Fernando: Két lábbal kell a földön járnunk

Fogalmazzunk így: nehezen áll össze a csapat.

A Diósgyőr a legutóbbi idényben éppen csak bent maradt az NB I-ben, és – egyelőre – három kört követően ismét kieső helyen áll. Pedig ha valahol, Miskolcon élnek-halnak a szurkolók a futballért, ha kicsit is jobban menne az együttesnek, alighanem hétről hétre megtöltenék az arénát. A DVTK a hétvégén a Debrecen otthonában kapott ki 2–0-ra, és ami ennél is nagyobb meglepetés, a lefújást követően Fernando Fernández vezetőedző kijelentette: előreláthatólag ebben az idényben is a bennmaradásért küzdenek…

Valóban így gondolja a spanyol szakember?

„Józanul kell gondolkodnunk – válaszolta lapunknak a 39 esztendős vezetőedző. – Beszélhetnénk most a dobogóról, a nemzetközi kupát szavatoló helyezésekről, csakhogy három forduló után csupán egy pontunk van. Két lábbal kell a földön járnunk. Kieső helyen állunk. Egyébként nem szeretek túl messzire nézni, azt találgatni, számolgatni, mi lesz az idény végén, a jövő tavasszal vagy éppen egy év múlva nyáron. Mindig azt mondom a játékosoknak az öltözőben, az elmúlt idényben az életben maradásért küzdöttünk, jó lenne ezt az idén elkerülni, és élvezni a játékot. Szeretném, ha sikeresebb idény elé néznénk, de a mostani egy pont eddig kevés.”

A vezetőedző visszakanyarodott a hétvégi debreceni vereségre: sokkal többet várt a csapattól. Egy héttel korábban a Puskás Akadémia FC ellen (2–2) a szebbik arcát mutatta a gárda – Fernando Fernández bízott benne, hogy a játékosok lendülete megmarad.

„Sajnos nem így lett. Ezért voltam leginkább csalódott… A Puskás Akadémia ellen felálltunk a padlóról, kétgólos hátrányt dolgoztunk le, azt hittem, Debrecenben erősebbek leszünk. De a mérkőzés nem úgy alakult, ahogyan elterveztük, az ellenfél jobb volt, megérdemelte a győzelmet. A gólja előtt ajándékot adtunk neki, a Loki ezt megköszönte, és kihasználta.”

A szakember a keddi beszélgetés alkalmával is használta ezt a szófordulatot, és kitért rá, mire használná leginkább az időt.

„Tudom, a futballban időből és türelemből van a legkevesebb – folytatta. – Pedig a részleteken nagyon sok múlik, és ehhez idő kell. A játékosaim sok mindent elsajátítottak már, amit kérek, követelek tőlük, de sok minden van, amit még meg kell értetnem velük.”

Ami a DVTK keretét illeti, lehetne erősebb is. A nyáron sokan jelentős játékosmozgásra számítottak, ehhez képest alig néhány új futballista érkezett az együttesbe. A horvát Tomislav Mazalovic, a spanyolországi Málaga együttesétől hazatérő Tajti Mátyás, valamint Zalaegerszegről szabadon igazolhatóként Vernes Richárd jött.

Kérdés: nem tartana-e igényt további friss igazolásokra Fernando Fernández?

„Néhány posztra jó lett volna, jó lenne még egy-két futballista, de a mostani keret is rendben van. Össze kell rakni az együttest, véletlenül sem azon jár az agyam, hogy kit lehetne még idehozni. Sokkal inkább azon dolgozom, hogy a mostani keretből kihozzam a legtöbbet. Őszintén megmondom, nem lehet tudni, jön-e még hozzánk valaki vagy sem… Azokkal számolok, akik itt vannak.”

A spanyol tréner szeret sokat beszélni, kommunikálni a futballistáival. Edzések előtt és után is tartja a kapcsolatot a játékosokkal, kikéri a véleményüket, még ha a végső döntést ő maga hozza is meg.

„Szeretek sokat beszélgetni a srácokkal. A kommunikáció legalább olyan fontos része az edzői szakmának, mint a taktika kialakítása. Tudni kell bánni a futballistákkal, minden ember más. A legtöbb futballista beszél angolul, de a magyart is szorgalmasan tanulom, nem véletlenül járok magyar tanárhoz. Remélem, a győzelem szót minél hamarabb használhatom. Az első siker nagy lökést adna a csapatnak.”