Pontes nem tud a hatpontos ultimátumról

– Ennél biztosan többre számított.
– A Ferencváros és a Budapest Honvéd elleni két tavaszi fordulóra négy ponttal számoltam, ebből egy jött össze – mondta lapunknak Leonel Pontes, a DVSC portugál vezetőedzője. – Elég nehéz a sorsolásunk, meg is lepett, amikor a Fradi elleni döntetlen után többen azt hitték, a kispestiek ellen könnyebb dolgunk lesz – mintha az emberek nem nézegetnék a tabellát. Nagyon szerettem volna nyerni a Bozsik József Stadionban, de a meccs képét elnézve erre nem volt esélyünk. A Honvéd gerince évek óta együtt szerepel, remekül védekezik, és sajnos a gyepszőnyeg sem tette lehetővé a szép játékot. A nyolcvanadik perc körül arra gondoltam, nem rossz eredmény a döntetlen, az egy pont reális is lett volna. Ám egy hiba után mégis pont nélkül maradtunk.

– Ön a felelős a gyenge tavaszi kezdésért?
– Mindig a vezetőedző a felelős, ez nem kérdés. A játékosaimat nem tudom elmarasztalni, mindkét meccsen keményen hajtottak, és mezőnyben egyik találkozón sem voltunk alárendelt szerepben. Nem mondom, hogy mindent tökéletesen csináltunk, de hát ellenfél is volt a pályán. Ráadásul a Kispesten jól futballozó Frank Feltschert sérülés miatt huszonkét perc után le kellett cserélnem.

– Ha már az új játékosokat említette, biztosan jó döntés volt télen hat futballistát szerződtetni? Gyakorlatilag elölről kezdhette a csapatépítést, az új szerzemények többsége ráadásul jelentős meccshiánnyal érkezett a klubhoz.
– A labdarúgók többsége valóban lemaradással jött hozzánk, ám ellenpélda is akad, a Vasastól kölcsönbe érkező Osváth Attila mindkét meccsen jól teljesített. Bízom benne, hogy hozzá hasonlóan a többiek is utolérik magukat. De tény, hogy nem vagyunk könnyű helyzetben. Mindenki az új játékosoktól várja, hogy lendítsenek a szekéren, csakhogy Szuk Hjun Dzsun kettő, Haris Handzic három hetet edzett eddig velünk, Justin Mengolo pedig egyelőre nem bevethető. Időre van szükségük, hogy utolérjék magukat.

– Ha az eredménykényszerben lévő klubnak nem jelentenek azonnali erősítést, miért szerződtették őket?
– Nézze, október óta pontosan hatvanöt játékost térképeztem fel. Megvolt a lista, kiket szerettünk volna szerződtetni, a vezetőkkel végig egyeztettünk, de a Debrecen nem az a klub, amely bárkit megvehet, és olyan játékos sem kell, aki csak a pénzért akar itt futballozni. A Wolverhampton, a Maccabi Haifa, a dán Esbjerg egyaránt szerződtetett olyan játékosokat, akiket mi is kinéztünk, de nem a Debrecent választották. Ezzel csak azt akarom hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem könnyű erősíteni. A télen szerződtetett játékosokban ugyanakkor láttuk a minőséget, és azt, hogy idővel segíteni tudnak nekünk, de türelmesnek kell lennünk.

– Nem lett volna célszerűbb, ha a télen inkább az állandóságra szavaznak, és megpróbálja egységesebb csapattá gyúrni az őszi játékosállományt?
– A Honvéd példája bizonyítja, hogy ez is járható út, nekem sem lett volna ellenemre, de kiderült, hogy a nyáron szerződtetett labdarúgók közül nem mindenki alkalmas arra, hogy itt futballozzon. Tőlük el kellett köszönnünk, s a helyükre olyanokat akartunk hozni, akik valóban erősítést jelentenek.

– A héten arról lehetett hallani, hogy a következő két bajnokin hat pontot kell szereznie, különben megköszönik a munkáját.
– Erről én is olvastam az újságokban.

– A vezetőségtől kapott ilyen ultimátumot?
– Ahogy mondtam, erről csak a médiában hallottam. Azokkal a tényezőkkel egyébként sem akarok foglalkozni, amelyeket nem tudok befolyásolni.

– Azt viszont nehéz elképzelni, hogy ne gondolkodna azon, mennyi valóságalapja van a cikkeknek.
– Ha ezen agyalnék, nem végezném megfelelően a munkámat. Az edzők élete már csak ilyen, ha nyersz, sikeres vagy, ha nem jönnek az eredmények, a menesztésedről cikkeznek. Csakhogy az ilyen helyzetekben mindig higgadtnak kell maradni, nem hagyhatjuk, hogy az érzelmeink elragadjanak. Tudom, miért vagyok itt, tudom, mit akarok csinálni, és abban is biztos vagyok, hogy képes vagyok sikeresen felkészíteni a Debrecent. És igen, azzal is tisztában vagyok, hogy az utóbbi tíz év legpocsékabb szezonját futjuk, és a helyezésünk méltatlan az elmúlt évekhez.

– Szóval nem érez a szokásosnál is nagyobb nyomást a DVTK elleni meccs előtt?
– A futball ezzel jár. Mindannyian tisztában vagyunk vele, mekkora jelentősége van a szombati bajnokinak, tudom, hogy ez presztízsmérkőzés, nekünk azonban a pozitív visszajelzés miatt lenne fontos a győzelem. Jót tenne az önbizalmunknak, megerősítene abban, hogy jó úton járunk, és van értelme annak, amit csinálunk. De minden edző a játékosaitól függ. Én is a legjobb tudásom szerint készítem fel őket, a többi rajtuk múlik.

– A magyar tulajdonosokat gyakran kritizálják azért, mert a magyar edzőket hamarabb menesztik, mint a külföldieket. A szombati ellenfelük vezetőedzőjét, Horváth Ferencet éppen csütörtökön állították fel a kispadról. Mit gondol, önnel szemben miért ennyire türelmesek?
– Talán azért, mert a profi klubok tudják, hogy a szakemberek csak akkor végezhetnek minőségi munkát, ha érzik a bizalmat. Ha kevésbé fut a szekér, és állandóan amiatt kell aggódnod, hogy elveszíted az állásod, nem tudsz eredményeket produkálni. Nagyon hálás vagyok a Debrecen vezetőinek, folyamatosan egyeztetünk, ugyanakkor úgy érzem, a klubok többsége nem döntött rosszul, amikor külföldi szakembert alkalmazott. Nézzék meg az első négy helyezett kispadját.

– Mennyire érezné biztosnak az állását, ha a portugál élvonalban szerezne huszonegy forduló után huszonegy pontot csapatával?
– Ez a klubtól függ. Van, ahol kitartanak a választott szakember mellett, de biztosan lenne olyan klub, amelynél már elfogyott volna a türelem.