Novothny: 84.5 kiló vagyok, tökéletes állapotban érzem magam

A FORDULÓ MÉRLEGELÉSE

A kritika kereszttűzébe kerülő Novothny Soma állítja, tökéletes állapotban érzi magát, Zsótér Donát pedig örül, hogy lövés helyett passzolt.

A sorozatban játszott három döntetlen után az Újpest visszatért a győzelmek mezejére a Debrecen elleni 1–0-s sikerrel. A lila-fehér szurkolókat most már csak az aggaszthatja, hogy Novothny Soma, aki a csapat házi gólkirálya és a bajnokság „ezüstcipőse” volt az előző idényben, az új bajnokságban még nem tudott eredményes lenni. A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Nebojsa Vignjevics, az újpestiek szerb vezetőedzője szokatlanul nyersen nyilatkozott a csatáráról, amikor úgy fogalmazott: „A nyári szünet után öt-hat kiló felesleggel érkezett vissza, de ezt a harcot neki kell megvívnia.”

Lapunk megkeresésére Novothny Soma így reagált vezetőedzője szavaira: „Az előző idényt nyolcvanöt-nyolcvanhat kilósan játszottam végig, az a versenysúlyom, most nyolcvannégy és fél kiló vagyok, és tökéletes állapotban érzem magam.”

(FRISSÍTÉS: Cikkünk megjelenése után az Újpest kommunikációs osztálya jelezte lapunknak, hogy félreértés történhetett, mert a „harcot, amit meg kell vívnia” Novothny Somának, Nebojsa Vignjevics nem a súlyfeleslegre értette, hanem a góltalanság terhével való küzdelemre.)

A találkozóra a bombagólt szerző Nagy Dánielnek passzoló Zsótér Donáttal pillantunk vissza.

„Végig a kezünkben tartottuk a mérkőzést, s ha jobban odafigyelünk, további gólokat is szerezhettünk volna – mondta a 22 éves középpályás. – Az egy nulla ellenére biztos győzelmet arattunk. A gólpasszommal nem szeretnék dicsekedni, mert Nagy Dani érdeme, hogy ilyen nagy gólt lőtt belőle. Megfordult ugyan a fejemben, hogy ellövöm én a labdát, mert egészen jó lövőhelyzetben voltam, de örülök, hogy végül a passz mellett döntöttem.”

A lilák játékosa a kéthetes bajnoki szünetben a csapattársai többségével ellentétben nem tudott pihenni, mert kötelezettségei voltak az U21-es válogatott Eb-selejtezőin: „Megfelelő erőben voltam, bár egy-két megoldásomon lehetett látni, hogy kicsit fáradt vagyok. Mondta is a vezetőedző, hogy azért cserélt le, mert mindkét válogatott meccset végigjátszottam.”

A FORDULÓ CSETEPATÉJA

Benczés Miklós szerint nem súrolta a sportszerűtlenség határát a Puskás Akadémia győzelmét követő összetűzés.

Harminchét percig semmi jel sem utalt arra, hogy a Puskás Akadémia–Mol Vidi FC az idény eddigi legpaprikásabb összecsapása lesz. A székesfehérváriak a papírformának megfelelően vezetést szereztek, s nyugodtan őrizték előnyüket, a 38. percben azonban egy védelmi hiba miatt büntetőhöz jutottak a hazaiak. Az egyenlítést követően valami megváltozott, a pályán hirtelen elkezdett vibrálni a levegő a játékosok között. A Vidi képtelen volt ismét megszerezni a vezetést, amikor ráadásul az ecuadori Bryan de Jesús a 85. percben betalált, a vendégjátékosokon úrrá lett a kétségbeesés. A bajnoki 99. percében Marko Scsepovics végezhetett el tizenegyest, csakhogy a kapu bal oldalába tartó labdát Braniszlav Danilovics kiütötte, és ekkor néhány játékosnál elszakadt a cérna.

Miközben a Puskás Akadémia játékosai a kapusukat ölelgették, az öltöző felé vonuló Anel Hadzic összeszólalkozott a Puskás Akadémia kispadjának tagjaival. A közjátékot látva a felcsúti játékosok is elkezdtek visszaszaladni, elsők között Varga József érkezett oda, és szállt be a vitába. Innentől kezdve ő lett a Vidi játékosainak céltáblája, különösen Marko Scsepovics akart „barátian elbeszélgetni” vele. A támadót Benczés Miklós, a felcsútiak vezetőedzője próbálta nyugtatni, de hiába ölelte át, végül ő csúszott el, és esett a földre. Közbeavatkozásával azonban annyit elért, hogy Varga Józsefet a társak bemenekítették az öltözőfolyosóra, ahová ugyan Marko Scsepovics utánaszaladt, de tettlegességre, úgy tudjuk, egyik fél részéről sem került sor.

„A meccs végéig tartani tudtam magam, nem ültem fel a provokációknak – nyilatkozta a Puskás Akadémia honlapjának Varga József, aki szeptember elején csatlakozott a székesfehérváriaktól a felcsúti kerethez. – Amikor azonban láttam, hogy támadják a csapatomat, ösztönösen beindult a védelmi reakció. Ez nem a Vidi szurkolói vagy volt csapattársaim ellen irányult, hanem bizonyos emberek ellen. Ezzel a nappal ezt szeretném lezárni, magam mögött hagyni, és csak az itt lévő feladatokra összpontosítani.” A lefújást követő csetepaténak Benczés Miklós nem tulajdonított különösebb jelentőséget. A mérkőzést követő sajtótájékoztatón azt mondta, ennyi belefér, a történtek – szerinte – nem súrolták a sportszerűség határát.

„A két csapat férfiasan egymásnak feszült – mondta a szakvezető. – Voltak lökdösődések, de ennyi kell, ezzel mindkét csapat csak jobban összekovácsolódik. Legalább látni lehetett a Vidi játékosain, hogy bántja őket a vereség, a mieinken pedig, hogy a diadalt emelt fővel érték el.”

A HÉT VALLOMÁSA

A FORDULÓ TRÜKKJE

Először alkalmazták a kisvárdaiak a nemrégen tanult szabadrúgás-figurát, és nyomban gól született belőle.

Szabadrúgás a bal oldalról, a tizenhatos sarkának közeléből. A tülekedés középen a szokásos, hiszen mindenki beívelésre számít. Még úgy is, hogy Matija Misic odaáll a kéttagú szombathelyi sorfal mellé, ám a jelek szerint a horvát középpályást nem veszik eléggé komolyan a Haladás játékosai. A szabadrúgást elvégző Brana Ilics azonban elindítja a figurát, amely meghozza a meccs második kisvárdai gólját: megjátssza a sorfal mellől ellépő, az alapvonal felé sprintelő Misicet, az ő beadására ketten is berobbannak, és Horváth Zoltán egy lépésről a kapuba lő. Begyakorolt figurának tűnt.

„A legutóbbi bajnoki után kezdtük el kidolgozni – erősítette meg Horváth Zoltán. – Egyből sikeresen vetettük be, de nem tudni, hogy el lehet-e adni még egyszer a figurát. A sorfalból elmozduló játékosunkat nem követték a Haladás labdarúgói. Visszanézve a gólt, megmondom őszintén, nem teljesen oda, hanem inkább középre kellett volna érkeznem, de csak a labdát figyeltem. Azt sem érzékeltem, hogy ki futott mögöttem, csak a felvételen láttam, hogy Vári Barnabás is a kapuba lőhetett volna. Bízom benne, hogy gyakrabban találok majd be a folytatásban, az pedig mindegy, hogy begyakorolt figura végén vagy sem.”

A FORDULÓ FELISMERÉSE

Azonnal felismerte a lehetőséget. Sigér Dávid, a Ferencváros középpályása remek ütemben indította Ivan Petrjakot, aki győztes gólt szerzett a Bp. Honvéd elleni rangadón (1–0) a Hidegkuti Nándor Stadionban.

„Bőle Lukáccsal együtt szereztünk labdát a középpályán, majd láttam, hogy ukrán csapattársam szépen mozog be az üres területre – mondta lapunknak Sigér Dávid, a zöld-fehérek 27 esztendős játékosa, aki a nyáron Balmazújvárosból került a fővárosi klubhoz. – Ivan Petrjak szépen vette át a labdát, és kilőtte a hosszú sarkot – gyönyörű lövés volt. Ráadásul az első gólpasszomat jegyezhettem a Fradiban. Sajnos ezután nem futballoztunk úgy, ahogyan elképzeltük, maradjunk annyiban, taktikus meccset láthattak a nézők. A Honvéd előtt egy ígéretes helyzet adódott, de szerencsére elpuskázta, így megszereztük a három pontot. Pedig a kispestieket feltüzelte a gól, érthetően többet vállalkoztak, bátrabban mentek előre, így sok feladatunk volt a középpályán. A legfontosabb, hogy nyertünk, s mivel jól alakultak az eredmények, sikerült ellépnünk legfőbb vetélytársainktól a tabellán.”

A mérkőzésen Sigér Dávid csapattársa, a nyáron Kispestről a IX. kerületbe szerződő Davide Lanzafame kapott hideget-meleget a hazai szurkolóktól. Adódik a kérdés: vajon téma volt az öltözőben, milyen fogadtatásra számíthat az olasz támadó?

„Az öltözőben nem beszélt erről Szerhij Rebrov vezetőedző, de én például mondtam a társamnak, hogy próbáljon nyugodt maradni – persze mondani könnyű – emlékezett Sigér Dávid. – Nyilván nem egyszerű a helyzet, hiszen néhány hete még imádták Kispesten, aztán minden megváltozott. Ilyen a futball.”

A bajnokságban csak két hét múlva rendeznek újra bajnokit, a hétvégén ugyanis Magyar Kupa-fordulót játszanak – a Ferencváros a Szegedi VSE-hez utazik.

„Nagyon fontos a Magyar Kupa, nyilván tovább kell jutnunk a megyei első osztályú csapat ellen. Azért, mert sorra nyerjük a meccseket, még nem elégedhetünk meg, nem dőlünk hátra, hanem ugyanolyan elánnal, sőt még többet dolgozunk. Hogy milyen edző Szerhij Rebrov? Többen is kérdezték már. Nem vagyok egyszerű helyzetben, hiszen az előző vezetőedzővel, Thomas Doll-lal nem sokat dolgozhattam együtt, ráadásul hét hétig sérülés miatt nem is készülhettem a többiekkel. Az biztos, hogy ukrán edzőnk nagyon precíz, alapos, megköveteli a kemény és minőségi munkát. A többi pedig rajtunk múlik, remélem, hogy messzire jutunk.”