A fű Miskolcon, Mezőkövesden és Debrecenben is zöld, a pálya mérete is hasonló, mégsem ugyanaz idegenben fogadni az aktuális ellenfelet, mint hazai pályán. 2016 novemberétől a DVTK összesen 22 bajnoki és 4 kupamérkőzést játszott albérletben Mezőkövesden és Debrecenben. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt bő másfél év hazai mérkőzéseire összességében mintegy 4660 kilométert utazott pluszban a csapat, a háttérszemélyzet és a labdarúgókat minden meccsre elkísérő szurkolók.
Ha valaki egyhuzamban autóval szeretné megtenni ezt a távot, akkor az olyan lenne, mintha elindulna Diósgyőrből és meg sem állna a kazahsztáni Karagandi városáig, de a New York-Los Angeles távolság is belefér. Sőt, a Miskolc-Madrid útvonal is megjárható, vagy a Mikulás is meglátogatható a lappföldi Rovaniemi városában, mindkettő oda-vissza úttal számolva.
„Minden mérkőzésre, legyen az itthon vagy idegenben, igyekszünk kollégáimmal úgy felkészülni, hogy minden szükséges eszköz rendelkezésre álljon. A szerelés mellett a bójákat, taktikai táblát, gátakat és sok hasonlót kellett állandóan pakolni. A Diósgyőri Stadionban könnyű a dolgunk, mert néhány lépéssel elérhető a szertár, ha valamire szükség van, idegenbe viszont vinni kell mindent” – mondta el Gácsi Péter, a DVTK szertárvezetője.
„Létezik egy checklist, azon kell végigmennünk, majd két-három alkalommal ellenőrizni, hogy mindent bepakoltunk-e. Apróság, de szinte a legnagyobb odafigyelést a játékvezetők törülközője igényelte, mert azt a pályaválasztónak kell biztosítania, de a meccs után általában a csapat már régen úton van hazafelé, amikor a sporik elhagyják a stadiont. Ezért következő alkalommal ismét vinni kellett, hiszen ki tudja, nem keveredett-e el, a helyiek kimosták-e, mert ha nem, akkor használt törülközőt mégsem adhattunk nekik. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az egyik héten Debrecenben, a másik héten Mezőkövesden játszottunk, akkor bizony néha el kellett gondolkodnunk, hogy éppen hol mennyi törülközőt hagytunk” – árulta el Gácsi a klub hivatalos honlapjának.