Talán még emlékeztél arra, Lajos, amikor Varasdinac, a jugoszláv spori kiállította Albert Flóriánt, a Császárt, amiért téged nemes egyszerűséggel mellbe talpalt. Feszült hangulatú aranycsata volt az 1965. október 31-én, délidőben a Népstadionban. Akkor és ott értél a csúcsra, a Vasas bajnokcsapatának tagjaként, s évek, évtizedek múltán sem mondtad, de talán fájt, hogy egyszer sem szerepelhettél a válogatottban.
Vajon kárpótolt-e az élet azzal, hogy később a Győri ETO színeiben két Magyar Népköztársasági Kupa-győzelmet ünnepelhettél? S gondoltál-e ezekre utolsó éveidben Leányfalun, amikor is egyre nagyobb csend vett körül? Az öregség és az egyedüllét csendje. Segített-e magányodban, teljesen visszavonult életedben az a sok-sok felejthetetlen emlék?
Az emlékeid, amelyeket most elvittél magaddal.
Az emlékeid, amelyek miatt mégis velünk maradsz.