NB I: Szeretném ezt a Haladás színeiben is megélni – Király

– Megnyugodott?
– Kicsit aggódtam – ismerte el Király Gábor, a Haladás 42 éves, 108-szoros válogatott kapusa.

– Eszembe jutott, hogy tavaly júliusban az első fordulóban, a Kispesten elszenvedett vereség után azt nyilatkozta: nagyon várja az új stadion átadását, és attól tart, vajon abban NB I-es csapat játszhat-e. Nos, az aréna elkészült, és abban is igaza lett, hogy szoros volt a vége: az utolsó fordulónak lehetséges kiesőként vágott neki a Haladás, amely végül két ponttal megelőzte a búcsúzó Balmazújvárost, és nyolcadik lett…
– Eltöltöttem néhány évet a futballban, és bár tudtam, a bajnokság hosszú, talán észrevettem néhány dolgot. Olyat is akár, amely húsz-huszonöt éves koromban fel sem tűnt, vagy hidegen hagyott volna. A stadion, utólag úgy látom, tényleg rendkívül jókor, az utolsó pillanatban lett kész. Még az ősszel legyőztük ott a Ferencvárost és a Videotont. Ez a hat pont is nagyon kellett ahhoz, hogy elkerüljük a kiesést.

– Most már elárulhatná, hogy mi aggasztotta.
– Inkább azt árulnám el, hogy mi nem. És ez a játékosok hozzáállása volt. Mert nem csak a szombathelyieknek – akiknek a vérükben van a Haladás – volt fontos a klub. Stef Wils és David Williams légiós, mindketten távolról érkeztek, mégis mindent beleadtak, hogy sikeresek legyünk. Valódi csapatemberek voltak. Karol Mészáros vagy Kovács Lóránt a határon túlról jött, olyan tagjai voltak azonban az öltözőnek, mintha mindig is Szombathelyen éltek volna. Halmosi Péter igazi csapatkapitányként fogta össze a társaságot, de minden játékost megemlíthetnék. Rengeteg munkánk volt abban, hogy bent maradtunk az élvonalban.

– És mit tett a bennmaradásért Király Gábor?
– Voltak jobb és rosszabb időszakok, mint minden bajnokságban. Két fontos pillanat jut az eszembe. Elsőként a mezőkövesdiek elleni döntetlent említeném, kettő-kettő lett a vége. Sikerült egy tizenegyest hárítanom, és mert mindkét csapat a kiesés elől menekült, az egymás elleni eredmények fontosak voltak. A másik is egy tizenegyes, a Videoton ellen. Még gól nélküli állásnál sikerült védeni, és végül megvertük a későbbi bajnokot. Ez azért is különleges, mert ez volt az első büntető, amelyet az új stadionban lőttek nekem.

– Mi ösztönzi a következő szezon előtt?
– Óvodás, talán kisiskolás lehettem, már tudtam, mit jelent a Haladás, hogy zöld-fehér a színe, és hogy édesapám játszik a csapatban, amikor kiszámoltam: negyvenhárom éves leszek, amikor a klub a századik születésnapjához érkezik. Akkor legyintettem magamban, de most elérhető közelségben van, hogy ott legyek a kapuban, amikor a Haladás évszázados klub lesz. Átéltem már hasonlót: a Crystal Palace is százéves volt, amikor ott játszottam, a Burnley százhuszonöt, az 1860 München százötven, amikor a tagja lehettem, és felemelő ilyen ünnepi pillanatokban ott lenni. Szeretném ezt a Haladás színeiben is megélni.

– Miért nem pihen? Láttam ugyanis, hogy Székelyföldön tartott edzést.
– Arra gondol? Régóta szerveztünk egy közönségtalálkozót, évek óta szerettem volna ellátogatni Erdélybe. Sokat olvastam az országrész történelméről, de eddig nem volt időm az utazásra – ám most, mihelyst véget ért a bajnokság, útnak indultunk a társaimmal Székelyudvarhelyre, hogy eleget tegyünk a meghívásnak. Korábban megbeszéltük: ha van igény rá, megmutatjuk a kapusiskolánk működését, filozófiáját, és akár edzésgyakorlatokat is bemutatok. Kicsik és nagyobbak jöttek Csíkszeredából, Sepsiből, Marosvásárhelyről, nagy élmény volt. Úgy éreztem, hogy nem utoljára járok arrafelé. De visszatérve a felvetésre, a rövidebb nyári szünetben is van idő a pihenésre, és kell is rá időt szakítani.

– Hogyan csinálja? Hiszen a kapusiskola mellett ott van a sportlétesítménye, a sportegyesülete.
– A létesítmény idén tizenöt éves, és folyamatosan fejlődik. Most éppen egy különleges műfüves pályát adunk át, amely alatt szivacsos réteg húzódik, és a gumi helyett parafa teszi rugalmassá a talajt. Ez kíméli az ízületeket. Ezer négyzetméteres kiszolgáló épület is készül, amelynek háromszáz négyzetméteres panorámás szülői váró is a része lesz, ahonnan minden pályát belátni. Kétszázötven gyerek sportol nálunk, a szülők kulturált körülmények között várhatják a gyermekeiket.

– Azt hittem, egész Szombathelyen sportol ennyi gyerek.
– Az Illés Akadémia U19-es csapata országos bajnok lett, a Haladás U17-es együttese gólkülönbséggel előzte meg a Király Sportegyesület csapatát, szóval szerintem nagyon örömteli, hogy Szombathelyen ilyen sokan futballoznak.

– Ez jó. És kinek szurkol?
– Az egyik klub az életem, amelyben apám futballozott, és én is mindig itt akartam védeni, a másikat a családom alapította, miközben az Illés Akadémia U14-es csapatában védett Mátyás fiam – lehet választani? Próbálok semleges maradni, de azt hiszem, ha a három klub egymást tiszteletben tartva működik, akkor annak a város sportja lehet az igazi győztese.