– Hogy áll a szavazás?
– Milyen szavazásra gondol? – kérdezett vissza Herczeg András, a DVSC vezetőedzője.
– Feltételezem, nem most értesül arról, hogy egyike annak az öt személynek, akit jelöltek az év sportembere címre Debrecenben.
– Jó érzés és egyben megtiszteltetés is, hogy felkerültem a listára, ugyanakkor valamit nem szabad elfelejteni: az, hogy gondoltak rám, a csapat szereplésének is szól. Tarthattam volna én bármilyen jó edzéseket a magunk mögött hagyott esztendőben, ha a DVSC sorban szenvedi el a vereségeket, aligha jutok bárkinek is az eszébe.
– A klub honlapja szerint vasárnap délután négy órakor a szavazatok harminchét százalékát Herczeg András szerezte meg, és ezzel – sorrendben – az atléta Kozák Lucát, a kosaras Molnár Andrást, az uszonyos úszó Senánszky Petrát és a gyorkorcsolyázó Nagy Konrádot is maga mögé utasítja.
– Tudok róla, de még változhat az állás. Őszintén mondom, már az is sokat jelent, hogy egyáltalán gondoltak rám, és ha végül nyernék, az még boldogabbá tenne.
62 éves lesz július 11-én |
169 NB I-es mérkőzésen ült a Loki kispadján |
21 éve lesz április 6-án, hogy először lett a Debrecen vezetőedzője |
2009 az az esztendő, amikor a DVSC-t a Bajnokok Ligájában a csoportkörbe vezette |
2010 – egy évvel később az Európa-ligában jutott a csoportkörig |
– Azt tudja, hogy ebben az esztendőben jubileumot ünnepelhet?
– Így hirtelen nem ugrik be, mire gondol...
– Nyáron lesz negyven esztendeje, hogy a Debrecen játékosaként bronzérmet vehetett át az NB II-es bajnokság végén.
– 1978... Valóban negyven éve már, hogy Teleki Gyula irányításával harmadikok lettünk a húszcsapatos mezőnyben. Abban az idényben kevesebbet játszottam, persze ettől még szép emlék a bronzérem.
– Lassan a Lokinál is kezdődik a munka, ám mielőtt a felkészülésről beszélnénk, árulja el, sikerült kikapcsolódni a szabadság alatt?
– Néhány napra el tudtam engedni a futballt, ám nagyon hamar azon kaptam magam, hogy alig várom, a televízió adjon valamilyen mérkőzést. Valamennyi bajnokságnak megvan a sajátossága, a spanyolt a technikás stílus jellemzi, Angliában elképesztő az iram, a Bundesligában pedig hihetetlen a precizitás. Nem tagadom, nemegyszer órákig a képernyő előtt maradtam.
– Január tizenegyedikén állapotfelméréssel indul a DVSC felkészülése. A folytatásban mire számíthatnak a labdarúgók?
– Munkás napok, hetek következnek. Nyilván más a téli felkészülés, mint mondjuk húsz évvel korábban, de ettől még a lényeg nem változott: próbáljuk azt az alapot megteremteni, amire lehet építeni a tavasz folyamán.
– Jó pozícióból várhatják a folytatást, hiszen az eddigi tizenkilenc forduló után csak a Ferencváros és a Videoton előzi meg a DVSC-t. Ha belegondolunk, hogy az előző idényben az utolsó fordulóban sikerült kiharcolni a bennmaradást, túlzás nélkül mondható, minden várakozást túlszárnyaltak.
– Nehezen indult a bajnokság, végül azonban kellemes meglepetés lett a szereplésünk, akár a mutatott játékot, akár az eredményességet nézzük. A labdarúgók nagyszerűen teljesítettek, sok pozitív visszajelzést kaptunk, hogy mást ne mondjak, ezért is kerülhettem fel a beszélgetésünk elején már említett listára.
– Azért az indulásnál még nem úgy tűnt, hogy a Loki harmadikként zárja az őszt. Amikor öt forduló után még nem volt győzelme a csapatnak, nem fordult meg a fejében, hogy az előző idényhez hasonló várhat a Lokira?
– De, bizony megfordult, el is voltam keseredve. Nyáron jól sikerültek a felkészülési összecsapásaink, de akkor is mondtam, majd a tétmérkőzések mutatják meg, mit is érünk valójában. Még a rajt előtt sokan kérdezték, mi a célunk az előttünk álló bajnoki évben, én pedig rendre azt feleltem: hasonló traumát nem szeretnénk átélni, mint amilyenben az előző bajnokságban részünk volt. Vagyis stabilizálni akarjuk a helyünket a mezőny első felében, hogy ne kerüljünk még egyszer hasonló helyzetbe.
– A Vasas elleni négy egyes sikerrel elkapták a fonalat, az után kilenc bajnokiból álló veretlenségi sorozatot produkáltak. Akkor viszont nem fordult meg a fejében, hogy valami nagyon szép is kisülhet ebből az idényből?
– Nem gondoltam rá. Úgy voltam vele, nyújtsuk a jó szériánkat, amilyen hosszúra csak lehet, de a dobogó vagy az esetleges nemzetközi szereplés lehetősége nem foglalkoztatott. Persze örültem, amikor láttam, a közönségünknek egyre jobban tetszik a játékunk, és közben azt is értékeli, hogy az eredményeket javarészt saját nevelésű futballistákkal érjük el. Jó arra gondolni, hogy harmadikok vagyunk, de nagyon szoros a mezőny. A Honvéd, az Újpest, a Diósgyőr vagy a Paks is jelentős erőt képvisel, nyilván szeretne előbbre lépni, úgyhogy nagyon nehéz megőrizni a jelenlegi pozíciót. Meglehet, sokan megmosolyognak, esetleg kishitűnek tartanak, de még mindig azt nézem, hogy tizenkét pontra vagyunk a kieső helyen álló Balmazújvárostól, így nem dőlhetünk hátra.
– A riválisok nyilván erősítenek – önnek lesz lehetősége minőségi labdarúgó igazolására?
– Az edzők már csak olyanok, hogy mindig szeretnének igazolni, de mindig meg kell nézni, a klub lehetőségei mit engednek meg. Egy biztos, nagy változás nem lesz a keretünkben.
– Azt hallani, Justin Mengolót Romániába hívják…
– Arra számítok, hogy a kameruni légiós a játékosunk marad.
Január 11-én és 12-én orvosi vizsgálattal, állapotfelméréssel kezdődik a DVSC felkészülése, majd három héten keresztül hazai környezetben készül az együttes. A Loki megmérkőzik a Szegeddel és a Kisvárdával is, majd február 5-től tíz napon keresztül a törökországi Sidében edzőtáborozik. Az előzetes tervek szerint öt felkészülési találkozó vár a labdarúgókra, lesz olyan nap, amikor kétszer is pályára lépnek – így valamennyi kerettag kilencvenperces terhelést kap. |
– A Nemzeti Sport osztályzatai alapján Bényei Balázs és Tőzsér Dániel is bekerült az ősz csapatába. Jelent ez valamit a DVSC vezetőedzőjének?
– Ha lehet, még tovább mennék. Az nso.hu szavazásán a szurkolók Tőzsér Dánielt, Szatmári Csabát és Varga Kevint is beszavazták az idény csapatába, és amikor az egyik barátom felhívott ezzel a hírrel, rögvest jobb napom lett. Négy debreceni játékos került be a szaklap és a szurkolók csapatába! Ez szép elismerés.
– Mint ahogy az is, hogy sokan a szövetségi kapitányi poszt egyik várományosának tartották, igaz, az MLSZ választása végül Georges Leekensre esett. Ősszel találkozott a belga szakemberrel, milyen benyomásokat szerzett?
– Bízom benne, még sok ilyen találkozóra kerül sor. Tulajdonképpen az edzőkollégákkal csak ismerkedtünk Georges Leekensszel, a jó hangulatú összejövetelen szimpatikus embert ismertem meg a kapitányban. Egy biztos, a célunk közös: legyen jó a válogatott, ugyanis az egész magyar futballnak ez az érdeke.
– Nyolc évvel ezelőtt vezényelt legutóbb téli felkészülést a Debrecennek. Emlékszik, hogy sikerült akkor a tavaszi rajt?
– Nemigen…
– Négy győzelemmel kezdtek. Hasonló kezdéssel nyilván most is kiegyezne.
– Még álomnak is szép! Egyelőre csak a Balmazújváros elleni rajt foglalkoztat, márpedig az nagyon nehéz lesz. Az újoncnak végig volt tartása ősszel, nem lesz egyszerű legyőzni. Még élénken él bennünk, hogy jártunk a nyári rajton a Mezőkövesddel, sokat kell tennünk annak érdekében, hogy hasonló eset ne forduljon elő.