Legyünk őszinték: két súlyos térdsérülés után, 2014 nyarán már a West Bromwich Albion sem hihetett abban, hogy építhet a 35 éves Gera Zoltánra, így a birminghami klub nem újította meg a lejáró szerződését. Zoli is hazavágyott az Angliában eltöltött tíz esztendő után – néhány héttel az esküvője után ment ki, kétgyerekes édesapaként jött haza, és bár tisztában volt vele, a nyelvtudás nagyon fontos a gyerekeinek, párjával azt szerették volna, ha magyar iskolában kezdenek el tanulni.
A számok talán nem is adják vissza, milyen sokat ért el Angliában. Érdekes, hogy a WBA és a Fulham színeiben egyaránt 86 Premier League-mérkőzésen vett részt (a birminghami klubban 12, a londoniban öt gólt szerzett), s a West Brommal ugyancsak 86 Championship-találkozón játszott (a másodosztályban 13 gólt ért el). Kézenfekvő volt, hogy a két angol ligában 258 bajnokin szerzett tapasztalatát a formálódó Ferencváros szolgálatába állítja, s a Groupama Aréna 2014. augusztus 10-i avatásán a szintén angol Chelsea ellen ő szerezte az első ferencvárosi gólt – ki más?
Az NB I-be Kecskeméten tért vissza, és az új Fradi-stadion nyitó bajnokiját is emlékezetessé tette, bár Busai Attila jegyezte a 17. percben az első bajnoki Fradi-gólt a Groupama Arénában a Nyíregyháza ellen, Gera jobb felső sarokba vágódó távoli bombája a 28. percben az év egyik legszebb találata volt.
Formáját később is tartotta, nem véletlenül választották 2016-ban a bajnokság legjobb játékosának. Zolinak – akárcsak 2000 és 2004 között – ismét négy év jutott Fradi-mezben, s ahogy az első négy évben négy trófea megszerzését ünnepelhette (két bajnokság, két kupa), a 2014 és 2018 közötti időszakban is négy sikerben vállalt szerepet, a 2016-os bajnoki cím mellett három kupagyőzelemben. A zöld-fehér szurkolók jól emlékeznek a 2016. május 7-i kupafináléra, a két ősi rivális, a Fradi és az Újpest találkozott a döntőben, amelyet Gera gólja döntött el a hajrában (1–0).
A 2017. július 30-i, Mezőkövesd ellen 5–0-ra megnyert bajnoki Thomas Doll csapatának csak egy volt a sok közül, és aki látta, ahogy Gera a 17. percben egy ártalmatlan szituációban becsúszik, a földön marad és cserét kér, az sem gondolta volna, hogy örökre elátkozza ezt a találkozót. Hogy a klub ikonikus alakját ezen a simán megnyert meccsen éri utol a végzete. Mindenki azt hitte, csak húzódást szenvedett, de kiderült, a combjában leszakadt a hajlítóizom. Zoli, mint súlyos sérülései után mindannyiszor, most is hitt a gyógyulásban. Egy specialista megoperálta Finnországban, végigcsinálta a hosszas rehabilitációs munkát – amelynek végén egyértelművé vált: nem jött rendbe a lába. Csaknem egy évvel a sérülés után, 2018. június 2-án, a záró fordulóban, Balmazújvárosban az utolsó 12 percre szállt be. „Éreztem, hogy nem az igazi, megpróbáltam, de be kell látnom, nincs értelme a folytatásnak” – mondta, és a hónap végén be is jelentette: befejezi labdarúgó-pályafutását.
Első négy ferencvárosi évében 115 bajnokin 32 gólt ért el, 2014 és 2018 között 89/15 volt a bajnoki mérlege, így összesen 204 bajnokin 47 gólt szerzett Fradi-mezben, nyolc idény alatt három bajnoki arany és öt kupagyőzelem a mérlege.
Így az is biztossá vált, hogy nem lesz százszoros válogatott, pedig nem titkoltan ez volt a célja. Persze amikor 2002. február 13-án Limassolban, a Cipruson szervezett tornán Svájc ellen bemutatkozott, aligha sejtette, milyen messzire jut. Az akkori szövetségi kapitány, Gellei Imre jól tudta, mit várhat tőle, hiszen előtte az utánpótlás-válogatottban is játszatta. A szakember évekkel később nevetve mesélte el, a legfontosabb feladata az volt, hogy megnyugtassa Zolit. Amikor visszakérdeztem, miért, Gellei felelevenítette: amikor először pályára küldte az U-válogatottban, Gera befutott a pályára, és ahogy elindult a játék, azonnal felrúgta ellenfelét. A meccs után az edző félrevonta: „Zolikám, mi volt ez?” „Ne haragudjon, Imre bácsi, valamit tennem kellett, annyira izgultam” – válaszolta Gera.
Majd következett a nevével örökre összefonódó San Marino elleni Eb-selejtező 2002. október 16-án. Csereként, 0–0-s állásnál szállt be, majd három gólt szerzett: az elsőt ollózva, hanyatt dőlve rúgta, a másodikat ballal lőtte a felsőbe, zseniális mozdulattal, majd fejelt egyet a bal sarokba. „Micsoda csere volt, Gera Zoltán nagy estéje ez!” – lelkendezett Faragó Richard tévékommentátor, és persze Gerát ünnepelte az egész stadion. Újpesten.
Zoli miatt is emlékezetes a lettek elleni, budapesti mérkőzés, 0–1 után Szabics Imre duplájával fordított a nemzeti csapat, amikor Gera megsérült, de már nem volt több cserelehetőség, így kénytelen volt a pályán maradni. Aztán egy szabadrúgásnál a kapu elé bicegett, s Fehér Csaba beadása után magasra felugorva a sarokba fejelte a labdát: 3–1! A gól után nem szaltózott, még csak nem is futott a szurkolók felé, a fájdalomtól lépni sem bírt – de gólt szerezni még így is tudott.
A 2004. februári ciprusi tornán már Lothar Matthäus ült a kispadon, és ő Gerát jelölte csapatkapitánynak. „Álltunk a Himnusz alatt, a keretből kimaradt fradisták a nézőtéren voltak, Dragóner Attila onnan mutogatott: mi van a karodon, mit keresel legelöl?” – nevetett Zoli a meccs után, utalva a haverok zrikájára.
Persze nem mindig volt ép az élet nemzeti mezben sem. Gera is ott volt Máltán, amikor 2006 őszén 2–1-re kikapott a Bozsik Péter vezette válogatott, 50. válogatott meccsére már Várhidi Péter küldte pályára egy szörnyű, Kisinyovban 3–0-ra elveszített meccsen Moldova ellen. Ha Zoli válogatott karrierjét idézzük fel, a mélypont alighanem Koppenhágához köthető. (Mint klubjában legendás elődje, Albert Flórián esetében, aki a dán fővárosban sérült meg.) Erwin Koeman és a futballista között nem volt ideális a viszony, 2009 őszén pedig egy megbeszélésről történő késésre hivatkozva a holland kijelentette, nem lesz a Dánia elleni kezdőcsapat tagja az akkor legjobbnak tartott játékos, aki erre hirtelen felindulásból lemondta a válogatottságot, és a tét nélküli selejtező helyett Angliába utazott.
A Koemant váltó Egervári Sándor visszacsábította a válogatottba, de akkoriban szakadt el kétszer a térdszalagja (2011 novemberében és 2013 januárjában), és ha a száz válogatott meccsről beszélünk, számolhatunk: a dániai incidens után öt, az első térdsérülést követően négy, a második után tizenöt meccsről hiányzott, és mert 97-nél fejezte be, fájhat a szíve, menet közben még három mérkőzés valahogy igazán összejöhetett volna.
Ám Zoli megbecsülte, ami adatott neki, hiszen az sem volt kevés. Már beletörődött abba, hogy 77-szeres válogatottként vonul vissza, amikor a Pintér Attilát váltó Dárdai Pál újra meghívót küldött neki. A 2012. októberi 16-i magyar–török (3–1) után öt nap híján két évvel, 2014. október 11-én húzta fel ismét a címeres mezt.
A következő hazai találkozót Gera fejese döntötte el a finnek ellen, pedig a szurkolók azt hitték, Zolinak már jártányi ereje sincs, mégis túlugrotta a védőket a 84. percben. Az a gól is kellett ahhoz, hogy a magyar válogatott elérje a pótselejtezőt, és Zoli rutinja a norvégok ellen is aranyat ért. A 2016-os franciaországi Európa-bajnokság pedig a pályafutása megkoronázása volt, amelyről mindenkinek a végül aranyérmes Portugália elleni, látványos gólja jut az eszébe.
A csapat nagy „öregjei" közül Király Gábor és Juhász Roland az Eb után el is köszönt a válogatottól, Zoli azonban nem akarta abbahagyni, és végzetes izomsérüléséig játszott még négy találkozón. Végül 97 fellépésén 26 gólt szerzett, hattal kevesebbet, mint Nyilasi Tibor, öttel, mint Albert Flórián, eggyel, mint Sándor Károly, de megelőzött sok klasszist, többek között Farkas Jánost, Fazekas Lászlót, Kovács Kálmánt, Szusza Ferencet.
Játékos-pályafutásának tehát vége – de a futballpályáról Gera Zoli nem tűnik el, máris az új szövetségi kapitány, Marco Rossi stábjának tagja, most kezdődő karrierje első lépéseként.