FTC: Gera őszinte vallomása – bűnözőként képzelte el magát, majdnem öngyilkos lett

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség honlapján olvasható cikk azzal kezdődik, hogy a gyerek Gera Zoltán nem a futballklasszisokat bálványozta, sokkal inkább álmodozott bűnözői karrierről. Bandavezérként képzelte el magát, akit félelemből tisztelnek.

„Fiatal srácként nagyon sötét, kemény éveket éltem át. Az utcán múlattam az időt. Kis híján öngyilkosságot is elkövettem” – mondta Gera, aki nem szégyelli a múltját, sőt, büszke rá, hogy ilyen háttérrel idáig jutott.

A cikk szerint az alkohol, a cigaretta és a drogok által legyengített szervezete miatt egy orvos egyszer azt mondta neki, hogy sosem lehet belőle profi labdarúgó.

„Tizenhat évesen azonban megváltoztam. Pontosabban mondva Isten megváltoztatta az életemet – utalt a pécsi származású középpályás arra a napra, amikor betért egy helyi templomba, és a pap szavai, az éneklés és a mosolygó gyülekezet megadta neki azt a lökést, amelyre szüksége volt a jó útra téréshez. – Akkor kezdődött el az igazi életem. Újra elkezdtem focizni. Nehéz gyermekkorom volt, de ma már jól élek, nincsenek problémáim. Nem örülök neki, hogy ilyen nehéz időkön mentem keresztül, de úgy vagyok vele, hogy ha nem így történt volna, akkor talán sosem fordulok Istenhez, és nem így élnék ma. Nem nézek vissza, csak azt tudom, hogy ha nem megyek át ezen a változáson, esélyem sem lett volna ilyen futballkarriert befutni.”

Pécsről a Ferencvároshoz vezetett az útja, majd Angliában is a szurkolók kedvencévé vált, a West Brom és a Fulham színeiben, utóbbi csapattal 2010-ben Európa-liga-döntőt játszott. Hazatérése után a Fradival tavaly Magyar Kupát nyert, az idén bajnokságot, és még vár rá az újabb MK-döntő.

„Jókor tértem vissza. Új tulajdonosa volt a klubnak, amelynek a helyzete stabilizálódott, és birtokba vehette az új stadiont a csapatunk, amely jó játékosokból áll, jó edző irányítja. Fantasztikus érzés volt hazatérni Magyarországra és újra bajnoki címet ünnepelni.”

Idén áprilisban a 37. születésnapját ünnepelhette, már hazatérésekor is sokan öregnek tartották, ám bizonyította, hogy nem levezetni jött haza.

„Az emberek néha túl sokat kérdezősködnek, és nem értik meg, hogy egy játékosnak akkor kell visszavonulnia, ha már nem képes a korábbi teljesítményére vagy már nincs meg a régi lelkesedése a játék iránt. Én azonban tudtam, hogy van még bennem erő, a kritikák nem érdekeltek. Magamnak akartam bizonyítani, hogy még megállom a helyem ezen a szinten, és sikerült is.”

Az Újpest elleni szombati kupadöntő után nem a szabadság vár rá, hiszen élete első nagy tornájára készülhet a válogatottal.

„Sokáig úgy gondoltam, hogy sosem vehetek részt nagy tornán, mivel nem voltunk elég jók az elmúlt másfél évtizedben. Az utóbbi években azonban felnőtt egy jó generáció, és olyan edzőink voltak, vannak, akik ismerik a nemzetközi labdarúgást. Mindezek megadták a lehetőséget arra, hogy stabil, jól szervezett csapattá váljunk. Nehéz időkön mentünk át, de most nagyon boldogok vagyunk, hogy Franciaországba készülhetünk, egy nagy tornára. Csodálatos érzés.”

Az Eb után a vb-selejtezőkön kell válogatottunknak bizonyítania. Hogy ezt Gerával teszi-e, az még kérdéses.

„Realista vagyok, nem gondolom, hogy játszanék a világbajnoki selejtezőkön. Azt sosem fogom mondani, hogy már nem akarok a nemzeti tizenegyben szerepelni, nagyon szeretnék még játszani a válogatottban, de elfogadom, ha a kapitány azt mondja, hogy már túl öreg vagyok, és a fiataloknak kell megadni az esélyt. Teljes mértékben megérteném. Ha viszont számítanak rám, és úgy érzem, hogy még tudok segíteni, akkor készen állok a bevetésre.”