Holender: A sors rám kacsintott, én meg a fájós szememmel vissza

– A szemmel verés tipikus esete…
– Fogalmazhatunk így is, no meg úgy is, hogy gyerekkoromban az eszembe véstem, hogy a szemem mindig a labdán legyen – vette a lapot Holender Filip, aki a Puskás Akadémia ellen 4–3-ra megnyert mérkőzés 23. percében különös módon talált a kapuba. – Davide Lanzafame beadása után az arcomról pattant a labda a hálóba, utána egy percig alig láttam a bal szememre. Ennyit persze megért. Túlzás lenne azt állítani, hogy életem legszebb gólját szereztem, ám legalább annyira örültem neki, mint a Diósgyőr elleni bombának. Több okból is emlékezetes marad a megmozdulás: egyfelől kevesen érnek el gólt az arcukkal, másfelől presztízsmeccsen szereztem.

– Ha nem lett volna elegendő a homályos tekintet, Davide Lanzafamétól még egy taslit is kapott a gólöröm közben.
– Ó, az semmi nem volt ahhoz képest, amit Kadima Kabangu kapott tőle a mezőkövesdi győztes gólja után. Mielőtt adott egy baráti fülest, Davide is azt mondta, milyen fontos volt, hogy középen érkeztem. Ahogy engem, úgy őt sem érdekelte, hogyan jutott el a labda a hálóig, a lényeg, hogy eljutott. Egy héttel korábban Balmazújvárosban volt egy jó lövésem, de a labda a lécről a gólvonalra, onnan pedig kifelé pattant. Akkor balszerencsés voltam, most szerencsés. A sors rám kacsintott, én meg a fájós szememmel vissza.

– A nyolcvannyolcadik percben még három kettőre vezettek a vendégek. Akkor aláírta volna a döntetlent?
– Lehet, hogy máskor aláírtam volna, de ezt a mérkőzést mindenáron meg akartam nyerni. Így voltak ezzel a társaim is, ezért mentünk töretlenül előre. Miután Davide egyenlített, senki sem vitte túlzásba az ünneplést – hol-ott gyönyörű szabadrúgásgólt lőtt –, rohantunk vissza a középkezdéshez, hogy mihamarabb folytatódhasson a játék. Tudtuk, vagyunk annyira erősek, hogy a hátralevő néhány percben szerezzünk még egy gólt. S lám, újfent bebizonyosodott, hogy amikor egy csapatban mindenkit ugyanaz a cél vezérel, annak meglesz az eredménye.

– Az utolsó hat percbe két kispesti gól és egy felcsúti kiállítás fért bele. Hogyan élték ezt meg?
– Hadd kanyarodjak vissza addig, hogy az ellenfél másodszor is vezetéshez jutott. A hibáink vezettek odáig, hogy hátrányba kerültünk, de senki sem azzal foglalkozott, hogy a másikat okolja, épp ellenkezőleg, mindenki ment előre, hogy előbb egyenlítsünk, majd a győztes gólt is megszerezzük. Végül csodálatos győzelmet arattunk, olyan pillanatokat éltünk át, mint a tavasszal. Ezekért érdemes futballozni.

– Az első nyolc fordulót sérülés miatt kénytelen volt kihagyni, azóta hét meccsen lépett pályára, szélső létére három gólnál jár. Kijelenthető, hogy jól megy a játék?
– Igyekszem minden alkalommal hozzátenni némi pluszt a játékhoz. Úgy érzem, eddig sikerült. Élvezem a focit, ösztönöz, hogy bajnokcsapat tagjaként küzdhetek hétről hétre. Ez felelősséggel is párosul, de nincs ezzel gondom, szeretek nyomás alatt játszani.

– Ezek szerint van teher a Honvédon?
– Egy bajnokcsapaton mindig van, ám ennél nehezebb terhet senki se cipeljen. Büszke vagyok arra, hogy Kispesten futballozhatok, tizennégy évesen kerültem ide, rengeteget kaptam a klubtól. Ezt természetesen próbálom viszonozni. Amíg bírom szuflával, hajtok a csapatért, a szurkolókért és mindenért, amit a Honvéd jelent nekem.

– A legutóbbi két fordulóban újra az előző idénybeli hadrendben futballoztak. Az egyik pillanatban védőként, a következőben támadóként kell helytállnia. Nem okoz ez problémát?
– Szégyellhetném magam, ha gondot okozna. Nem tagadom, hogy a mérkőzések végére elfáradok, ezt nevezik jóleső fáradtságnak. Főleg akkor érzem így, ha nyerünk.

– Újabb győzelmüknek köszönhetően a negyedik helyről várják a folytatást, csak rosszabb gólkülönbségük miatt szorulnak a Debrecen mögé, a Videoton és a Ferencváros azonban hétpontnyi távolságra van. Valós képet mutat a tabella?
– Egy éve ilyenkor hattal voltunk lemaradva az éllovas Vasas mögött. Ha maximálisan nem is, többé-kevésbé elégedettek lehetünk a szereplésünkkel. Nyilván jó lenne veretlenül állni, ám a futballban sajnos előfordul, hogy vereséget szenved a csapatod. A helyzetünket nem könnyíti meg, hogy amíg az előző idényben némelyek legyintettek ránk, ma már mindenki komolyan vesz bennünket. Ellenünk, vagyis a bajnokcsapat ellen akarja csak igazán megmutatni, mit tud.

– A szombati találkozót az újdonsült szövetségi kapitány, Georges Leekens is a helyszínen nézte meg.
– Utólag láttam egy fotón, hogy ott volt. Örülök, hogy Honvéd-győzelemnek lehetett szemtanúja.

– Ennyi?
– Az U21-es válogatott mezét magamra húzhattam, nem titok, egyszer a felnőttét is szeretném. Ez persze nem elegendő ahhoz, hogy meghívót kapjak. Annak érdekében még az eddiginél is többet kell tennem, és teszek is. A bajnoki cím elhódításával valóra vált az egyik vágyam. De alig múltam huszonhárom, vannak még bőven álmaim.