Juhász mélyponton, fradista éllovas – mérlegen az „NB I-es Storck-keret”

A MAI MENÜ:

♦ A VÁLOGATOTT JÁTÉKOSOK TELJESÍTMÉNYINDEXE

♦ EGERVÁRI ÉS A BOGNÁR CSALÁD

♦ HREPKA, A VOLT ÚJPESTI

♦ BOTLADOZÓ ÉLLOVASOK

♦ A HÉT LEGJOBBJA, A FORDULÓ CSAPATA – TOVÁBBI LEGEK, ÉRDEKESSÉGEK

FIOLA ÉS LEANDRO IS JAVÍTOTT, JUHÁSZ MÉLYPONTON

Cikkünkben tizenhat játékos NB I-es teljesítményét vizsgáljuk meg, illetve hasonlítjuk össze az őszi produkciójával, a labdarúgók minden megmozdulását regisztráló és az alapján indexet készítő InStat elemzőrendszer számainak segítségével. A tizenhat futballistából 13-an tagjai voltak a Norvégia elleni Eb-pótselejtezős keretnek, rajtuk kívül az FTC kapusára, Dibusz Dénesre, a hosszú sérülését követően a német Fürthből a Vasasba hazatérő, 24-szeres válogatott Korcsmár Zsoltra és a poznani kölcsönjátékot követően a Fraditól a DVSC-be igazoló, ott két góllal és két gólpasszal nyitó Holman Dávidra voltunk kíváncsiak.

Utóbbi kettő a szezon első felében nem az NB I-ben játszott, ha őket nem számítjuk, a vizsgált játékosok közül tavasszal nyolcan tudtak javítani az őszi mutatóikon.

A legtöbbet a Puskás Akadémia védője, Fiola Attila, aki az őszi 150-es átlagindexéhez képest tavasszal 233.5 pontot átlagolt, de ehhez azért két megjegyzést is kell fűznünk. Egyrészt más poszton szerepel, mint ősszel, amikor jobbhátvédként játszott, tavasszal ugyanis belső védőként szerepelt. Más kérdés, hogy a válogatottban eddig jobbhátvédként számolt vele Bernd Storck, tehát a nemzeti csapat szempontjából nem biztos, hogy szerencsés a posztváltás. Továbbá azt is meg kell jegyezni, hogy Fiola csak az első két tavaszi meccsen lépett pályára, a 22. fordulóban eltiltás miatt hiányzott, de múlt szombaton sem játszott a DVSC-től elszenvedett 4–2-es vereség alkalmával.

Minimálisan javított a mutatóján a sérülés miatt szintén csak két meccsen szereplő Kovács István (Videoton), javított Fiola csapattársa, Pekár László, ahogy a szombathelyi Király Gábor, Bosnjak Predrag duó, a Fradiból pedig a tavasszal két gólt szerző – legutóbb éppen a 23. fordulóban a DVTK ellen – Pintér Ádám, valamint Nagy Ádám és Leandro is.

Utóbbi úgy produkálta a vizsgált 16 futballistából a legjobb, 270.5-ös átlagot, hogy csak két meccsen lépett pályára, egyszer belső védőként, egyszer pedig, legutóbb, a DVTK elleni 2–2 során egy számára is új poszton, jobbhátvédként (miközben a válogatottban balhátvédet szokott játszani), ráadásul a 84. percben a Puskás Akadémia ellen második sárga lappal kiállították. Leandro ősszel azzal emelkedett ki az NB I-ből, hogy neki volt a legtöbb pontos passza (1389, miközben Gera Zoltán 1146-tal végzett a 2. helyen), ebben a mutatóban tavasszal is jeleskedett, hiszen 169 jó átadása volt 90 százalékos pontosság mellett. Ráadásul a két meccsen szerzett 16 labdája (nyolcas átlag) is kimondottan jó eredmény, tekintve, hogy ősszel a labdaszerzések mutatóját 4.88-as átlaggal vezette Gera. Leandro a javított átlagának köszönhetően a teljes NB I-es mezőnyt tekintve élre állt a játékosok teljesítménymutatójában, tekintve, hogy ősszel a 2. helyen zárt, de az őszi első, a góllövőlistát 13 góllal jelenleg is vezető Böde Dániel visszaesett.

A decemberi sérülése után februárban még lábadozó, a múlt hétvégén a DVTK ellen idén először kezdő Böde bajnokin még csak egy gólt szerzett (a PAFC ellen – azt a találatot könyvelték el utólag neki), ez befolyásolhatta az átlagát. Ugyanakkor érdemes kiemelni, hogy az FTC 2016-ban a Videoton elleni két MK-meccsel együtt hat tétmérkőzésen nyolc gólt szerzett, s négyben Böde is tevékenyen részt vállalt: góllal, gólpasszal, a Diósgyőr ellen kiharcolt büntetővel.

Bödén kívül a fradisták közül Gera Zoltán és Dibusz Dénes is valamivel rosszabb átlagot ért el idén, mint tavaly júliustól decemberig. Ugyancsak rontott a Videoton két belső védője, a három-három meccsen játszó Lang Ádám, Juhász Roland kettős. A norvégok elleni keretből Juhászé a leggyengébb tavaszi index az NB I-es játékosok közül, teljesítménymutatója 205 pontról 179-re esett vissza.

Az élvonalba télen visszatérő Elek Ákos (DVTK) a mostani 189.75-ös átlagával ősszel a védekező középpályások között 14. lett volna, Korcsmár Zsolt (Vasas, 198.75) viszont a belső védők versenyében a 7., Holman Dávid (DVSC, 199.75) pedig a támadó középpályások között a 6. lett volna.

Persze, hogy ezek a számok mennyit érnek Bernd Storck szemében, azt nagyon nehéz megmondani, leghamarabb a horvátok elleni, március 26-i felkészülési meccs keretéből vonhatunk majd le következtetéseket.

EGERVÁRI SÁNDOR ÉS A BOGNÁR CSALÁD – JÓL MŰKÖDŐ „KONSTRUKCIÓ”

A Ferencváros–Diósgyőr mérkőzésen a vendégek első gólja után a hangosbemondó gólszerzőként Bognár György nevét említette. Akár freudi elszólásnak is tekinthetjük a hibát, hiszen az igazi gólszerző, Bognár István nemcsak kinézetre, hanem játékstílusában is hasonlít édesapjára, az 50-szeres válogatott Bognár Györgyre, ráadásul annak idején az „öreg Bogesztől” is láthattunk ilyen szép lövésből szerzett gólokat.

Bognár István első bajnoki találatát szerezte azóta, hogy Egervári Sándor lett a DVTK vezetőedzője, és ezzel kapcsolatban említjük meg, hogy az utóbbi évtizedekben hogyan kereszteződött a szakember és a Bognár család tagjainak útja.

Az édesapa, Bognár György tizennyolc évesen, 1979-ben került Bajáról az MTK-VM-hez, és itt két NB I-es szezonon keresztül csapattársa volt az akkor már rutinos hátvédnek számító Egervári Sándornak.

Egervári aztán előbb a magyar válogatottnál – Mezey György szövetségi kapitány segítőjeként –, majd 1993 és 1996 között a BVSC-nél volt vezetőedzője a válogatott labdarúgónak, az 1995–1996-os szezonban bajnoki ezüstérmet nyertek a zuglóiakkal.

A tél óta Bognár György fiának, Istvánnak az edzője Egervári, és bizony nem túl gyakori eset, hogy egy NB I-es szakember apának és fiának is vezetőedzője legyen az élvonalban (alacsonyabb – főleg megyei – osztályban inkább előfordul ilyen eset). Ehhez ugyanis többek között az kell, hogy az adott szakember hosszú ideig dolgozzon az NB I-ben, illetve apa és fia is élvonalbeli labdarúgó legyen.

Néhány példát azért tudunk említeni hasonlóra: Illovszky Rudolf a Vasasnál edzője volt Mészöly Kálmánnak és fiának, Gézának, Garami József Pécsen idősebb és ifjabb Dárdai Pálnak, Novák Dezső a Ferencvárosnál Hajdu Józsefnek és Attilának. És ha olvasóinknak van kedvük törni a fejüket, felsorolhatnak még ehhez hasonló példákat.

KLASSZIKUS FUTBALLSZTORI: A „HÁLÁTLAN” FIÚ VOLT CSAPATA ELLEN SZEREZ GYŐZTES GÓLT

Tizenkét évvel ezelőtt, 2004 májusában történt.

Az Újpest a Fradi elleni derbire készült, s mivel csatárai közül a Siófokon kiállított Bükszegi Zoltán eltiltás miatt nem léphetett pályára, míg Feczesin Róbert Spanyolországban az U19-es válogatott Eb-selejtezőin játszott, ezért Mészöly Géza, a lilák vezetőedzője az ifisták közül felhívta az első csapathoz Hrepka Ádámot, és csereként be is nevezte a 17 esztendős támadót az Újpest–FTC rangadóra. A lila-fehérek Rajczi Péter góljával 1–0-ra győztek, Hrepka ugyan nem állt be a találkozón, de nagyon közel volt ahhoz, hogy újpesti játékosként debütáljon az NB I-ben.

A szegedi születésű, a Tisza Volánból 14 évesen Újpestre szerződő, korosztálya egyik nagy tehetségének tartott csatár – aki a 2002–2003-as szezonban U17-es bajnokságot nyert az Újpesttel, s 16 góljával Demjén Gábor (22) és Feczesin Róbert (18) mögött harmadik lett a lila-fehérek házi góllövőlistáján – aztán soha nem lépett pályára az Újpestben élvonalbeli bajnokin, az említett Újpest–Fradi rangadó után négy hónappal átigazolt az MTK-hoz, és a lila-fehérekkel már csak ellenfélként találkozott.

Nem is kevésszer. Bajnoki mérkőzésen 14-szer lépett pályára az Újpest ellen, az MTK, a Honvéd és a Paks labdarúgójaként is betalált a lilák kapujába.

♦ 2006 novemberében kétszer volt eredményes azon a meccsen, amelyen az MTK 3–2-re nyert a Megyeri úton.
♦ 2009 augusztusában kispestiként ő egyenlített a Honvéd–Újpest találkozó hajrájában (1–1).
♦ 2012 márciusában a Paks odahaza az ő duplájával győzte le 2–0-ra a lila-fehéreket.
♦ Szombaton hatodik bajnoki találatát is megszerezte az Újpest ellen, a 83. percben lőtt góljával nyert 2–1-re az MTK.

Bár a kék-fehérek hősének (és a forduló legjobbjának) a két gólpasszt adó Torghelle Sándort tekintjük, ha lecsupaszítjuk a tényeket, azt mondhatjuk, az döntött a két csapat között, hogy az MTK-ban volt olyan exújpesti, aki gólt tudott szerezni, míg az Újpestben nem akadt ilyen „hálátlan” fiú: a volt MTK-játékosok közül Kálnoki Kis Dávid, Litauszki Róbert (róla alighanem kevesen tudják, hogy 14 évesen fél évig a kék-fehérek labdarúgója volt), Lencse László és az utolsó percekre becserélt Cseke Benjámin sem tudta bevenni a házigazdák kapuját.

Hrepka Ádám gólja

NA, ILYEN SEM VOLT MÉG A SZEZONBAN…

Nem az éllovasok remekléséről szólt a bajnokság utóbbi két fordulója, sőt... Ebben a szezonban most fordult elő először, hogy az első és a második helyen álló két csapat két fordulón keresztül képtelen volt győzni, sőt ez idő alatt ketten együtt összesen két pontot gyűjtöttek.

Korábban három megszerzett pont volt a negatív rekord, ebben persze az is közrejátszott, hogy az első két helyezett egymás ellen lépett pályára: a 18. és a 19. fordulót az első helyen váró Ferencváros és a második Paks előbb egymásnak feszült, és a Tolna megyei városban a Fradi győzött 5–0-ra, majd a következő körben az FTC otthon az Újpesttől, a Paks idegenben a Videotontól kapott ki 1–0-ra – a két éllovas csapat tehát abban a két fordulóban összesen három pontot szerzett. Az utcahosszal vezető Ferencvárosnak az a botlás nem különösebben számított, a Paks viszont megsínylette a gyengébb periódust, hiszen az említett két forduló után a másodikról a negyedik helyre esett vissza.

A mögöttünk hagyott 22. és 23. fordulót a Ferencváros és az Újpest várta az első két helyről. A Fradi előbb kikapott a Honvédtól, majd ikszelt a DVTK-val, míg az Újpest előbb döntetlent játszott a DVSC-vel, aztán veszített az MTK vendégeként – a két éllovas tehát e két fordulóban összesen két pontot gyűjtött. A helyzet abban hasonlít a fentebb említett, ősz végi szituációhoz, hogy az FTC-nek meg sem kottyant, hogy két forduló alatt öt pontot elherdált (továbbra is fölényesen, 18 pontos előnnyel vezeti a tabellát), a lila-fehérek viszont a második helyről a negyedikre csúsztak vissza, megelőzte őket a DVSC és a Videoton is.

EGYÉB LEGEK, ÉRDEKESSÉGEK

Sorozatmegszakítók. A 2015–16-os szezonban négy csapat ért el legalább tízmeccses bajnoki veretlenségi szériát, az FTC (14), az Újpest (10), a Haladás (10) és a Paks (10). A négyből kettőt – a Ferencvárosét és most az Újpestét – az MTK szakított meg. A Haladás és a Paks jó szériájának a listavezető Ferencváros vetett véget.

A forduló legjobbja. Torghelle Sándor kétszer is remekül passzolt jobbról középre az Újpest ellen, mindkét átadásából gólt szerzett az MTK. A csatárnak korábban ebben az idényben csak egy gólpassza volt, most egy meccsen jegyzett kettőt.

A forduló csapata, a hét cseréje. Ezt a címet ezúttal a DVTK nyerte, és nemcsak azért, mert az Újpest után második csapatként ebben a szezonban pontot rabolt az Üllői útról, hanem azért is, mert kétszer is hátrányba került, de a 85. percben kapott gól után sem esett össze. A DVTK a 88. percben Novothny Soma révén egyenlített, a csatár egy perccel azután, hogy bejött Koman Vladimir helyére az első labdaérintéséből talált a kapuba, ezzel a hét cseréjének bizonyult. A diósgyőrieket dicséri, hogy 2–2 után még támadtak is, egy lesgólt is szereztek a hajrában.

A tavasz csapata és a hét gólja. Az eddigi négy forduló során mutatott teljesítménye alapján ez a titulus a DVSC-t illeti, amely idén még veretlen, a négy bajnokijából hármat megnyert, a Magyar Kupában pedig bejutott a legjobb négy közé. Az NB I-ben a decemberi 7. pozíciójából a másodikra lépett előre. A hét góljának a debreceni Szakály Péter bombáját választottuk, azzal a találattal fordított a Loki, és 4–2-re győzött a Puskás Akadémia ellen.

A hét legfurcsább „kiállítása”. A Pakson nyerő Békéscsaba vezetőedzője, Zoran Szpisljak állítja, azért küldte őt a lelátóra Bognár Tamás játékvezető, mert a szünetben az öltözőfolyosón hangosan veszekedett az egyik játékosával, a vita hevében még a mappáját is a földhöz vágta.

A leggyengébb támadójáték. A Vasas még úgy sem tudott gólt lőni idegenben a Honvédnak, hogy a 69. perctől, Gazdag Dániel kiállítását követően (Eppel Márton már korábban piros lapot kapott) kettős emberelőnyben játszott. Lövőhelyzetig is csak háromszor jutott el a Vasas az utolsó húsz percben, ebből egy találta el a kaput. Ugyanakkor a Vasas veretlen maradt ebben a szezonban a Honvéddal szemben – kétszer győzött a mostani, 0–0-ás döntetlen mellett.