Az élvonalban ha egy csapat nyer, a soros hétvégi mérkőzés előtt az edzők hajlamosak két nap szabadságot adni a futballistáiknak, akik így a szombati bajnokit követően legközelebb csak kedden tréningeznek.
„Németországban éppen ellenkezőleg van – mondta Bernd Storck. – Ha sikeres vagy, még keményebben kell dolgoznod, ha pedig kudarcok érnek, időnként engedni kell a gyeplőn, nehogy besokalljanak a labdarúgók. Nem akarok kritizálni, beleszólni a klubok életébe, általánosítani pláne nem, hiszen vannak igazán profi klubok Magyarországon is, de erről a problémáról igenis beszélni kell.”
„A pénteki és a keddi tréning között rengeteg idő telik el, függetlenül attól, hogy valaki kezdő volt, vagy végig a kispadon ült. Három és fél napot pihenni? Hogyan? Miért? Így rengeteg hasznos időt vesztegetnek el a csapatok, a játékosok, a kondíció pedig szép lassan leépül. Nyugaton ilyen nincs, az újságírók azonnal az edzőnek szegeznék a kérdést: mire fel ez a sok pihenő?”
Bernd Storck számára ezekben a hónapokban az Európa-bajnokság az első, a remélt ottani siker a mozgatórugója, de eközben szívén viseli a magyar labdarúgás hétköznapjait is.
„Most is van olyan NB I-es játékos, aki keresi a lehetőséget a pluszmunkára, hogy szinten tartsa az erőnlétét – így a kapitány. – Nevet szándékosan nem mondok, a jelenség a fontos.”