NB I: példa nélküli kezdeményezés a Videotonnál

Jó napot! – léptek be a némileg megszeppent kislegények az ajtón. Holott riadalomra semmi okuk nem volt, hiszen jó helyen jártak: Kovácsik Ádámtól kezdve Fiola Attilán, Juhász Rolandon és Huszti Szabolcson át Danko Lazovicsig csupa volt és jelenlegi válogatott futballista várt rájuk. A mentoraik.

Merthogy a Videoton első csapatából tizenegy játékos vállalta, hogy a klub legügyesebb gyerekeit ott segíti mostantól, ahol tudja. Amikor a vezetők felvetették az élvonalbeli labdarúgóknak, mi lenne, ha ily módon támogatnák a tehetségeket, azt remélték, ketten-hárman jelentkeznek – ebből lett kezdőcsapatnyi. A tizenegy „felnőttre” húsz gyerkőc jut, méghozzá az a húsz, aki a tudása és a hozzáállása alapján leginkább megérdemelte, hogy – Kenyeres Imre utánpótlás-sportigazgató, valamint az edzők döntése alapján – a kiválasztottak közé kerüljön.

„Először is gratulálok nektek, hogy benne vagytok a szűk körben – szólt a profiktól jobbra helyet foglaló, lassacskán feloldódó fiúkhoz Kovács Zoltán sportigazgató. – Mindez felelősséggel is társul, mindennap keményen és alázatosan kell edzenetek, úgy, ahogy azt a tőletek balra ülő játékosok tették és teszik. Csaknem háromszáz gyerek futballozik a Vidiben, mutassatok nekik is példát. Küzdjetek meg azért, hogy idővel eljussatok oda, ahová a felnőttek, játsszatok a Videotonban, a válogatottban s lehetőleg külföldön is.”

Székesfehérváron nemcsak adni akarnak ezzel a programmal a gyerekeknek, hanem kapni is. No, nem sokat, csupán annyit kérnek tőlük, hogy legalább akkora szenvedéllyel futballozzanak, ahogy eddig.

A jó példa mindenesetre ott van előttük: a tizenhetedik életévét betöltő Szabó Bálint játszhatna az U17-es vagy akár az U19-es együttesben is, de ő február óta már az első csapattal készül. Vagy ott vannak a pártfogóik, köztük a Németországban, Belgiumban vagy éppen Oroszországban megannyi sikert elérő Juhász Roland, Huszti Szabolcs és Danko Lazovics. Az ő nevük, az ő vállalásuk garancia lehet arra, hogy a program eléri célját: a tehetségek minden téren fejlődnek – szem előtt tartva az olyan fogalmakat, mint klubhűség, elkötelezettség, kudarctűrés, hit, tisztelet, önbizalom, céltudatosság, csapatszellem, szenvedély, kitartás és szorgalom.

Az ünnepi alkalomra készített okleveleket a „védelmezőjüktől” már mosolyogva átvevő srácok persze ott és akkor nyíltak meg igazán, ahol és amikor kellett: a gyepen, miután a labda is előkerült az első közös edzésen.

„Emlékszem, milyen sokat jelentett nekem, amikor még az MTK U14-es gárdájában játszottam, és időnként lejött hozzánk az első csapatból két futballista – nosztalgiázott a foglalkozás végén a jövőben elsősorban Horváth Benedekre és Rétfalvi Zsomborra felügyelő Juhász Roland. – Örömmel jelentkeztem mentornak, hiszen szeretek gyerekekkel foglalkozni. Azt látom, hogy ügyesek és lelkesek a fiúk, igyekszem jó példával szolgálni nekik. Fontos, hogy képben legyenek az első csapatot illetően, de az is fontos, hogy mi is tudjunk róluk.

Kíváncsian várom, mire megyünk egymással. Szakmailag éppúgy próbáljuk támogatni őket, mint emberileg, a telefonszámcserén már túl is vagyunk. Edzéseken és meccseken is figyelem majd Benedeket és Zsombort, sőt a többieket is. Azt kérem tőlük, hogy mindenről részletesen számoljanak be, őszintén mondják el, szerintük hogyan teljesítettek. Természetesen beszélek az edzőikkel is, mert minden visszajelzés lényeges. A srácok bízhatnak bennem, ellátom őket hasznos tanácsokkal, már az edzésen is felhívtam a figyelmüket arra, hogy a hangjukat hallani akarom, mert egy belső védőtől elvárás, hogy folyamatosan kommunikáljon a társaival. Hogy bekerültek a programba, jelentős siker, ám ezt a helyén is kell kezelniük.”