MLSZ: 2018-tól kötelező lehet az NB I-es kluboknak női csapatot indítani

„2013-ban, amikor elindítottuk a szövetségben a női labdarúgás fejlesztésének programját, a bajnoki versenykiírást is megváltoztattuk – idézi az mlsz.hu Török Gábort, aki komoly meglepetésként jellemezte, hogy a bajnoki döntőben az MTK legyőzte a címvédő Ferencvárost. – Az volt a célunk, hogy olyan rendszert hozzunk létre, amelyben a magyar női bajnokság a korábbiaknál sokkal érdekesebb, izgalmas, katartikusabb módon dől el. Miután a női futball akkoriban idehaza szinte illegalitásban működött, olyan rendszerre volt szükségünk, amelynek segítségével a nézők, a média és a szponzorok figyelme is megragadható. Az ekkor bevezetett helyosztós megoldást kezdetben nagyon sokan bírálták, több kifejezetten bántó és igazságtalan mondat is megfogalmazódott a céljainkat illetően. De tudtuk, hogy az idő nekünk dolgozik, és előbb-utóbb minden szereplő számára nyilvánvaló lesz, hogy itt nem egyes csapatokat akartunk jobb vagy rosszabb helyzetbe hozni, hanem a magyar női focit szerettük volna vonzóbbá, médiaképesebbé, izgalmasabbá, eladhatóbbá tenni.”

„Nyugodtan kimondhatjuk: amit szerettünk volna elérni ezen a téren, azt a a bajnoki döntővel elértük – köszönhetően a kiválóan teljesítő, hihetetlen küzdelmet folytató csapatoknak. Nem kevésbé fontos, hogy a mostani bajnoki döntő második mérkőzését egy gyönyörű új stadionban, élő televíziós közvetítés és meglepően komoly figyelem mellett rendezhettük meg. Szerintem az ilyen jelentős változások esetén amúgy egyszer kell bátornak lenni, utána viszont érdemes konzervatívnak maradni. Amikor sok volt a kritika, akkor is ezt képviseltem, és most is, amikor a szereplők többsége már érti a céljainkat, ezen az állásponton vagyok: ha rajtam múlik, mindaddig ez a rendszer marad, amíg szüksége van a női focinak erre a mesterséges segítségre.”

„Amikor elkezdtük a reformot, sokat vitatkoztunk azon is, hogy mi legyen a két szakág, a férfi és a női labdarúgás viszonya. Nemzetközi példákat tanulmányozva világossá vált, hogy a női futball fejlesztése ott igazán sikeres, ahol a férfi futball segítő kezet nyújt. Ez a lovagias segítség persze kölcsönös előnyökön nyugszik: miközben a női csapatok stabil otthonra, háttérre lelhetnek, a férfi klubok – a női sportsikerek mellett – szurkoló lányokat, barátnőket és családokat, a gyerekeiket majd örömmel focizni engedő anyukákat kapnak.”

Az mlsz.hu írásából kiderül, hamarosan az elnökség elé kerül a javaslat, amely a két utánpótlás leány csapat indítása mellett 2018-tól a férfi NB I-ben, 2019-ben pedig az NB II-ben is elvárja a női felnőtt csapat szerepeltetését.

„Abban bízunk, hogy a férfi klubok előbb-utóbb maguk is belátják a reform értelmét, megismerik, megszeretik a női focit. Szerencsére vannak már nagyon jó példák – mint például a Ferencváros, az MTK, a Győri ETO, a Szombathely vagy a Diósgyőr –, ahol értékelik a szövetség törekvéseit és sokat áldoznak a női szakágra, de látnunk kell, hogy néhány helyen nyűgnek, felesleges tehernek tartják az egészet. Jó lenne, ha a felismerés szép lassan a férfi futballban az eredményeikre joggal büszke, olyan erős klubokban is megérne, mint a felnőtt női csapatát éppen megszüntetni szándékozó Budapest Honvéd, vagy a kétségtelenül tehetséges fiatalokkal egyelőre csak a női NB II-ben szereplő Videoton. Én ebben az ügyben is az idő erejében hiszek: szabályokkal ki lehet kényszeríteni a női futballal való foglalkozást, de ahhoz a gondolkozásnak kell megváltoznia, hogy a vezetők másképp kezdjenek el tekinteni erre a szakágra.”

„Sokszor elmondtam, a női foci fejlesztésének az első szakaszában nem érdemes gólokban, pontokban és helyezésekben gondolkoznunk. Ha sikeres a tömegesítés, ha egyre több magyar klub kezdi el komolyan venni a női futballt, ha beindul a minőségi képzés és erősödik az itthoni verseny, úgyis jönnek a nemzetközi eredmények. Kétségtelen, hogy vannak már biztató jelek, a felnőttválogatott egyre jobban összeáll, a két korosztályos válogatott pedig egymás után két évben is bejutott az elitkörbe. Természetesen örülünk ezeknek a sikereknek, de én ezen a téren is a fokozatosság és a józan gondolkodás híve vagyok. Meggyőződésem, hogy nincs már olyan messze az idő, amikor története során először kijuthat a magyar női válogatottat egy világversenyre. Erre leginkább az Európa-bajnokság ad lehetőséget, hiszen ott 16 európai csapat versenyezhet, míg a világbajnokságra csak 8-an kvalifikálják magukat. 2021-ben vagy 2025-ben szerintem ez már reális elvárás lehet. S nem csupán akkor, ha – miként ezt a szövetség tervezi – Magyarország megkapja valamelyik kontinenstorna megrendezésének lehetőségét.”mlsz.hu Török Gábort, aki komoly meglepetésként jellemezte, hogy a bajnoki döntőben az MTK legyőzte a címvédő Ferencvárost. – Az volt a célunk, hogy olyan rendszert hozzunk létre, amelyben a magyar női bajnokság a korábbiaknál sokkal érdekesebb, izgalmas, katartikusabb módon dől el. Miután a női futball akkoriban idehaza szinte illegalitásban működött, olyan rendszerre volt szükségünk, amelynek segítségével a nézők, a média és a szponzorok figyelme is megragadható. Az ekkor bevezetett helyosztós megoldást kezdetben nagyon sokan bírálták, több kifejezetten bántó és igazságtalan mondat is megfogalmazódott a céljainkat illetően. De tudtuk, hogy az idő nekünk dolgozik, és előbb-utóbb minden szereplő számára nyilvánvaló lesz, hogy itt nem egyes csapatokat akartunk jobb vagy rosszabb helyzetbe hozni, hanem a magyar női focit szerettük volna vonzóbbá, médiaképesebbé, izgalmasabbá, eladhatóbbá tenni.”

„Nyugodtan kimondhatjuk: amit szerettünk volna elérni ezen a téren, azt a a bajnoki döntővel elértük – köszönhetően a kiválóan teljesítő, hihetetlen küzdelmet folytató csapatoknak. Nem kevésbé fontos, hogy a mostani bajnoki döntő második mérkőzését egy gyönyörű új stadionban, élő televíziós közvetítés és meglepően komoly figyelem mellett rendezhettük meg. Szerintem az ilyen jelentős változások esetén amúgy egyszer kell bátornak lenni, utána viszont érdemes konzervatívnak maradni. Amikor sok volt a kritika, akkor is ezt képviseltem, és most is, amikor a szereplők többsége már érti a céljainkat, ezen az állásponton vagyok: ha rajtam múlik, mindaddig ez a rendszer marad, amíg szüksége van a női focinak erre a mesterséges segítségre.”

„Amikor elkezdtük a reformot, sokat vitatkoztunk azon is, hogy mi legyen a két szakág, a férfi és a női labdarúgás viszonya. Nemzetközi példákat tanulmányozva világossá vált, hogy a női futball fejlesztése ott igazán sikeres, ahol a férfi futball segítő kezet nyújt. Ez a lovagias segítség persze kölcsönös előnyökön nyugszik: miközben a női csapatok stabil otthonra, háttérre lelhetnek, a férfi klubok – a női sportsikerek mellett – szurkoló lányokat, barátnőket és családokat, a gyerekeiket majd örömmel focizni engedő anyukákat kapnak.”

Az mlsz.hu írásából kiderül, hamarosan az elnökség elé kerül a javaslat, amely a két utánpótlás leány csapat indítása mellett 2018-tól a férfi NB I-ben, 2019-ben pedig az NB II-ben is elvárja a női felnőtt csapat szerepeltetését.

„Abban bízunk, hogy a férfi klubok előbb-utóbb maguk is belátják a reform értelmét, megismerik, megszeretik a női focit. Szerencsére vannak már nagyon jó példák – mint például a Ferencváros, az MTK, a Győri ETO, a Szombathely vagy a Diósgyőr –, ahol értékelik a szövetség törekvéseit és sokat áldoznak a női szakágra, de látnunk kell, hogy néhány helyen nyűgnek, felesleges tehernek tartják az egészet. Jó lenne, ha a felismerés szép lassan a férfi futballban az eredményeikre joggal büszke, olyan erős klubokban is megérne, mint a felnőtt női csapatát éppen megszüntetni szándékozó Budapest Honvéd, vagy a kétségtelenül tehetséges fiatalokkal egyelőre csak a női NB II-ben szereplő Videoton. Én ebben az ügyben is az idő erejében hiszek: szabályokkal ki lehet kényszeríteni a női futballal való foglalkozást, de ahhoz a gondolkozásnak kell megváltoznia, hogy a vezetők másképp kezdjenek el tekinteni erre a szakágra.”

„Sokszor elmondtam, a női foci fejlesztésének az első szakaszában nem érdemes gólokban, pontokban és helyezésekben gondolkoznunk. Ha sikeres a tömegesítés, ha egyre több magyar klub kezdi el komolyan venni a női futballt, ha beindul a minőségi képzés és erősödik az itthoni verseny, úgyis jönnek a nemzetközi eredmények. Kétségtelen, hogy vannak már biztató jelek, a felnőttválogatott egyre jobban összeáll, a két korosztályos válogatott pedig egymás után két évben is bejutott az elitkörbe. Természetesen örülünk ezeknek a sikereknek, de én ezen a téren is a fokozatosság és a józan gondolkodás híve vagyok. Meggyőződésem, hogy nincs már olyan messze az idő, amikor története során először kijuthat a magyar női válogatottat egy világversenyre. Erre leginkább az Európa-bajnokság ad lehetőséget, hiszen ott 16 európai csapat versenyezhet, míg a világbajnokságra csak 8-an kvalifikálják magukat. 2021-ben vagy 2025-ben szerintem ez már reális elvárás lehet. S nem csupán akkor, ha – miként ezt a szövetség tervezi – Magyarország megkapja valamelyik kontinenstorna megrendezésének lehetőségét.”