Kisvárda: Korai volt legyinteni ránk – Dajka László

– Múlt szombaton először ült a Kisvárda kispadján, és a csapat négy vereség után pontot szerzett a Puskás Akadémia ellen. Mi a titok?
– Mindössze annyi, hogy az elmúlt héten hétfőtől szombatig hihetetlen precizitással és odafigyeléssel dolgoztunk, a rendelkezésre álló öt napba mindent belesűrítettem, amit az idő engedett – felelte lapunknak Dajka László, az 1–1-re végződő bajnokival kapcsolatban. – Ilyen rövid idő alatt nem lehet csodát tenni, de a felcsútiak ellen néhány begyakorolt játékelem már visszaköszönt, amire alapozhatunk. Többször is napi két edzést tartottam, hogy minél többet gyakorolhassuk a taktikát, sokat tettünk azért, hogy legyen tartásunk a Pancho Arénában.

– Hogyan tudta motiválni a csapatot négy vereség után?
– Lelkileg minden játékos padlón volt, de fogékonynak bizonyult a taktikára, amelyet igyekeztem átadni. A stabil védekezésből próbáltunk előrelépni, és jó volt látni, hogy legalább annyi helyzetet dolgoztunk ki, mint a Puskás Akadémia. Más kérdés, hogy sereghajtóként nem fér bele a kihagyott tizenegyes... Sokat dolgoztunk az előrelépésért, de csak akkor bizakodhatunk, ha a szombati, Diósgyőr elleni bajnokin is látszik a javulás.

– Elvárható a tabella utolsó helyén álló csapattól, hogy hazai pályán támadó szellemben futballozzon?
– A múlt heti döntetlennel és az első szerzett góllal biztosan átszakadt egy gát, a labdarúgóim végre elhiszik, hogy helyzetbe kerülhetnek és képesek a pontszerzésre. A DVTK ellen megpróbáljuk irányítani a játékot, minél többször ziccerbe kerülni, s majd kiderül, ezúttal értékesítjük-e a lehetőségeinket.

– Érzik, hogy a közvélemény biztos kiesőnek könyvelte el a Kisvárdát?
– Tudjuk, hogy sokan már most leírtak minket, de szeretnénk bizonyítani, hogy korai volt legyinteni ránk. Ehhez viszont a folytatásban legalább olyan jól kell teljesítenünk, mint az előző fordulóban. A tizenkét csapatos élvonalban három győzelemmel már a középmezőnyben találhatjuk magunkat, igaz, ugyanennyi vereséggel nagyon nehéz helyzetbe kerülnénk. Egyelőre csak arra kell figyelnünk, hogy folyamatosan lépegessünk előre, legyen tartásunk, és magunk mellé állítsuk a szurkolókat.

– Mennyire nehéz egységes csapattá gyúrni a külföldiektől hemzsegő közösséget?
– Sok nemzetiség képviselteti magát az öltözőben, egyvalami viszont közös bennük: mindannyian nyerni szeretnének. Profi sportolók, mindent megtesznek, hogy hétről hétre győztesen hagyják el a gyepet. Nem mondom, hogy kimagasló képességű játékosok futballoznak nálunk, de azt ki merem jelenteni, hogy nekünk is vannak jó futballistáink. Van, aki két héttel a rajt előtt csatlakozott hozzánk, de ha mindenki utoléri magát, minden csapatnak méltó ellenfelei lehetünk.