk második részében majd a belső piac változásaira, a licenc nélkül maradt csapatok játékosaira fókuszálunk.

A cikkben szereplő statisztikák forrása: transfermarkt.de