Eltanácsolták az NB II-ből, bajnok lett az NB I-ben – hihetetlen kispesti történetek

A SAJÁT NEVELÉSŰ MAG

A Honvéd sikerének egyik kulcsa természetesen abban keresendő, hogy van egy fiatalok alkotta mag, ezek a fiatalok a Magyar Futball Akadémián együtt nőttek fel, az évek alatt összekovácsolódtak, megtanultak egymásért is küzdeni. Ugyanakkor a nagy közös sikerig rendkívül rögös út vezetett. Két éve, amikor a légiósokkal teletűzdelt Honvéd épphogy benn maradt az első osztályban, még az sem tűnt biztosnak, hogy a most kulcsszerepet játszó Bobál Dávid, Gazdag Dániel, Koszta Márk és Holender Filip alkotta négyesből stabil NB I-es játékosok lesznek.

Bobál Dávid két éve kölcsönben az NB II-es Sopronban próbálta megmutatni, hogy felnőttek között is képes helytállni. Sikerült bizonyítania a másodosztályban, és ikertestvérével a jelenlegi idényt a ZTE-nél töltő, néhány éve talán még nagyobb tehetségnek tartott Bobál Gergellyel ellentétben beverekedte magát a Honvédba, mi több, mára, 21 éves korára a csapat egyik legjobbjává, a védelem oszlopává vált.

A vele egyidős Gazdag Dániel fiatal kora ellenére már édesapának mondhatja magát, és a pálya közepén is olyan felelősségteljesen teszi a dolgát, ahogy azt az életben egy szülőtől el is várná az ember. Hét éve Nyíregyházáról kerül Kispestre. Három szezonnal ezelőtt még csak az NB III-ban játszott, aztán fokozatosan egyre több szerepet kapott az NB I-es csapatban, előbb 12, majd 24, most pedig már 32 meccsen játszott. És bár bosszantja, hogy nem szerzett gólt, hetet előkészített, amivel így is nagy szerepet játszott a Honvéd menetelésében.

Csakúgy, mint a balszélső Filip Holender, aki több mint 300 kilométerre a magyar határtól, Kargujevacban látta meg a napvilágot 1994 júliusában, egy évvel a Honvéd legutóbbi bajnoki címe után. Az egyik nagyapja ugyan magyar származású volt, de ezen kívül semmi sem kötötte Magyarországhoz, édesapja tanácsára a 2000-es évek végén mégis szerencsét próbált az MFA-nál. Felvették, bíztak benne, csapatba építették, bajnok lett és most már arról álmodik, hogy egy szép napon magyar válogatott is lesz. (Az ő esetében talán sikerül az, ami a Győrben nevelkedő, felvidéki születésű, de szlovák U-válogatott Bénes László esetében már aligha...)

A mesébe illő történetek sorát folytathatjuk Koszta Márkéval. Ha hisszük, ha nem, ő úgy kezdte el a most befejeződő szezont, hogy azt megelőzően még csak egyetlen NB I-es meccsen lépett pályára, még a 2014–2015-ös idényben. Azután egy évet az NB II-es Kisvárdánál volt kölcsönben, ebben a szezonban viszont már az NB I-ben játszott 31 meccset, lőtt hat gólt, és kiváltképp a DVSC elleni triplájával főszereplővé vált a bajnoki hajrában.

Érdekes, hogy az idősebb honvédos utánpótlás korosztályokból már csak egy-egy játékos maradt meg hírmondónak a mostani csapatban: az 1993-asokból Nagy Gergely, a '92-esekből Baráth Botond, a rangidős pedig az 1990-es csapatkapitány, az egyébként győri születésű Hidi Patrik. Ezzel együtt hatalmas fegyvertény, hogy a felsorolt, a kispesti utánpótlásból kikerülő hetes (többen is vannak, de említettek számítottak stabil csapattagnak) ilyen sikert tudott elérni.

Persze azt már nem tudjuk meg, mi lett volna, ha az MLSZ két éve nem dönt úgy, hogy anyagilag is jobban támogatja a magyar fiatalok szerepeltetését a külföldiekkel szemben, mert onnantól kaptak a korábbinál nagyobb szerepet ezek a játékosok a korábbi tucatlégiósokkal szemben, de ezt a kispesti drukkerek aligha bánják.

VILLÁMKARRIEREK

De nem ragadnánk le a saját nevelésű játékosoknál, mert akadnak még hihetetlen történetek a kispestiek háza táján.

Folytassuk a sort egy igazi Villám-karrierrel. A pályafutása során már számos klubban (Vasas, Baja, Dunaújváros, Szolnok, ZTE) futballozó, 28 éves Villám Balázs a télen azért kerülhetett Kispestre, mert a ZTE-nél ősszel kétszer is kiállították és fegyelmezetlenségei miatt szabadlistára helyezték, nem tartottak rá igényt. Nem kellett a másodosztály középcsapatának, bajnok lett az élvonalban! Persze, azt nem mondhatjuk, hogy meghatározó szerepet játszott volna a bajnoki címben, hiszen csak hat meccsen játszott csereként, de elégedettek lehettek a teljesítményével, miután szerződést hosszabbítottak vele.

A korábban 22-szer a válogatottban is szereplő, 2005-ben az FTC-vel már ezüstérmes, 2010-ben a DVSC-vel bajnok, 30 éves Laczkó Zsolthoz pedig Pakson nem ragaszkodtak a télen, így került kölcsönbe (tulajdonképpen Hajdú Ádám helyére) a Honvédhoz. Más kérdés, hogy ő sérült volt tavasszal, csak három meccsen játszott, és a nyáron távozik is.

Aztán meg kell említeni Zsótér Donátot, aki – ne szépítsük, jobb híján került tavaly nyáron a Honvédhoz. A mostani ezüstérmes Videotonnál nem ragaszkodtak hozzá, megegyeztek az átigazolásáról az Újpesttel, majd miután a lilák nem igazolhattak, hivatalosan a Duchatelet-család fennhatósága alá tartozó Sint-Truiden szerezte meg a játékjogát, de mivel ott sem számoltak vele, Kispestre került. A Honvédban 22 bajnokin játszott és tavasszal néhány meccsen főszereplővé is tudott válni, az Újpest elleni pontszerzés és a Fradi legyőzése alkalmával is fontos gólt szerzett, valamint bevette a Paks kapuját is.

A 28 éves kapus, Gróf Dávid tíz éve még a skót élvonalbeli Hiberniannál védett, edzőmeccsen szerepelt a Lionel Messivel felálló Barcelona ellen is, majd 2008-ban ittas vezetésen érték, amiért egy éjszakát rendőrségi fogdában kellett töltenie. Ezután a pályafutásában is lejtmenet következett, alacsonyabb osztályú angol, majd német csapatokban játszott. Többször járt itthon próbajátékon, de nem igazán kapkodtak érte, mígnem 2015 nyarán a Csákvár szerződtette, amely előtte épphogy csak benn maradt az NB II-ben, hogy aztán egy évvel később a Honvédhoz igazoljon (a klubot évekig szolgáló, rutinos Kemenes Szabolcs pótlására), bajnok legyen, ma pedig már a magyar válogatott keretével készül az Andorra elleni vb-selejtezőre.

TALÁN MÁR LEVEZETNI JÖTTEK – ERRE BAJNOKOK LETTEK

Aztán ott vannak az „öregek", akik jószerével már csak levezetni mentek Kispestre, erre tessék, pályafutásuk egyik legnagyobb sikerét érték el. A 35 éves Dusan Vasziljevics 2011-ben bajnok volt a Videotonnal, majd három évet Újpesten húzott le, kupát is nyert a lilákkal, de összekülönbözött Nebojsa Vignjevics vezetőedzővel, és két éve már úgy volt, hogy egy osztrák harmadosztályú csapatban fog futballozni, akár a pályafutása végéig is. Aztán jött, látott, ebben a szezonban 15 bajnokin játszott (egy gólt is szerzett) és bajnok lett!

Akárcsak az egyszeres bosnyák válogatott középpályás, Djordje Kamber, aki 2013-ban az ETO-val már volt bajnok, de aligha gondolta volna 2015-ös érkezésekor, hogy ez Kispesten is összejöhet. Pláne nem középhátvédként és csapatkapitányként. Marco Rossi három belső védős rendszerében ugyanis tavasszal már szinte végig a védelemben kapott helyet, a bajnoki hajrában, Hidi Patrik sérülését követően pedig már a kapitányi karszalagot is ő viselte. A 33 fordulóból 32 meccsen játszott, mindig kezdett és csak kétszer cserélték le, három gólt szerzett – 33 évesen.

A 31 éves Ivan Lovric egy év kihagyással 2011 óta szerepel a Honvédnál, de rá is igaz, hogy amikor 2015-ben Kamberrel és Vasziljeviccsel együtt aláírt az NB I-ben akkor éppen csak benn maradó klubhoz, nem gondolhatta, hogy ez lesz belőle. Ő 28 bajnokit játszott ebben az idényben.

AZ ELTILTOTT ÉS A KÖZÉPHÁTVÉDBŐL LETT GÓLKIRÁLY

Nem célunk, hogy a teljes keretet végignézzük, de tovább is van – ezért mondjuk még!

Mondjuk és kimondjuk azt, amit a Honvédnál sokáig igyekeztek elhallgatni: a pályafutása során 65 olasz élvonalbeli meccsen nyolc gólt szerző korábbi Juve-csatár Davide Lanzafamét azért tudta 2013-ban szerződtetni a Honvéd, mert Olaszországban fogadási csalási ügybe keveredett, eljárás indult ellene, amiért nemkívánatossá vált, majd a kispesti kaland után el is tiltották 16 hónapra. A büntetését letöltötte, ha úgy tetszik, megbűnhődött tettéért (azért, hogy mérkőzések eredményeinek befolyásolásáért pénzt fogadott el – ezt be is ismerte). Aztán a 2014–2015-ös idényben a másodosztályú Perugiában tért vissza a pályára, de sem ott, sem később a Novarában nem ment neki igazán a játék, a két csapatban 57 meccsen csak egy gólt szerzett.

Aztán visszatért Kispestre, és tulajdonképpen ott folytatta, ahol 2013-ban abbahagyta. Négy éve az utolsó három bajnokiján négy gólt szerzett, a 2016–2017-es szezonban pedig gólpasszal kezdett a 8. fordulóban, majd a kilencediktől egymás után hét meccsen talált a kapuba. Összesen 11 gólig jutott, hat találatot pedig előkészített. Ugyanakkor nemcsak góljai, hanem csapatmunkája, szenvedélyes, megalkuvást nem tűrő játéka miatt is kiemelkedett a Honvédból. teljesítménye értékét az is mutatja, hogy mind az InStat elemzőrendszer, mind a Nemzeti Sport tudósítói és az NSO olvasói álomcsapatába is bekerült, utóbbi csapatba a legtöbb szavazattal.

A hihetetlen történetek sorából természetesen Eppel Márton sem hiányozhat, aki a Nemzeti Sport osztályzatai alapján a szezon legjobbjának bizonyult, és nem mellékesen 16 góllal, az NB I gólkirályaként segítette 14. bajnoki aranyérméhez a Honvédot.

Eppel Márton, akit 2016 telén az NB II-es Dunaújvárostól szerződtetett Marco Rossi. Amikor a Honvédhoz érkezett, akkor az NB I-es statisztikai lapján, korábbról (a Dunaújváros, a Paks és az MTK játékosaként) 94 mérkőzés és mindösszesen 13 gólt szerepelt. Másfél év kispesti tartózkodás után viszont immár 132 meccsnél és 34 gólnál jár, vagyis a Honvédban 38 bajnokin 21-szer talált be.

Pedig tehetségére már korán felfigyeltek: 2010 végén, 19 évesen az MTK-tól az angol Oldhamhez, 2011-ben pedig a holland élvonalbeli NEC-hez került, de Angliában elszakadt a keresztszalagja, az Eredivise-ben csak egy mérkőzés és 21 perc jutott neki. Aztán Paksra igazolt, ahol a saját ötlete nyomán még védőt is játszott Kis Károlynál. Akkor még jóformán senki sem tudta, hogy egyszer majd ő lesz a gólkirály és a Honvéd drukkerei több dalba is belefoglalják a nevét.

A SOKADOSZTÁLYÚ OLASZ EDZŐ ÉS A HIVATÁSOS FILMRENDEZŐ

És hogy ki faragott bajnokcsapatot ebből a társaságból? Az 52 éves Marco Rossi, aki játékosként több élvonalbeli klubnál is megfordult, de edzőként a Honvéd előtt még csak másodosztályú csapatot sem irányított. Kispestre 2012-ben érkezett, első szezonjában nagy meglepetésre rögtön bronzérmes lett az együttessel, a következő szezon hajrájához érve, zsinórban öt vereség után azonban lemondott. Távozását egy még sikeretlenebb időszak követte a Honvédnál, és miután Rossi sem talált új klubot magának (hiába hozták hírbe több csapattal), kilenc hónap elteltével visszatért, s 2015 tavaszán benn tartotta a csapatot az NB I-ben. Hogy aztán két évvel később, immár bajnokként, szerződése lejártával bejelentse a távozását.

Végül, de nem utolsósorban még egy embert mindenképp meg kell említenünk, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a piros-feketék bajnoki címet ünnepelhettek, és legalább annyira kalandos a története, mint a fent említett játékosoké. Ő a Honvéd fura ura, az „amerikás magyar" üzletember, George F. Hemingway, született Szabó György.

Hogy a New York Egyetemen még film- és televíziórendező szakon végzett Hemingwayből hogyan lett Magyarországon étteremlánc tulajdonos, labdarúgó-játékvezető és 2006-tól a Honvéd labdarúgócsapatának elnöke, azt most nem részleteznénk. Mint ahogy azt sem, hány emberrel, a futballközeg mely szereplőivel voltak nagyon éles vitái az elmúlt években, hányszor fenyegették meg őt a szurkolók, hányszor küldte képletesen szólva melegebb éghajlatra a sajtó vagy a Magyar Labdarúgó-szövetség munkatársait, hányszor fakadt ki rendszeresen vezetett internetes naplójában és mondott lesújtó véleményt kritikusairól.

Inkább megmaradnánk a tények rögzítésénél: George F. Hemingway 2006-ban vette át a három évvel korábban az NB I-ből kieső (igaz, egy évvel később vissza is jutó) klub irányítását, amely a 2000-es évek első felében jobbára a bennmaradásért harcolt. A Hemingway-éra rögtön egy trófeával indult, 1996 után 11 évvel Magyar Kupát nyert a Honvéd, majd 2009-ben is Kispestre került a Magyar Kupa (2008-ban a döntőben maradtak alul a kispestiek). 2013-ban, 19 év szünet után ismét dobogóra állt a Honvéd az NB I-ben. Hemingway 2007-ben alapította meg a Magyar Futball Akadémiát, amelynek növendékei tíz évvel később, illetve 24 évvel a klub legutóbbi, 1993-as első osztályú bajnoki elsőségét követően főszerepet játszottak a klub újabb, 14. NB I-es aranyérmében.