Supka: Kíváncsi lennék, ha egy fekete macska átszaladna előttük...

– Melyik csapat lesz a bronzérmes?
– Jó kérdés… – sóhajtott fel Supka Attila, az öt fordulóval a zárás előtt a negyedik helyen álló Bp. Honvéd vezetőedzője. – A sorsolásunk nehéz, mégis van okunk bizakodni. Az Újpesttel, a Pakssal és a Debrecennel vívunk kiélezett csatát a harmadik helyért, remélem, a végén mi örülhetünk.

– Februárban együtt edzőtáboroztak a Lokival Törökországban. Esténként szóba került, hogy a bajnokság hajrájában egymással küzdhetnek a bronzért?
– Mindenről beszélgettünk Herczeg Andrásékkal, csak erről nem. Az nyilvánvaló volt már akkor is, hogy mindkét csapat szeretne nemzetközi kupaszereplést érő helyen végezni, akkor még úgy véltük, ahhoz a Magyar Kupán keresztül vezethet a legrövidebb út. Sajnos tévedtünk. Ezek után nem maradt más választásunk, mint a bajnokságban maradandót alkotni.

– Ha a DVSC az ellenfél, eszébe jut, hogy volt idő, amikor a levegőbe dobálták az Oláh Gábor utcai stadionban?
– Természetesen. Nemcsak azért gondolok jó szívvel az ott eltöltött évekre, mert két bajnokságot nyertünk, hanem azért is, mert játékosként is megfordultam Debrecenben. Szerettem ott játszani, és persze szerettem ott edzősködni. Felemelő érzés, hogy kivehettem a részem a Loki első – és második – bajnoki címéből, mindmáig jó visszaemlékezni arra, hogy fennállása során velünk lett először bajnok a klub.

– Mármint önnel és akkori segítőjével, Herczeg Andrással.
– Továbbá Horváth Bélával, Mező Józseffel és még sokan másokkal! Sok barátra tettem szert az idő tájt, legtöbbjükkel a mai napig megmaradt a remek viszony. Bandival az élen, akivel nagyon jó volt együtt dolgozni – szakmailag, emberileg egyaránt megértettük egymást. Érdekes habitusa volt, bár kívülről úgy tűnhetett, a világ leghiggadtabb edzője, tudott robbanni ő is. S bizonyára tud ma is. Legfőképpen azért, mert a futball és a csapata a mindene. Emellett módfelett babonás, kíváncsi lennék, ha egy fekete macska átszaladna előttük, amikor félúton járnak Debrecen és Budapest között, mit tenne. Lehet, hogy óvintézkedés gyanánt visszafordulna…

– Mennyire dühíti, hogy a már említett kupabúcsú a DVSC-nek „köszönhető”?
– Távol álljon tőlem, hogy az ellenfél érdemeit kisebbítsem, de ez esetben helyesebb úgy fogalmazni: magunkat okolhatjuk a kiesésért. A párharc első meccsén számos helyzetet elpuskáztunk, míg a visszavágón olyan hibákat követtünk el, amilyeneket nemhogy ezen, semmilyen szinten nem szabad elkövetni. Jóllehet ehhez kellett a Loki is, amely belekényszerített minket a hibákba. Maradjunk annyiban, borzasztóan fájt nekünk a kiesés.

– Szombaton visszavágnak?
– Kell, hogy dolgozzon bennünk az egészséges revansvágy! Közelebb kerülhetünk a dobogóhoz a három pont megszerzésével, még alakulhat úgy is, hogy megelőzzük az Újpestet. Fontos lenne a Debrecen legyőzése, mint ahogy a Mezőkövesdé is az volt múlt szombaton. Minden győzelem fontos, a mi helyzetünkben különösen.

– A legutóbbi hét bajnoki mérkőzésükből mindössze egyet veszítettek el. Kijelenthető, hogy jó formának örvend a Honvéd?
– Ha ezt nem is jelentem még ki, annyit már megállapíthatok, hogy az adott lehetőségekhez képest nem állunk rosszul, a futballisták kezdik átérezni, mit akarunk elérni. Egy bajnokcsapat nem engedheti meg magának, hogy gyengén szerepeljen! Örülök, hogy mostanra megteremtettük magunknak az esélyt arra, hogy a szezon végére odaérjünk, ahova szeretnénk.

– Pontosan hova?
– Nekem is vannak babonáim, úgyhogy ezt nem mondom ki… A formánkra visszatérve: noha nem teljesítünk rosszul, bosszant, hogy nem nyerünk meg annyi meccset, ahányat a játékunk alapján megnyerhetnénk. Hozzáteszem, ha a hátralévő öt találkozót lejátsszuk vereség nélkül, részemről rendben vagyunk.

– A következő öt mérkőzésen a jövőt is lehet építeni?
– Aligha. Jelen pillanatban az eredményesség mindennél előbbre való, a célunkat mindenáron el akarjuk érni. Más kérdés, hogy közben a magunk módján igyekszünk minél több lehetőséget adni a fiataloknak. A tizennyolc éves Májér Milán a hétvégén először volt kezdő, bizonyította, hogy megüti a mércét. Banó-Szabó Bence mellett rajta látom elsősorban, hogy jó játékos akar lenni, ha így folytatja, lehet is. Megjegyzem, én örülnék legjobban, ha a keretünk hemzsegne az ügyes fiataloktól, mert ez egyfelől azt jelentené, hogy van bennük minőség, másfelől azt, hogy a csapat elbírja a szerepeltetésüket.

– Kétezertizenkettő nyarán negyedik helyezett gárdát hagyott Kispesten. Csalódással érne fel, ha az idén is negyedik lenne a Honvéd?
– Hat éve Európa-liga-indulással párosult a negyedik hely, de ehhez az is kellett, hogy a bajnokságban előttünk végző Győrt eltiltsák a kupaszerepléstől. A mostani szezonban is előfordulhat, hogy a negyedik helyezés ismét nemzetközi kuparészvételt ér, ám óvatos duhaj vagyok, biztos, ami biztos alapon alanyi jogon vívnánk ki.

– Lefordítva: a harmadik helynél nem adnák alább.
– Nem én mondtam…