MTK: miniarénából egy másikba, luxusöltöző és az Arsenal példája

A 7.5 milliárd forintos összköltségből, négy hónapos tervezői munka, három hónapos
bontás és tizenegy hónapos építés után megszületett létesítmény amilyen kicsi, olyan impozáns, jól lehet a kapuk mögötti betonfalak (ha szépítik, ha nem…) sokak szemében némileg gyengíthetik az összhatást. Tetszik, nem tetszik, edzőpálya jelleget kölcsönöznek az amúgy pazarul kialakított arénának, amelyet a klub meghívására kívülről-belülről feltérképezhettek a kíváncsi újságírók.

Három blokkjára különös figyelmet szenteltünk: a lelátóra, a fűre, s nem utolsósorban az öltözőkre. Az utóbbival kezdve, mint azt a klubelnök Deutsch Tamás is megjegyezte, kétféle iskola dívik Európában. A lelki hadviselés egyik fegyvereként az egyik a hazai öltöző luxusával szemben igyekszik a vendégekét a lehető legegyszerűbbre, legszűkebbre kialakítani, hogy a látogatók már a kivonulás előtt törpének érezzék magukat – így van ez például a Sportingnál –, a másik hasonló körülményeket garantál mindkét félnek.

Nos, az MTK úgy döntött, nem trükközik, szemtől szemben, a gyepen próbálja meg legyőzni ellenfelét, vagyis a vendégcsapat játékosai is kényelmesen elférnek, persze nem fogadja őket olyan luxus, mint a hazaiakat. Ott színjátszós fények gyúlhatnak, olyan videoelemző rendszert installáltak, amellyel már a szünetben visszanézhetik a legfontosabb jeleneteket, kicsit olyan az öltöző kialakítása, hogy a játékosok – akik több vázlatból maguk választották ki a legtetszetősebb változatot – úgy érezhetik, miniarénából lépnek ki, majd be a másik arénába.

Közvetlenül az öltöző előtt helyeztek el egy családvárót, a két öltözőegyüttes között az egyik oldalon a VIP-bejárat, a másikon a játékoskijáró tűnik fel, közöttük üvegajtó, vagyis a stadionba belépő igen fontos vendég Hidegkuti Nándor mellszobra mellett kilát a gyepre, ami azért világszinten is meglehetősen ritka. Az új MTK-stadion füve is az, különleges eljárással szőtt gyep, amibe ezer kilométernyi műszál van befűzve, szerte a világban egyedül az Arsenal használ hasonló módszert. Tényleg biliárdasztal – remélhetőleg az is marad.

A világítás tizedmásodpercek alatt képes le-föl kapcsolni, és ami fontosabb, kész lézershow-t csinálni – de essék szó végezetül a lelátóról, amelyen 5014-en foglalhatnak helyet telt ház esetén. Kétszázötvenegy VIP-helyet alakítottak ki, a kispadok angol mintára a lelátó első sorába ékelődtek, vendégszurkoló ötszáz és hétszázötven fő közötti létszámban érkezhet.

Mint azt a klubelnök elmondta, céljuk, hogy négy idényen belül az átlagnézőszám négyezer legyen. A törekvést nem látszik segíteni a megállapított jegyár, a 4900 forintos felnőtt jegy, a 3900 forintos családi belépő (egy felnőtt, egy gyermek) akkor is magas, ha egyfelől ezzel is a bérletvásárlásra buzdít a klub – szezonjeggyel egy felnőtt és egy gyermek meccsenkénti 2100 forintos átlagáron bejuthat az új stadionba –, másfelől pedig Deutsch Tamás példája szerint így is olcsóbb, mint akár a budapesti állatkert, a cirkusz vagy a Tropicarium.

Igen ám, csak utóbbiakba ennek ellenére tömegével járnak manapság is az emberek…