Simon: Senki sem kishitűen üldögél az öltözőben

SIMON KRISZTIÁN: SENKI SEM KISHITŰEN ÜLDÖGÉL AZ ÖLTÖZŐBEN

– Ha azt mondom, Asmir Suljic?
– Azt felelem rá, remek srác.

– Emlékeztetőül mondom, négy esztendővel ezelőtt ott volt a pályán, amikor bosnyák származású csapattársa bemutatkozott a bajnokságban.
– Tényleg?! Ennek örülök. Melyik csapat ellen játszottunk?

– A Haladás ellen, egy egy lett.
– Összefolynak a meccsek, sajnos nem emlékszem rá. Asmir egyébként tényleg jó srác, emlékszem, félkész játékosként érkezett annak idején Újpestre. Eleinte csak lestünk, ki ez a vékonyka fiú, jön egy erősebb fuvallat és elfújja. Furcsálltuk, hogyan kerülhet Újpestre egy ilyen srác, ám amikor kimentünk a pályára és megláttuk az első labdaérintését, leesett az állunk. Fantasztikusan bánik a labdával, olyat tud, amit tanítani nem lehet. A pályán és azon kívül is jól megértettük egymást, sok gólpasszt adtunk egymásnak.

– Szombaton ki lehet a nyerőember?
– Nagyon remélem, hogy én. Jó erőben vagyok, bár még mindig türelmesnek kell lennem magammal szemben. Hosszú ideig voltam sérült, annak viszont örülök, hogy a mostani bajnokságban eddig minden találkozón lehetőséget kaptam. Hol több, hol kevesebb idő jutott nekem, de ott voltam a pályán, és ez nekem most nagyon sokat jelent.

– A bajnokságban kemény sorozatban vannak, a Ferencvárossal szemben egy nullára elveszített derbi után a Videoton következik, majd mennek a Vasashoz, utána a Honvédot fogadják. Bírják a tempót?
– Ez nem lehet kérdés! A magam részéről kifejezetten örülök, hogy egymást követik az ilyen kemény meccsek. Az erősebb csapatok ellen valamiért rendre jobban megy nekünk a játék, ne kérdezze, miért... Talán mert ők nem állnak be védekezni, hozzánk hasonlóan ők is bátran támadnak. A Videoton is ilyen együttes, játssza a futballt, biztos vagyok benne, lesznek üres területek. Szombaton nem a küzdelem, hanem a játék lesz előtérben – legalábbis nagyon bízom benne. A bajnokságban a Vidi elleni első mérkőzésen is bizonyítottuk, hogy igenis pariban lehetünk a nagycsapatokkal. Vezettünk, nekünk állt a meccs, aztán a hajrában csak egyenlítettek, s kettő kettő lett a vége.

– Jól hallottam, a Videoton nagycsapat az Újpestnek?
– Ha a tabellát nézzük, igen. A Videoton a listavezető, mi pedig... Ezt inkább hagyjuk. Sajnos valamiért nem úgy megy, ahogy szeretnénk.

– Hol a mostani Újpest helye a bajnokságban?
– Látom a lehetőséget az együttesben. Tisztában vagyok vele, nem állunk jó helyen a tabellán, de többre vagyunk képesek! Nem azt mondom, hogy az első kettőn lenne a helyünk, hiszen a Videoton és Ferencváros egyelőre összeszokottabb együttes. Az élmezőnyben ott a helyünk, sokkal előrébb kellene állnunk. Nagy lökést adna, ha végre kijönne a lépés.

– Nyomban megjönne az önbizalom?
– Az önbizalmunkkal így sincs gond. Szorgalmasan dolgozik mindenki, lelkesen várjuk a mérkőzéseket, egyikünk sem kishitűen üldögél az öltözőben.

– Mi dönthet a szombati mérkőzésen?
– Egy villanás. Ahogy a Fradi elleni derbin is ez döntött... Böde Dániel beindult, és befejelte a labdát. Szoros mérkőzés lesz a Videoton ellen is.

– Simon Krisztiánban benne van ez a villanás?
– Bennem igen. Csak végre jöjjön is ki. De persze azt sem bánom, ha bárki más villan meg szombaton, a lényeg, hogy győzzünk. Nagyon kellenek a pontok.

ASMIR SULJIC: AZ ÚJPEST JOBB ANNÁL, HOGY KILENCEDIK LEGYEN

– Emlékszik még az első meccsére az Újpestben?
– Hogyne, a Szolnok elleni Ligakupa-mérkőzésen játszottam először 2013-ban. Három nappal azután, hogy aláírtam a szerződésemet, már pályára is léphettem a Szusza Ferenc Stadionban. Abban biztos vagyok, hogy nyertünk, de abban nem, hogy mennyire.

– Kettő nullára. A bajnoki bemutatkozása is ennyire élénken él önben?
– Látja, az nem. Talán a Haladás volt az ellenfelünk.

– Eddig stimmel. A végeredmény is dereng?
– Nyertünk, ugye?

– Egy egy lett a vége, Dusan Vasziljevics lőtte a góljukat.
– Tényleg! Négy éve már ennek, de rég volt...

– Azon a mérkőzésen még a csapattársa volt az a futballista, aki manapság is a lila-fehéreket erősíti. Tudja, kiről van szó?
– Simon Krisztiánról! Szerettem „Mócival" játszani, őt tartottam az akkori Újpest legjobbjának. Amikor megérkeztem, nyomban feltűnt, milyen jól bánik a labdával, nem csodálom, hogy később szerződtette az 1860 München. Nagyon sajnáltam, hogy Németországban megsérült, ha nem szakad el kétszer is a keresztszalagja, még többre vitte volna. Remélem, előbb-utóbb visszanyeri a sérülését megelőző formáját, barátként kívánom neki, hogy még számos sikerben legyen része. Noha ma már vetélytársak vagyunk, a viszonyunkról sokat elárul, hogy a bajnokság első körében rendezett Videoton–Újpest mérkőzést követően mezt cseréltünk. Az az összecsapás egyébként úgy végződött kettő kettőre, hogy öt perccel a lefújást megelőzően még kétgólos hátrányban voltunk, de miután két perc alatt egyenlítettünk, a győztes gólt is megszerezhettük volna. Jól játszottunk aznap, ha nem a bravúrt bravúrra halmozó Filip Pajovics védi a lilák kapuját, simán nyerünk.

– Feltehetőleg ezúttal is az ő eszén kell túljárniuk ahhoz, hogy begyűjtsék a három pontot.
– Megoldjuk valahogy... A szóban forgó meccs a Bordeaux elleni Európa-liga-párharc közé „ékelődött be", a franciaországi mérkőzés után kicsit fáradtak voltunk – most nem vagyunk azok. Ha úgy játszunk, mint egy hete a Puskás Akadémia ellen, nincs okunk félni. A szezon legjobb teljesítményét nyújtottuk legutóbb, ha képesek leszünk megismételni, győzünk.

– Éllovasként a kilencedik helyezett vendégei lesznek. Ha innen nézzük, kötelező nyerniük.
– Ha innen nézzük, valóban, csakhogy az Újpest jobb csapat annál, mint hogy a kilencedik helyen álljon. Tisztelem benne, hogy bátran futballozik, nem arra törekszik, hogy kibekkelje valahogy a meccset. Más kérdés, hogy nincs éppen csúcsformában, ráadásul a derbi elvesztése sem tett jót a lelkeknek.

– Az ön újpesti kötődése mára megszűnt?
– Sohasem felejtem el, hogy az első lépéseimet a magyar labdarúgásban a Megyeri úton tettem meg, a klubnak mindig helye lesz a szívemben, másként is készülök az ellene vívandó találkozókra, mint a többire. Ugyanakkor a Vidinél is otthonra leltem, sokat köszönhetek a fehérváriaknak is, motivál, hogy ezt a pályán viszonozzam. Eddigi pályafutásom során két trófeát nyertem, mindkettőt Újpesten, szerintem itt az ideje, hogy a Videoton játékosaként bővítsem a gyűjteményemet. Méghozzá mindjárt két serleggel...